Magyar Sajtó, 1940 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-15 / 1. szám

zonyos «hős»-kora, amikor már rég elhunyt politikusok szólaltak meg. (Körber interview) Floridában nya­raló írók adtak nyilatkozatokat Budapesten, (Sherwood Anderson­­ügy) a Sevillai borbély egyszerre Mozart művévé változhatott át. Spengler mint futó­bajnok szere­pelhetett és mikor az egyik tör­vényre történt hivatkozás és ki­derült, hogy olyan törvény nincs, a publicista nyugodtan vonogathatta a vállát, hogy «elég hiba, ha nincs!» A magyarság ma sorsdöntő kor­szakát éli, egyebet sem tesz, több mint ezer esztendő óta, de ma az európai keresztény­ kultúra talán legfontosabb őrhelyén szolgálata végzetszerűvé vált. Ebben a hely­zetben az írott betű emberek és eszmék életét, vagy halálát jelent­heti. Az újságíró-rend tehát nem elégedhetik meg az utánpótlás gya­korlati kiképzésével, de el kell, hogy lássa azokkal az ismeretek­kel is, amelyek a magyar toll ka­tonáit magasztos hivatásuk teljesí­tésére kellő módon felvértezik. Az újságíró-jelölt számára mint képzettséget a miniszteri rendelet az érettségi-vizsgálat sikeres letéte­lét írja elő. Az utánpótlás tehát ezen az alapon kell, hogy megkapja újságírói továbbképzését, vagyis mindazokat az ismereteket, ame­lyekre munkájának teljesítése köz­ben feltétlenül szüksége van. Ilye­nek az általános jogi alapismeretek (köz-, magán-, közigazgatási és bün­tetőjogi alapismeretek), gazdasági tájékozottság, a filozófia szempont­jainak nagyvonalú tudomásulvétele, a világháború utáni magyar- és vi­lágtörténelemben való tájékozódás (a középiskolai tanterv mindkettőt a világháborúval befejezi), általá­nos politikai ismeretek (államrend­szerek és világpolitikai irányok sab­lonos ismertetése), geopolitika, a szociálpolitika főbb feladatainak és az általános statisztikai problémák­nak ismerete, a magyarság számára mindennél fontosabb kisebbségi kérdés alapos tanulmányozása,­ agyar Sajtó­ művészetekben és a világirodalom­­ban a műv­elt ember számára feltét­lenül szükséges tájékozottság, a saj­tóra vonatkozó jogszabályok isme­rete és az újságírás technikájának alapos elsajátítása. Nem szaktudó­sok képzése a cél, de olyan általá­nos tájékozottsággal rendelkező új­ságíró-nemzedékek felnevelése, aki­ket majd hivatásuk teljesítésére, széles látókörük, biztos tudásuk, szilárd életszemléletük és lelkiisme­retes munkájuk jogosít. Ez a szemináriumszerű munka azonban nem terhelheti túl a jelöl­teket és gyakorlati munkájukat nem nehezítheti. Inkább megkönnyíti majd, mert készen és feldolgozva bocsátja rendelkezésükre azt az ismeret­anyagot, amelynek máskü­­lönbeni megszervezése nagy gon­dot és fáradtságot okozna nekik. Ennek a nem túlméretezett elfog­laltságnak hasznos eredményét bi­zonyára belátják a szerkesztők is és lebonyolítását nem nehezítik meg. Ma már minden ipartestület felismerte a szakképzett munkás szükségét. A magyar szellemi élet irányítására hivatott felelős ténye­zők sem akadályozhatják meg, hogy a magyar kultúr­küzdelem fiatal harcosait az újságíró-rend megfe­lelő szellemi tankokkal és Siegl k­ed­­vonalakkal szerelje fel. Bizonyára sok vita zajlik majd le az újságíró-v­izsga körül. Ennek a vizsgának legfontosabb, sőt per­döntő része az a cikk, tudósítás, vagy kritika kell, hogy legyen, ame­lyet az újságíró-jelölt a Kamará­nak szerkesztőségi kézi­könyvtárral (lexinokokkal, térképekkel stb.), felszerelt vizsgahelyiségében ír. Hasznos szolgálatot tehetne, ha az újságíró-jelöltet, a gyakorlatos évek megkezdése előtt a Kamara képes-Az Országos Magyar Sajtó­kamara helyisége: Budapest,VI. Andrássy­ út 43. II.­ségvizsgálat alá vetetné (emlékező­tehetség, megbízhatóság, lélekj­elen­­­lét, gyors felfogás, tájékozódó kész­ség, koncentráló erő stb.). Ez a vizsgálat azonban csak­is tanács­adói célt szolgálhat és bár eltaná­csolhat, de nem tilthat el a pályá­tól senkit. Az utánpótlás korszerű kiképzését nem hiúsíthatja meg az a rövidlátás, hogy úgy is a szer­kesztőségi íróasztal mellett derül ki, ki igazán hivatott újságíró? El­végre az orvos sebészi­ képessége is csak a műtőben derül ki. Mégis veszedelmes kísérlet volna, ha min­den előképzettség nélkül venné a kezébe a kést. Pedig az újságíró tolla van olyan végzetes eszköz, mint az emberéleteket mentő v­agy kioltó orvosi kés. A SAJTÓKAMARA ÁTIRATOT INTÉZETT A KÜLFÖLDI SAJTÓ­­SZERVEZETEKHEZ A Sajtókamara az új, nemzetközi vi­szonylatban is érvényes újságírói igazol­ványokkal kapcsolatban átiratot intézett az összes külföldi sajtószervezetekhez. Eb­ben az átiratban tudatta, hogy megala­kult az Országos Magyar Sajtókamara, mint a magyar sajtónak egyetlen hivatalos és elismert érdekképviseleti szerve. Az átiratban­ röviden ismertette a Sajtó­kamara szervezetét és három évre meg­riasztott első vezetősége névsorát. Tudatta azt is a külföldi sajtószer­­vezetekkel, hogy hatáskörébe vonta a ma­gyar újságírók jóléti intézményeit: a Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetét és az Újságírók Szanatórium Egyesületét. Az át­irat szoros együttműködésre hívta fel a külföldi sajtószerveket és tudatta azt is, hogy az Országos Magyar Sajtókamara megalakulásától fogva magyar újságírónak bel- és külföldön csak az tekinthető, aki az Országos Magyar Sajtókamarának tagja. Éppen ezért, ha valaki valamelyik külföldi szervezet hatáskörében vagy területén ma­gyar újságíróként lép fel, feltétlenül fel­­­hívandó, hogy a Kamara­­által kiállított igazolvánnyal igazolja magát. Ugyanekkor felhívást intézett a Sajtó­kamara a Federation Internationale de Journaliste-hoz, hogy a jövőben nemzet­közi igazolványokat csak a Sajtókamara előterjesztésére és igazolására adjon ki. A Sajtókamara ezenkívül a külföldi sajtó­­szervezetekhez megindította hivatalos lap­ját, a Magyar Sajtót és kérte a külföldi sajtószervezeteket, hogy cserepéldányként küldjék meg kiadványaikat, amint a Sajtó­kamara is megküldi évkönyveit és sajtó­­könyvtárának példányait. Egyben az Or­szágos Magyar Sajtókamara minden kül­földi sajtószervezethez elküldötte az új, nemzetközi viszonylatban is érvényes új­ságírói igazolványokat.a 2

Next