Magyar Sajtó, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

* * Választásokra készül az ország. Ilyenkor a sajtóban is összegezzük az elért eredménye­ket, köztük az életszínvonal javulását is. Amennyire fontos azonban e téma, éppen olyan nehéz róla jól írni. Az elmúlt hónapokban több ilyen témájú cikk jelent meg a lapokban, magam is írtam néhányat. E cikkek statisztikai adatokkal bi­zonyították mondanivalójuk igazát. S a sta­tisztikai adatok — igen sok oldalról megkö­zelítve — egyértelműen azt mutatják, hogy az utóbbi évek­ során a dolgozók életszínvo­nala növekedett. A februári ár- és bérintéz­kedések során ugyan egyes rétegeknél csök­kenés következett be, azonban ez az összes dolgozók csak igen kis százalékát érinti. A cikkekre érkezett észrevételek egy része azonban azt veti fel, hogy a statisztika fur­csa tudomány, mert — úgymond — olyasmit is produkál, amit a dolgozók nem úgy tud­nak, éreznek, ahogy azt az adatok mutat­ják. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy az életszínvonal növekedését miért nem érzik a dolgozók olyan mértékűnek, mint­ ahogyan a statisztikai adatokból, tényekből is kiderül. Hatásos és a célját elérő cikk csak a kérdés mélyreható elemzése alapján írható. A­­tel­jesség igénye nélkül — ehhez szeretnék né­hány gondolatot felvetni. Az életszínvonal különösen az elmúlt év­ben nem minden rétegnél nőtt. Az 1966. évi ár- és bérrendezés volt egyébként 1957 óta az első, amikor bizonyos rétegek életszínvo­nala ténylegesen csökkent,a­mikor alapvető élelmiszercikkek — hús, tejtermékek — árát és a nyugdíj­járulékot emeltük. S bár az árak emelése — mint a statisztikai adatokból ki­tűnik — globálisan­ fedeződött más árak csök­kentésével és az alacsonykeresetűek bérének, s a családi pótlékoknak növelésével — a ki­egyenlítődés nem minden rétegnél volt meg. Az életszínvonalról írni . Olyankor pedig, amikor egyes rétegek élet­­színvonala csökken, nyilvánvaló, hogy a han­gulatot nem azok irányítják, akiknél az élet­színvonal emelkedett — noha ezek kétségte­lenül többségben vannak —, hanem azok, akiknél csökkent. Az egyértelmű árcsökkentésnél vagy az egyértelmű béremelésnél nagyon egyszerű az életszínvonal változását lemérni. Lényegesen komplikáltabb a helyzet, ha egyidőben törté­nik egyes cikkek árának emelése, mások árá­nak csökkentése és még komplikáltabb az ér­tékelés akkor, ha ezzel egyidőben bizonyos kategóriák bérét, jövedelmét emelik, bizonyos kategóriákét pedig csökkentik. Ilyen valóban komplikált helyzetben nem­csak az újságírók, hanem még a tapasztalt közgazdászok, statisztikusok is csak hosszas számítások után tudják meghatározni­­— és akkor is csak nagy vonalakban —, hogy az életszínvonal milyen változása, növekedése következett be. A széles dolgozó tömegek en­nek a komplikált műveletnek az elvégzésére nyilván nem képesek. S minthogy az ár- és bérintézkedések hatásáról az egyes dolgozók csak hosszabb távlatban kapnak reális ké­pet, nyilvánvaló, hogy azoknak a véleményét veszik át, akiknek határozott­ képük van az ár- és bérintézkedések hatásáról. Ilyen ha­tározott képük pedig azoknak volt — első­sorban a magasabb keresetűeknek —, akik­nél a progresszív nyugdíj­járulék bevezetése csökkentette a tényleges jövedelmet. A statisztikai adatokat tanulmányozó gaz­dasági újságírók előtt közismert, hogy az el­múlt időszakban az életszínvonal javulása a reáljövedelem gyorsabb ütemű és a reálbérek viszonylag lassúbb ütemű növekedése mel­lett következett be. Ez azt jelenti, hogy az életszínvonal növekedése elsősorban nem a munkáért kapott közvetlen juttatás, a bér, il­letve reálbér, hanem a munkabéren kívüli

Next