Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
me egy részlet Henry Taylornak a The Spartanburg Herald 1980. október 18-i számában megjelent cikkéből: „1780-ban Szarvason állították fel a világ első mezőgazdasági főiskoláját. Ma a kommunista robotok afölött is átvették a hatalmat. A Magyarok nagy gazdálkodók voltak. Magyarország, mint ismeretes, mindig a Balkán éléskamrája (sic), kenyereskosara volt. Mezőgazdasági szállítmányai évszázadokon át úsztak a Dunán. A kenyereskosár azonban kilyukadt: a mai termelés nem képes lépést tartani a hazai szükségletekkel. Abbeli erőfeszítésükben, hogy betömjék e lyukat, a kommunisták kollektivizálták a magyar gazdaságokat, de a mezőgazdasági termelés azóta is drasztikusan hanyatlik (sic). A szántóföldek 96 százaléka nagy kiterjedésű állami gazdaságok (sic) kezén van. Hatvan középiskolában mintegy tízezer tanulót egzecíroznak (sic). Mezőgazdasági iskolák találhatók Debrecenben, Mosonmagyaróváron és Keszthelyen. Ezenkívül Gödöllőn működik mezőgazdasági egyetem női hallgatók (sic) számára. És hiába az évszázados tapasztalat, még a Magyar Kommunista Párt (sic) napilapja, a Magyarország (sic) is kénytelen beismerni, hogy nagyfokú bizonytalanság mutatkozik az agronómusok képzésében." Ha a spartanburgi hírharsona valamely olvasója (akár e sorok szerzője) venné magának a fáradságot és a szerkesztőhöz intézett levélben helyretenné Taylor urat, a lap minden bizonnyal közölné a levelet, ahogyan azt a fair play szabályai megkövetelik. Ennek azonban vajmi kevés értelme lenne. Először is, mivel ehhez hasonló írások naponta látnak napvilágot a helyi lapokban, és valamennyit úgysem lehet helyreigazítani. Másodszor, a szerkesztőhöz intézett levél csak ennek az egyetlen helyi újságnak a hasábjain jelenne meg. Taylor írását viszont, mivel egy országos cikkszolgálat terjeszti, nyilvánvalóan több tucat, ha ugyan nem több száz helyi lap vette át Egyesült Államok-szerte. Ezért aztán azoknak az olvasói továbbra is megmaradnának abbeli hitükben, hogy Magyarországon drasztikus módon hanyatlik a mezőgazdaság, amelynek női kádereit Gödöllőn képezik. KULCSÁR ISTVÁN Ausztria szövetségi sajtószolgálata Az Osztrák Kancellári Hivatal (miniszterelnökség) harmadik szekciója, az ötvenöt fővel működő Szövetségi Sajtószolgálat a kormány hivatalos sajtóirodája. Feladata a minisztertanács tevékenységének ismertetése, politikájának a népszerűsítése, beleértve ennek külföldi vetületeit is. Az utóbbi keretén belül a sajtószolgálat hozzá kíván járulni ahhoz, hogy külföldön mind nagyobb ismeretanyagra tegyenek szert Ausztriáról. E téren négy vonatkozásban fejt ki aktivitást. A sajtószolgálat foglakozik a Bécsbe akkreditált külföldi tudósítókkal. E tekintetben Ausztria különleges helyzetben van, mert Bécsben aránytalanul sok külföldi sajtóorgánum képviselője működik. Mintegy 305-en dolgoznak 45 ország 565 hírügynökségének és lapjának. Számos sajtóorgánum ugyanis Bécsben állomásoztatja azokat az állandó tudósítóit, akik Kelet- és Délkelet-Európával foglalkoznak. Ha önmagában nem is lenne kifizetődő nekik a bécsi tudósító hely, a 2-3, sőt esetenként 11 országra is vonatkozó megbízásba már Ausztria is „belefér”. A sajtószolgálat mindent megtesz annak az érdekében, hogy ezek a tudósítók ne szenvedjenek anyaghiányban. Nemcsak írásos anyagot adnak, és sajtókonferenciákat szerveznek, hanem a tudósítók tág lehetőséget kapnak a kormánytagok meginterjúvolására is. Ritka az olyan ország, ahol Ausztriához hasonlóan a kormányfő szinte naponta hajlandó nyilatkozni a sajtónak. A sajtószolgálat és az újságírók meghívásának a lehetőségével is. Az évi 80—100 fő vendégül látásának költségei miatt erre általában állam- vagy kormányfői látogatások során kerül sor, főként akkor, ha a szolgálat feladata a látogatás publicisztikai előkészítése és az eredmények sajtóvisszhangjának biztosítása. Érdekessége e meghívási gyakorlatnak, hogy tőkés országokból a szolgálat alig lát valakit vendégül, főleg a szocialista, illetve kisebb mértékben a fejlődő országokra koncentrál. Megjegyzendő, hogy a szocialista országok esetében elvárják a kölcsönösséget is. A szolgálat látja el az osztrák külképviseleteket - beleértve a kultúrintézeteket is - tájékoztató anyagokkal. A rendszeresen megjelenő tizenkét fajta sorozatból kiemelkednek az osztrák sajtóban közölt fontosabb cikkek naponta kiadott utánnyomatai; az Afrika és Dél-Amerika számára készülő regionális bulletinek; az Ausztria-dokumentáció; meg az „Ausztria: tények és számok" című kézikönyv. A publikációk zöme több nyelven készül. A szolgálatnak lehetősége van filmek készítésére is, és rendelkezik ugyancsak rádió-, film- és fényképdokumentációval. A szolgálat kétharmada egyébként ilyen tevékenységgel foglalkozik. A szolgálat feladata a nemzetközi rendezvények sajtóközpontjainak szervezése és üzemeltetése. Mivel Bécs 1979 nyara óta a harmadik ENSZ-város, ez meglehetősen nagy megterhelést jelent, hiszen az ország semleges státusa egyébként is számos nemzetközi összejövetelnek nyújt otthont. A nemzetközi jelentőségű események melléktermékeként mindenesetre cikkek jelennek meg az országról is. Értékelésük szerint ez hozzájárul ahhoz, hogy az osztrák semlegesség értéke növekedik, Ausztria nemzetközi jogi státusa erősödik. SZIRTES JÁNOS 23