Magyar Rendőr, 1987. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)

1987-02-14 / 7. szám

ELTITKOLT JÖVEDELMEK A magánkereskedők a ruházati szakmában a kínálat színvonalát egyértelműen kedvezően befolyásolják, első­sorban a fiatalok igényét kielégítő színes választékkal várják a vásárlókat — állapította meg az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőség a tizenegy megyében és a fővárosban négyszáznál több divatáruüzlet,­­pavilon és vásározó egység vizsgálata alkalmával. Előzékenyen foglalkoznak a vevővel, ami érthető is, hiszen egy esz­tendő alatt 24 százalékkal gyarapodott a számuk, s így e szakmában alakult ki a legerőteljesebb verseny. A fél országnál nagyobb területre terjedő vizsgálat el­sősorban a bizonylati fegyelmet, az ár és a minőség összhangját, valamint a vásárlók tájékoztatását vette szemügyre. Az OKF összegző értékeléséből ezúttal ki­zárólag az árubeszerzés körülményeit, a bizonylati fe­gyelem helyzetét állítjuk előtérbe, mivel az e téren fel­merülő szabálytalanságok máshol is előforduló visszás­ságok felszínre hozására is módot adnak. A magánkereskedők az árukészletüknek mintegy 90 százalékát kisiparosoktól szerzik be. A kereskedelmi felügyelők ezzel összefüggésben megállapították: a ma­gánkereskedők és a kisiparosok árukapcsolatában válto­zatlanul nem érzékelhető törekvés a bizonylati fegyelem megtartására. Hasonló tapasztalatokat szereztek a gazda­sági munkaközösségeknél és a polgári jogi társaságok­nál. Jellemző erre, hogy a vizsgálatok 55 százalékánál kénytelenek voltak kifogásolni a bizonylatolást. Az esetek hátterében a tiltott kiskereskedelmi beszer­zésen, az árfelhajtáson és az árdrágításon túl az állam súlyos megkárosítása, az adózási kötelezettségek kiját­szása, végső soron jelentős eltitkolt jövedelmek rejle­nek. S e­­körben nem fillérek vagy száz forintok kerü­lik el az államkasszát. A visszaélés lehetőségének első fázisa, hogy a keres­kedők által felmutatott számlákról, ellenszámlákról, szállítólevelekről hiányoznak a legszükségesebb jellem­zők, mint az áru megnevezése, mérete, minősége. A kis­iparosok többnyire csak azt tüntetik fel, hogy például ing, szoknya, blúz, nadrág, így a bizonylatot a butiko­sok és a vásározók bármelyik beszerzésük igazolására felhasználhatják. Gondok merülnek fel a kisiparosok, a gazdasági mun­kaközösségek és a polgári jogi társaságok számlaadási kötelezettségének teljesítése körül. Talán említeni sem szükséges, hogy ebben meghatározó az érdekazonosság a termelők és a kereskedők között. Az ellenőrzött árukról számlát nem adott a többi kö­zött a budapesti Cziczoma Gmk, a Derby Divat Gmk és Nagy Katalin női szabó. Késmárki László kötő kis­iparos a szállított áru tizedéről adott számlát a keres­kedőknek. Bizonylat nélküli árut találtak a kereskedelmi felügye­lők például Farkas Béla komáromi kereskedőnél 750 ezer forint értékben, az ózdi Gáspár Antalnénál 320 ezer forintért és Veszprém megyében Ábrahám Olgánál 176 ezer forint értékben. Ezekről az esetekről a felügye­lőségek az adóhatóságot is tájékoztatták. Tudnivaló, hogy a pénzügyminiszter rendelete értel­mében a bizományba való árubeszerzést nyilvántar­tással kell igazolni. Nos, e jogszabálynak a magánke­reskedők többsége nem tesz eleget, s mint az OKF-ben rámutatnak: „Ebből adódóan nagymérvű visszaélésre van lehetőségük. A beszerzésnél rendszeressé vált a bi­zományosi konstrukció szabálytalan alkalmazása. A kis­iparosok által adott szállítóleveleket sokszor sorszám nélküli papíron állítják ki, a feltüntetett adatok hiányo­sak, a magánkereskedők pedig nem veszik nyilvántar­tásba.” Példák sorát lehetne ezekről említeni, ám elégnek tűnik a két legkirívóbb esetet idézni. Veszprém megyé­ben Bokody Bélánál 457 ezer forint értékű bizományo­si árut találtak, amely a budapesti Marabu Gmk-tól szár­mazott, míg Baranya megyében Menka Gyuláné kész­letének mintegy fele — körülbelül 200 ezer forintért — származott bizományi beszerzésből. A vizsgálat valamennyi megyében megállapította, hogy még mindig jelentős tételekben fordul elő ellenszámlá­val bevételezett áru. Győr-Sopron megyében például Nagy Erikné 169 ezer, Bács-Kiskun megyében Fegyver Erzsébet 172 ezer forint értékű ellenszámlával rendel­kezett. A számlaadási kötelezettségüket elmulasztó kisiparo­sokkal szemben 107 esetben szabálysértési eljárást kez­deményeztek a kereskedelmi felügyelőségek. E szabály­sértési eljárások hatékonyságát, visszatartó erejét azon­ban az OKF megkérdőjelezi, mivel az illetékes hatósá­gok az ügyek jelentős részénél figyelmeztetést vagy az esetek súlyához mérten csekély összegű — ötszáz— nyolcszáz forint — pénzbírságot szabtak ki, ám az is előfordult,, hogy az eljárást megszüntették. „Ez az ipa­ri és a kereskedelmi hatóságok eltérő szemléletét, az adózás és a bizonylati rend ellentmondásait jelzi” — fűzi mindehhez az Országos Kereskedelmi Főfelügyelő­ség. Kétségtelen tény, hogy a jövedelmek ily módon való eltitkolása — remélhetően nem sokáig — egyesek szá­mára valóságos aranybányának bizonyul. Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség — több más javasolt intézkedés mellett — indokoltnak tartja, hogy a tanácsok ipari osztályai a gyártó kisiparosoknál végez­zenek vizsgálatokat a bizonylati fegyelemre vonatkozó előírások érvényesülése végett. Ezenkívül a korábbi ön­bizonylatolásnál és a jelenlegi ellenszámla alkalmazá­sánál tapasztalható szabálytalanságok miatt ismételten indítványozza az OKF a jogi szabályozás változtatását úgy, hogy a magánkereskedelemben csak teljes szám­lafedezettséggel legyen igazolható az árubeszerzés. Az előzőekben említett 107 szabálysértési feljelentés­sel korántsem tettek pontot a szankcionálásra. A fel­ügyelőségek azon kívül — más jellegű hibák miatt is — 247 esetben szabtak ki összesen 763 ezer forint pénz­bírságot, s további 42 szabálysértési feljelentésre ke­rült sor. Két büntető feljelentést is tettek üzérkedés alapos gyanúja miatt. SZ. P. a­z Elmebajnokság az el­múlt esztendők egyik legsikeresebb televíziós ve­télkedői közé tartozott, töb­bek között, mert itt min­denek előtt a versenyzők tudása, általános műveltsé­ge döntött a végső sorrend kialakításában, a szerencsé­nek csekély, egyáltalán nem meghatározó jellegű szerep jutott. Akik adásról adásra figyelemmel kísérték a múlt esztendőben ezt a műsort, láthatták, hogy 1986-ban dr. Funk Sán­dor állhatott a képze­letbeli dobogó legfelső fo­kára. A harminckilencedik évében járó, háromgyerekes családapa belügyi dolgozó, a Korvin Ottó kórház ideg­­gyógyász szakorvosa. — Mi alapján határozott úgy, hogy nevez a vetél­kedőre? — Ennek két oka is volt. Egyrészt családtagjaim bíztattak, ugyanis az Elme­bajnokságot kezdettől fogva rendszeresen néztem, s a képernyő előtt üldögélve magam is válaszolgattam a kérdésekre. .Feleségem és gyermekeim szerint elég jól, s ők mondták, hogy próbáljam meg a televízió­ban is. Hát megpróbáltam. A másik ok az volt, hogy szeretem felmérni, mit is tudok egyáltalán. Erre az általános és a középisko­lában, majd az egyetemen, s később szakvizsgáim le-,­tételekor rendszeres lehe­tőségem volt, de azóta már eltelt néhány esztendő, s egyszerűen­­hiányzott a vizsgázás vagy valami eh­hez hasonló. Ilyen lehető­ségnek tekintettem az Eu­­mebajnokságot. — Négy témakört válasz­tott: a napóleoni időket, az amerikai polgárháborút, a Dreyfuss-ügyet és a hegy­mászást. Ez utóbbi kivé­telével valamennyi törté­nelmi téma. — Igen, a történelmet na­gyon szeretem. Az az igaz­ság, hogy sokáig vívódtam azon, történész legyek-e vagy orvos. Végül is azért döntöttem az utóbbi mel­lett, mert a gyógyításnál véleményem szerint nincs csodálatosabb dolog. — Számított a sikerre? — Egyáltalán nem. Mi több, valószínű, hogy nem én voltam a legjobb, leg­feljebb — ahogy ez a spor­tolóknál is fiatni szokott — a pillanatos forma dön­tött a javamra. — Milyen visszhangja volt televíziós szereplésé­nek? — Ez nagyon érdekes dolog. Minél többször sze­repeltem a képernyőn, an­nál többen — ismerősök és ismeretlenek egyaránt — kerestek fel személyesen vagy telefonon, mi több a végén már megesett az is, hogy az utcán vadidegenek rám köszöntek. Mindig tud­tam, hogy a televízió nagy­hatalom, de hogy ennyi­re... — Voltak szurkolói? — Hogyne. Mindenekelőtt a családom, aztán a kol­légáim, sok általam kezelt beteg, s ahogy hallottam, egykori osztály- és iskola­­társ­aim közül is számosan szorítot­tak a sikeremért. — Ha már az iskolatár­saknál tartunk, bizonyos, hogy tudásának alapjait az iskolában szerezte. — Igen, ez így van. Az alapokra a Medve utcai ál­talános iskolában tettem szert, ami akkoriban na­gyon jó iskola volt. Rend­szeresek voltak például a szellemi vetélkedők, s em­­lészem, nagyon készültünk mindegyikre, a győztesnek pedig igen n­agy tekinté­lyük volt. Hasonlóképp há­lásan gondolok a Tol­dy gimnáziumra, s természete­sen­­az orvositudományi egyetemre. — Milyen tanuló volt? — Az általános iskola el­ső éveiben­­nem a legjobb, BESZÉLGETÉS EGY KÁINOKKAL aztán úgy hatodiktól bele­erősítettem, jeles és kitű­nő bizonyítványokat vittem haza. Ugyancsak kitűnően érettségiztem, majd sum­ma cum laude minősítéssel végeztem az orvostudomá­nyi egyetemet. Szerencsés embernek mondh­attam ma­gam, mert nagyon jó ala­pokat kaptam otthon is. — Mi a véleménye a mai oktatásról? — Nem a legjobb. A gye­rekek sok lényeges dolgot nem, vagy csak alig tanul­nak meg, viszont folyton kísérletezgetnek velük, így nem­­tudnak mihez iga­zodni. — Viszatérve a vetélke­dőre, a három történelmi témán kívül miért pont a hegymászást választotta? — Magam is amatőr hegymászó vagyok. A csa­láddal szinte minden hét­végén teszünk egy-egy tú­rát, s nyáron heteket töl­tünk­­ a Magas-Tátrában. A hegymászást és a termé­szetjárást is az általános iskolában szerettem meg, ahol úttörővezetőnk, Pál Emil havonta többször is vitt minket kirándulni. — Hogyan telik el egy­­egy­ átlagos napja? — Nagyon korán, álta­lában hajnali öttkor kelek. Futok egyikét kilométert, csinálok néhány tucatnyi fekvőtámaszt, aztán bősé­gesen bereggelizem, s álta­lában én készítem a regge­lit a családnak is. Utána vár a munka, az estéket pe­dig a gyerekekkel töltöm. — Mint ideggyógyász, mi a véleménye, hogyan élünk? — Sajnos, a többség na­gyon egészségtelenül. És most nemcsak a dohány­zásról és az alkoholról be­szélek, hanem a mozgás­­hiányról, valamint az idegi ártalmak tömkelegéről. Ez utóbbiak két fő forrása a rendezetlen családi élet és a rossz munkahelyi légkör. Betegeimmel beszélgetve gyakran felmerül bennem a kérdés: vajon miért ár­tunk oly sokait egymásnak? — És miért? • — Ennek s­okait órák hosszat sorolhatnám. Most csak egyet említek, a humor hiányát. Ha valamilyen kö­zösségből hiányzik a humor, ott az idegek hamar tönk­remennek. És nincs iszo­nyúbb, a száraz, humortalan vezetőnél: előbb-utóbb a vele dolgozókat a szó szo­ros értelmében beteggé te­szi. Persze, humoron én most nem a céltalan vic­celődést vagy az ízléstelen trágárkodást értem, hanem azt, amit például Karinthy és Jaroslav Hasek művelt. Igaz, ilyen színtű humor­hoz zseninek kell születni, de a jó humorra megvan a lehetőség a hétköznapi társaságokban is. — Mivel tölti szabadide­jét? —­­Mint említettem, a hétvégék egy részét termé­szetjárással, aztán minden nap legalább egy-két órát olvasok, hetente egyszer leg­alább elmegyünk az Ope­rába, s persze, otthon is szoktam zenét hallgatni. Imádok fotózni, évente több ezer felvételt­ készítek, mindenekelőtt a családról és a szép tájakról, városok-Spbdrd­AOTl s — Bővetrez — Végezetül h­add kér­dezzem meg az év elején, szokásos kérdést: mit sze­retne 1987-ben? — Az­t, hogy sokkal több időt it tudjak a betegeim gyó­gyításának és a családom­nak szentelni. Igaz, ahogy magamat ismerem, ehhez még a háromszor huszon­négy órás napok is kevés­nek bizonyulnának, ám m­ilyenek, mint tudjuk, nin­csenek. VEZDA Vetélkedő a KISZ megalakulása 30. évfordulójára „FELNŐTTKORBA LÉPTÜNK” MEGFEJTÉSEK I. Történeti ötpróba. 1. Igen. 2. Nem. 3. Igen. 4. Igen. 5. Nem. II. Mit jelent a rövidítés? 1. Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége. 2. Dolgozó Ifjúság Szövetsége. 3. Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség. 4. Magyar If­júság Népi Szövetsége. 5. Magyar Ifjúság Országos Ta­nácsa. 6 Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom. 7. Szak­­szervezeti Ifjúmunkás- és Tanoncmozgalom. 8. Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége. III. A zászlóbontás pillanatai: 1. 1; 2. 2; 3. 2; 4. x; 5. 2; 6. 2; 7. x; 8. 1; 9. 1; 10. x. IV. Hol készültek a felvételek? 1. Hanság. 2. Uszty- Ilimszk. V. A mozgalom neve: Ifjúság a szocializmusért! VI. Kongresszusok — jelmondatok: 1. 1967; 2. 1971; 3. 1960; 4. 1981; 5. 1964; 6. 1976. VI. Tudjátok-e? 1. A KISZ VI. kongresszusán; 2. IX.; 3. NDK; 4. Lenin születésének 100. évfordulójára, 1970 április; 5. Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. VIII. Válasszunk védnökséget: 1. 2. 3. 4. 5. (mindegyik) IX. KISZ-matek. A KISZ VII. kongresszusa (1967). X. Név + esemény: dr. Horváth István a Demokra­tikus Ifjúságii Világszövetség VIII. kongresszusán; Fejti György a KISZ X. kongresszusán; dr. Maróthy László a KISZ IX. kongresszusán. XI. Várospárok: 1. Berlin—Moszkva; 2. Algír—Acc­ra; 3. Budapest—Prága; 4. Tokió—Mexikó; 5. Paks— Orenburg. XII. Kakukktojás: 1. A; 2. C; 3. D. XIII. 30 betű kerestetik: „A fegyveres szolgálatot tel­jesítő ...” A KISZ Szervezeti Szabályzatából idéztük. XIV. Elismerés-felismerés: 1. Jelölés; 2. Killián; 3. Ki­zárás; 4. Küldött; 5. Diákkör; 6. Értesít; 7. Ajánlás; te­hát a megfejtés: KISZ-díj. XV. A közelmúlt képei: A KISZ XL kongresszusa 1986. május 23—25. A fegyveres fiatalok I. országos ta­lálkozója 1986. szeptember 26—29.

Next