Magyar Sajtó, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
* * Választásokra készül az ország. Ilyenkor a sajtóban is összegezzük az elért eredményeket, köztük az életszínvonal javulását is. Amennyire fontos azonban e téma, éppen olyan nehéz róla jól írni. Az elmúlt hónapokban több ilyen témájú cikk jelent meg a lapokban, magam is írtam néhányat. E cikkek statisztikai adatokkal bizonyították mondanivalójuk igazát. S a statisztikai adatok — igen sok oldalról megközelítve — egyértelműen azt mutatják, hogy az utóbbi évek során a dolgozók életszínvonala növekedett. A februári ár- és bérintézkedések során ugyan egyes rétegeknél csökkenés következett be, azonban ez az összes dolgozók csak igen kis százalékát érinti. A cikkekre érkezett észrevételek egy része azonban azt veti fel, hogy a statisztika furcsa tudomány, mert — úgymond — olyasmit is produkál, amit a dolgozók nem úgy tudnak, éreznek, ahogy azt az adatok mutatják. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy az életszínvonal növekedését miért nem érzik a dolgozók olyan mértékűnek, mint ahogyan a statisztikai adatokból, tényekből is kiderül. Hatásos és a célját elérő cikk csak a kérdés mélyreható elemzése alapján írható. Ateljesség igénye nélkül — ehhez szeretnék néhány gondolatot felvetni. Az életszínvonal különösen az elmúlt évben nem minden rétegnél nőtt. Az 1966. évi ár- és bérrendezés volt egyébként 1957 óta az első, amikor bizonyos rétegek életszínvonala ténylegesen csökkent,amikor alapvető élelmiszercikkek — hús, tejtermékek — árát és a nyugdíjjárulékot emeltük. S bár az árak emelése — mint a statisztikai adatokból kitűnik — globálisan fedeződött más árak csökkentésével és az alacsonykeresetűek bérének, s a családi pótlékoknak növelésével — a kiegyenlítődés nem minden rétegnél volt meg. Az életszínvonalról írni . Olyankor pedig, amikor egyes rétegek életszínvonala csökken, nyilvánvaló, hogy a hangulatot nem azok irányítják, akiknél az életszínvonal emelkedett — noha ezek kétségtelenül többségben vannak —, hanem azok, akiknél csökkent. Az egyértelmű árcsökkentésnél vagy az egyértelmű béremelésnél nagyon egyszerű az életszínvonal változását lemérni. Lényegesen komplikáltabb a helyzet, ha egyidőben történik egyes cikkek árának emelése, mások árának csökkentése és még komplikáltabb az értékelés akkor, ha ezzel egyidőben bizonyos kategóriák bérét, jövedelmét emelik, bizonyos kategóriákét pedig csökkentik. Ilyen valóban komplikált helyzetben nemcsak az újságírók, hanem még a tapasztalt közgazdászok, statisztikusok is csak hosszas számítások után tudják meghatározni— és akkor is csak nagy vonalakban —, hogy az életszínvonal milyen változása, növekedése következett be. A széles dolgozó tömegek ennek a komplikált műveletnek az elvégzésére nyilván nem képesek. S minthogy az ár- és bérintézkedések hatásáról az egyes dolgozók csak hosszabb távlatban kapnak reális képet, nyilvánvaló, hogy azoknak a véleményét veszik át, akiknek határozott képük van az ár- és bérintézkedések hatásáról. Ilyen határozott képük pedig azoknak volt — elsősorban a magasabb keresetűeknek —, akiknél a progresszív nyugdíjjárulék bevezetése csökkentette a tényleges jövedelmet. A statisztikai adatokat tanulmányozó gazdasági újságírók előtt közismert, hogy az elmúlt időszakban az életszínvonal javulása a reáljövedelem gyorsabb ütemű és a reálbérek viszonylag lassúbb ütemű növekedése mellett következett be. Ez azt jelenti, hogy az életszínvonal növekedése elsősorban nem a munkáért kapott közvetlen juttatás, a bér, illetve reálbér, hanem a munkabéren kívüli