Magyar Rendőr, 1984. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1984-05-19 / 20. szám

SZÖKÉS A MARKÓBÓL Sanyó József és Szita Imre előzetes letar­tóztatottak elhatározták, hogy megszöknek a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetből, közismertebb nevén a­­Markó utcai börtön­ből. A harmadik szinten levő zárkában ha­tan voltak elhelyezve. Sanyó, illetve Szita megfenyegették társaikat, ha tervükről egyet­len szót merészelnek szólni a felügyeletnek, végeznek velük. Szombat este, amikor az intézet folyosó­ján a fogva tartottak egy része a televízió műsorát nézte, a két bűnöző az ágy vasré­szével megkezdte a fal bontását. Óvatosan, halkan dolgoztak. Egyikük mindig az ajtó­nál állt, és figyelte az őr mozgását. Vasárnap délre kibontották a 65 centi­méter vastagságú falat. A lepedőket össze­csavarva, a nyíláson átmászva, a zárkából a bíróság épületébe ereszkedtek le. Jó helyis­merettel rendelkeztek. Az orvosszakértői iro­da egyik vizsgálójából, a rács nélküli abla­kon át, három és fél­­méter magasságból a néptelen Bihari János utcába ugrottak. Szita lába megrándult. A Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca­­kereszteződésében egy Lada személy­­gépkocsi elütötte a másik szökevényt, aki az ütés következtében a falhoz vágódott. A Lada megállás nélkül elrobogott. A váratlan incidensek után a szökevények — törött bokával, zúzott lábbal — a Mó­ricz Zsigmond körtérre, a bisztróba mentek. Zárkatársaik a szökés után körülbelül ne­gyedórával értesítették a történtekről a fel­ügyeletet. Az V. kerületi rendőrkapitány­ságtól kért erők azonnal körbevették az épületet. A főkapitányságról érkező forró nyomon üldöző akciócsoport tagjai átkutat­ták az épületet, és nyomban megkezdték a zárkatársak kihallgatását, kiadták a szöke­vények országos körözését. A két férfi a körtéri bisztróban nemcsak pénzt szerzett, hanem még meg is ebédeltet­ték őket. Állítólag egy ismeretlen nő segítet­te őket. Sanyó József fájós lábával beült a Bartók moziba. Szita­­Imre elment kocsit szerezni. Megállapodtak, hogy majd a mozi környé­kén találkoznak. A műszaki egyetem előtt Szita ellopott egy taxit. Bekapcsolva az URH-készüléket, megdöbbenve hallotta, hogy a kocsi lopását felfedezték, és nemcsak a rendőrök, a Vo­lán-taxi és a Főtaxi dolgozói, hanem a CB-, készülékekkel rendelkező magántaxisok is tűvé teszik érte a­ várost. A rendőrök ekkor még nem tudták, de gyanították, hogy a gépkocsilopás a börtön­ből való szökéssel összefüggésben lehet, mert ismert volt előttük, hogy Szita Imre egykor raliversenyző volt. Amikor megtalálták az ellopott taxit, kiderült, hogy a magnetofonos rádiót kiszerelték belőle. Mivel az előre megbeszélt találkozás el­maradt, Sanyó József kisántikált a Keleti pályaudvarra, és felszállt a­­Hatvanba in­duló vonatra. A hatvani rendőrkapitányságról az éjsza­kai órákban Mócz Mihály őrmester és Papp András őrmester teljesített szolgálatot a pá­lyaudvar környékén.­­ Az esti eligazításon külön ismer­tették, hogy aznap a Markó utcai börtön­ből két előzetes letartóztatott megszökött. Részletes személyleírást adtak róluk. Nulla óra 15 perckor az első­­vágányra befutott a Budapestről érkezett utolsó, úgynevezett színházi vonat, amely csak­­Hatvanig köz­lekedik, és a hajnali órákig nincs csatlako­zása. Az utasok néhány perc alatt elhagy­ták az állomást. Járőrtársammal bementünk a váróterembe. Egy fiatalember üldögélt ott, aki álmos tekintettel nézett ránk — mondta el a történteket Mócz Mihály őrmester. — Intézkedésük rutinszerű igazoltatásnak indult, ezt minden esetben megtesszük, hi­szen sok nemkívánatos személy húzódik le a fővárosból, és soha nem árt az elővigyá­zatosság. A fiatalembernek személyi igazol­ványa nem volt, írjuk az általa bemondott adatokat. Közben a társam megkérdezi, mi a foglalkozása. Azt mondja, a­­MAHART- nál hajós, pontosabban gépész. Megkérdezi erre Papp őrmester, hogy milyen gép van a hajón. Tágra nyílik a fiatalember szeme, csodálkozva néz ránk: „Olyan nagy...” feleli. Gépész, és nem tudja, nem ismeri mi­lyen gépet kezel... Ismét megkérdezem az anyja nevét! Gondolkodik, aztán dadog. Nem tudja az anyja nevét? Mond egy nevet, de az az előbbivel nem egyezik. Jobb keze­­fején tetoválás. Üss! felirattal. Bal karján női nevek — ez is szerepelt a körözésben. Sejtettük, hogy ő lesz a mi emberünk, bár a személyleírásban azt közölték, hogy ba­juszt visel, holott bajusza nem volt — foly­tatta az események ismertetését az őrmes­ter. —­­Beszóltunk a kapitányságra, ahova néhány perccel korábban érkezett meg a kö­rözés kiegészítése, amely már tökéletesen a várótermi fiatalemberre illett. Érezte, hogy nincs semmi értelme további tagadásának, beismerte, hogy ő az egyik szökevény. Ek­kor vettük észre, hogy bokája erősen duzzadt és lila színű. Kórházba vittük, megállapítot­ták, hogy bokája eltörött. Szita Imre, miután kiszerelte a Volán­taxiból a magnós rádiót, a főváros különbö­ző pontjain húzódott meg. Kedd délelőtt el­határozta, hogy a lopott készüléket értéke­síti. A Majakovszkij utcai műszaki bizo­mányi közelében, az egyik kapualjba hú­zódva kínálta eladásra a drága készüléket, jóval valóságos ára alatt,­­ Bakos Tibor zászlós és Agárdi Sándor törzsőrmester jár­őrök felfigyeltek rá, igazoltatták. Természe­tesen személyi igazolványa neki sem volt. Középiskolás diáknak adta ki magát. A Székely­­Mihály utcai körzeti megbízotti iro­dába akarták kísérni, amikor a Tanács kör­út irányába kezdett rohanni. Az üldözésére felfigyelt az éppen szembejövő Légrádi Mi­hály zászlós és Izsaid István zászlós, vala­mint Takács Péter munkásőr. Szita Imre, amint megpillantotta a rendőröket, a kocsik között cikázva próbált egérutat nyerni. Si­kertelenül. A többszörösen büntetett, rafi­nált bűnöző a VI. kerületi rendőrkapitány­ságon is folytatta hazudozásait. A taxiból lopott orvosi papírokkal akarta igazolni magát. Több fiktív nevet mondott. Csupán akkor ismerte be valóságos kilétét és cselek­ményeit, amikor a körözési fényképét elé tet­ték. Negyvennyolc órán belül mind a két szö­kevény megkerült. "Elfogásuk nem a vélet­len szerencsének köszönhető, hanem annak a szervezett és jó együttműködésnek, amely a rendőri és büntetés-végrehajtási szervek között az elmúlt évek során kialakult és egy­re erősödik. Dr. Kiszely Pál bv. ezredes, az I­M Bün­tetés-végrehajtás országos parancsnokának általános helyettese fejezte ki elismerését a szökevények elfogásában kitűnt rendőrök­nek. Habóth László alezredes, az V. kerületi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának ve­zetője, Légrádi­­Mihály zászlós, Agárdi Sán­dor törzsőrmester és Takács Péter munkásőr jutalomban részesült. A jutalmak átadásánál jelent volt dr. Konczer István ezredes, a Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének bűnügyi első helyettese és dr. Margittai Do­mokos őrnagy, a kerületi rendőrkapitányság vezetője. Dr. Kiszely Pál ezredes, megköszönve a gyors, szervezett és eredményes rendőri in­tézkedést, elmondta, hogy a büntetés-végre­hajtási intézetekben rend és fegyelem van. Maradéktalanul érvényesül a törvényesség. A bűnözés bizonyos mutatóinak emelkedése ellenére a rendkívüli események, a szökések száma nem emelkedett. A mostanihoz ha­sonló szökés a Fővárosi Büntetés-végrehaj­tási Intézetből utoljára 1957-ben történt. Hangsúlyozta az országos parancsnok he­lyettese, hogy a fogolyszökés a társadalomra, a közrendre, a közbiztonságra rendkívül ve­szélyes bűncselekmény, hiszen a szökevé­nyeknek pénzre, ruhára, élelemre van szük­ségük, s ehhez a legtöbb esetben csak újabb, nemegyszer súlyos bűntettek elkövetése út­ján juthatnak hozzá. A társ fegyveres szer­vekkel — különösen a rendőrséggel — együtt­működve azonban valamennyi szökevény hosszabb vagy rövidebb idő után megkerült és elnyerte méltó büntetését. A hatvani rendőrkapitányságon Kárász János bv. százados, a Fővárosi Büntetés­végrehajtási Intézet parancsnokának he­lyettese méltatta a két társszerv közötti együttműködést, az éber rendőri szolgálat jelentőségét, és jutalmat adott át Mócz Mihály őrmesternek, illetve Papp András őrmesternek. Szöveg és kép: ZIMMERMANN BÉLA Dr. Kiszely Pál bv. ezredes elismerését fejezi ki Habóth László alezredesnek A hatvani rendőrkapitányságon a jutalmakat Kárász János bv. százados adta át Légrádi Mihály zászlós Agárdi Sándor törzsőrmester A zárkahelyiség kibontott fala, amelyen keresztül a bűnözők lepedőn ereszkedtek le a bíróság folyosójára Mócz Mihály őrmester Papp András őrmester A falat az ágy tartóvasával, illetve az ablak kitámasztó részével bontották ki

Next