Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

felelőtlen újság­írói-szerkesztői munka táptalajt teremtsen a párt tájékoztatási politikájának - az előbbi értelemben vett - „ürüggyé" válásához. Éppen ellenkezőleg: a nyíltság, a hitelesség, az őszinteség, a pontosság és a gyorsaság ma is időszerű, helytálló követelményeinek válto­zatlanul megfelelve, a szerkesztőségeknek, az újságíróknak, a tájékoztatásért felelős irányítók­nak arra kell törekedniük, hogy tájékoztatási gyakorlatunk egyes elemei, megrögződött vonásai felfrissüljenek és ezáltal még alkalmasabbá váljanak a párt politikai szükségletei és a közvéle­mény igényei elkötelezett, osztályalapú szolgálatára. A tájékoztatási gyakorlat megújulását, színvonalának fejlesztését szolgálta a Politikai Bizott­ság és a Titkárság két, 1980-ban hozott határozata a protokoll közlemények és a rendkívüli események sajtóbeli feldolgozására. Hasonló jellegű munkát kezdtünk - a tájékoztatással kapcsolatos szakmán belüli eszmecserék konstruktív irányú kezelése szándékával - olyan kérdésekről, amelyek mögött valódi feszültségek voltak, vagy húzódnak meg még ma is. Olyan munkaformákról van szó, amelyek keretében, illúziók nélkül együttgondolkodva ele­mezhetőek tevékenységünk gyengébb pontjai; olyan fórumokról, ahol esetleges problémáink - vívmányaink kockáztatásának veszélye nélkül - megoldhatók. Tevékenységünk elemzése során abból kell kiindulnunk, hogy a párt XII. kongresszusa által nyújtott társadalmi helyzetmegítélés és feladatmeghatározás teljes mértékben vonatkoztatható a tájékoztatásra és szakmánk belső sajátosságaira is. Ez azt jelenti, hogy a tömegtájékoztatás­nak változatlanul fő feladata a társadalmi-gazdasági fejlődés folyamatainak, új jelenségeinek megértetése, a fejlesztési célok ismertetése, magyarázata és elfogadtatása, miközben saját fejlődését, reagáló és teljesítőképességét is fel kell gyorsítania. Mindebből következően a tá­jékoztatásnak nem elegendő a fejlődés új vonásait mérlegelnie, a központi tervezés és az ön­állóbb vállalati gazdálkodás kapcsolatát ismertetnie, a munkaerőgazdálkodás új normáit, a kereskedelem megnövekedett szerepét indokolnia, a kistermelés és a kiegészítő gazdaságok fejlesztését vagy árpolitikánk alakulását magyaráznia. Neki magának is állandóan számot kell vetnie azokkal a sajátos viszonyokkal, amelyek elősegíthetik vagy hátráltathatják felelős meg­bízatásának teljesítését. Más szóval a tájékoztatás területén is egyre inkább érvényesíteni kell azokat a követelményeket, amelyek az élet más területein az egészséges, előrevivő társadalmi folyamatok kibontakozását szolgálják. Tömegtájékoztatásunk csak akkor képes igazán példát mutatni az alkotó, közéleti és mun­kahelyi demokratizmus működéséről, fontosságáról, ha intézményein belül is képes az általa propagált normákat érvényesíteni. A sajtónak, a rádiónak és televíziónak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a gazdaságpolitika fő irányvonalát, a VI. ötéves terv összefüggéseit értő és az azokban rögzített célokat támogató közvélemény alakuljon ki. A tájékoztatásnak meg kell mutatnia, milyen garanciák léteznek arra, hogy a hatékonyság növelése az embereket nagyobb teljesítményekre serkentse, de ne gyen­gítse létbiztonságukat. Meggyőzően ezt tenni csak akkor lehet, ha a tömegkommunikáció nemcsak szorgalmazza a hatékonyság, a teljesítmény társadalmi méretű kibontakozását, hanem ha saját tevékenységében is határozottabban érvényt szerez az általa képviselt és hirdetett elkerülhetetlen igényeknek. A tömegtájékoztatásnak segítenie kell abban, hogy mind a lehetőségeinket alábecsülő és a nehézségeinket túlhangsúlyozó, mind az illúziókat tápláló nézetek visszaszoruljanak. A tárgyilagos, a valóságnak megfelelő ismertetés és magyarázat segít abban, hogy a VI. ötéves terv szerényebb életszínvonal-programja ne keltsen kétkedést az emberekben, ne bénítsa a kezdeményezőkészséget, hanem előrelendítsen, erősítse a párt politikája iránti bizalmat, az alkotó munka eredményességébe vetett hitet. Mindezt nem lehet elvégezni oly módon, hogy népszerűsítünk és tükrözünk egy a világgazdasági helyzethez rugalmasan alkalmazkodó, tehát életképes, az intenzív fejlődésre, az egyensúly javítására alkalmas gazdaságot, miközben más területeken — így például éppen a tájékoztatásban — ezekre a jellemzőkre csak kevésbé törekszünk.

Next