Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1981-02-01 / 2. szám

­me egy részlet Henry Taylornak a The Spartan­burg Herald 1980. október 18-i számában megjelent cikkéből: „1780-ban Szarvason állították fel a világ első mezőgazdasági főiskoláját. Ma a kommunista ro­botok afölött is átvették a hatalmat. A Magyarok nagy gazdálkodók voltak. Magyarország, mint is­meretes, mindig a Balkán éléskamrája (sic), kenye­reskosara volt. Mezőgazdasági szállítmányai év­századokon át úsztak a Dunán. A kenyereskosár azonban kilyukadt: a mai termelés nem képes lépést tartani a hazai szükségletekkel. Abbeli erőfeszítésükben, hogy betömjék e lyu­kat, a kommunisták kollektivizálták a magyar gazda­ságokat, de a mezőgazdasági termelés azóta is drasz­tikusan hanyatlik (sic). A szántóföldek 96 százaléka nagy kiterjedésű állami gazdaságok (sic) kezén van. Hatvan középiskolában mintegy tízezer tanulót egzecíroznak (sic). Mezőgazdasági iskolák talál­hatók Debrecenben, Mosonmagyaróváron és Keszt­helyen. Ezenkívül Gödöllőn működik mezőgazdasági egyetem női hallgatók (sic) számára. És hiába az évszázados tapasztalat, még a Magyar Kommunista Párt (sic) napilapja, a Magyarország (sic) is kény­telen beismerni, hogy nagyfokú bizonytalanság mu­tatkozik az agronómusok képzésében." Ha a spartanburgi hírharsona valamely olvasója (akár e sorok szerzője) venné magának a fáradságot és a szerkesztőhöz intézett levélben helyretenné Taylor urat, a lap minden bizonnyal közölné a leve­let, ahogyan azt a fair play szabályai megkövetelik. Ennek azonban vajmi kevés értelme lenne. Elő­ször is, mivel ehhez hasonló írások naponta látnak napvilágot a helyi lapokban, és valamennyit úgysem lehet helyreigazítani. Másodszor, a szerkesztőhöz intézett levél csak ennek az egyetlen helyi újságnak a hasábjain jelenne meg. Taylor írását viszont, mivel egy országos cikkszolgálat terjeszti, nyilvánvalóan több tucat, ha ugyan nem több száz helyi lap vette át Egyesült Államok-szerte. Ezért aztán azoknak az olvasói továbbra is megmaradnának abbeli hitük­ben, hogy Magyarországon drasztikus módon ha­nyatlik a mezőgazdaság, amelynek női kádereit Gödöllőn képezik. KULCSÁR ISTVÁN Ausztria szövetségi sajtószolgálata Az Osztrák Kancellári Hivatal (miniszterelnökség) harmadik szekciója, az ötvenöt fővel működő Szö­vetségi Sajtószolgálat a kormány hivatalos sajtó­irodája. Feladata a minisztertanács tevékenységének ismertetése, politikájának a népszerűsítése, beleértve ennek külföldi vetületeit is. Az utóbbi keretén belül a sajtószolgálat hozzá kíván járulni ahhoz, hogy kül­földön mind nagyobb ismeretanyagra tegyenek szert Ausztriáról. E téren négy vonatkozásban fejt ki aktivitást. A sajtószolgálat foglakozik a Bécsbe akkreditált külföldi tudósítókkal. E tekintetben Ausztria külön­leges helyzetben van, mert Bécsben aránytalanul sok külföldi sajtóorgánum képviselője működik. Mintegy 305-en dolgoznak 45 ország 565 hír­­ügynökségének és lapjának. Számos sajtóorgánum ugyanis Bécsben állomásoztatja azokat az állandó tudósítóit, akik Kelet- és Délkelet-Európával foglal­koznak. Ha önmagában nem is lenne kifizetődő nekik a bécsi tudósító hely, a 2-3, sőt esetenként 11 országra is vonatkozó megbízásba már Ausztria is „belefér”. A sajtószolgálat mindent megtesz annak az ér­dekében, hogy ezek a tudósítók ne szenvedjenek anyaghiányban. Nemcsak írásos anyagot adnak, és sajtókonferenciákat szerveznek, hanem a tudó­sítók tág lehetőséget kapnak a kormánytagok meg­­interjúvolására is. Ritka az olyan ország, ahol Ausztriához hasonlóan a kormányfő szinte naponta hajlandó nyilatkozni a sajtónak. A sajtószolgálat és az újságírók meghívásának a lehetőségével is. Az évi 80—100 fő vendégül látásá­nak költségei miatt erre általában állam- vagy kor­mányfői látogatások során kerül sor, főként akkor, ha a szolgálat feladata a látogatás publicisztikai elő­készítése és az eredmények sajtóvisszhangjának biztosítása. Érdekessége e meghívási gyakorlatnak, hogy tőkés országokból a szolgálat alig lát valakit vendégül, főleg a szocialista, illetve kisebb mértékben a fejlődő országokra koncentrál. Megjegyzendő, hogy a szocialista országok esetében elvárják a köl­csönösséget is. A szolgálat látja el az osztrák külképviseleteket - beleértve a kultúrintézeteket is - tájékoztató anyagokkal. A rendszeresen megjelenő tizenkét fajta sorozatból kiemelkednek az osztrák sajtóban közölt fontosabb cikkek naponta kiadott utánnyomatai; az Afrika és Dél-Amerika számára készülő regionális bulletinek; az Ausztria-dokumentáció; meg az „Ausztria: tények és számok" című kézikönyv. A publikációk zöme több nyelven készül. A szolgálat­nak lehetősége van filmek készítésére is, és rendel­kezik ugyancsak rádió-, film- és fényképdokumen­tációval. A szolgálat kétharmada egyébként ilyen tevékenységgel foglalkozik. A szolgálat feladata a nemzetközi rendezvények sajtóközpontjainak szervezése és üzemeltetése. Mivel Bécs 1979 nyara óta a harmadik ENSZ-város, ez meglehetősen nagy megterhelést jelent, hiszen az ország semleges státusa egyébként is számos nemzetközi összejövetelnek nyújt otthont. A nemzetközi jelentőségű események mellék­­termékeként mindenesetre cikkek jelennek meg az országról is. Értékelésük szerint ez hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák semlegesség értéke növe­kedik, Ausztria nemzetközi jogi státusa erősödik. SZIRTES JÁNOS 23

Next