Magyar Sajtó, 1983 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

Ez a munka igen kifinomult politikai érzékenységet, sokféle és alapos felkészültséget igényel: az érdekkülönbségek feltárásában, majd rangsorolásában, ezek indokolásában a tömegpolitikai munkára hárul talán a legnagyobb feladat. A sajtóra, amely mindennap - két kongresszus vagy két éV-ülés állásfoglalásai között is - eljut a lakossághoz. Ezért nagy felelősség hárul az írástudókra. Bálint György gondolatát folytatva: az újságíró toronyőr, akinek megadatott, hogy messzire tekintsen s a tapasztaltakat megossza közönsé­gével. Ebből ered felelőssége is: szerzőként vagy szerkesztőként jól kell sáfárkodni azzal a szabadsággal, amely nálunk a sajtóműhelyek sajátja. A közlés szabadsága nem parttalan és soha egyetlen társadalmi rendszerben sem volt az. A mi szocialista sajtónk esetében fő kritériuma - melyet senki nem téveszthet szem elől­­ a szocializmus ügyének, nemzeti érdekeinknek szolgálata. Nagy dolgok letéteményese a sajtó, alapvető vívmányaink megőrzésében nagy a szerepe. Az egység, a szövetség élő, változó. Erősíthető és gyengíthető. A párt politikája céltudatosan arra irányul, hogy az egység minden lényeges kérdésben újból és újból kialakuljon, a szövetség időről időre újból megköttessék. Az MSZMP marxista-leninista politikájának következetes alkalmazása nyomán létrejött népi-nemzeti egység a szocialista építés nagy erőforrása, annak védelme felelősségteli, körültekintő, felkészült munkával a sajtónak is megtisztelő feladata. Óvni, erősíteni a kölcsönös bizalmat a nép és a párt között. Ezek azok az alapértékek - a biztonság, az egység, a bizalom, a nép, a nemzet közös útjának tudata és vállalása - amelyeket nem szabad kockára tenni a tévhitek, féligazságok, a történelmietlen látásmód vagy a részérdekek meggondolatlan felerősítésével. A marxista-leninista alkotómunka normáinak követése a sajtómunkában elejét veszi az efféle esetleges tévedések elszaporodásának. Nem egyebet jelent ez, mint hogy munkánk során soha ne feledjük a rész és egész, a jelenség és a lényeg viszonyának a tisztázását, a konkrét helyzet konkrét elemzését. Ha ezt az újságírói, riporteri, kommentátori, szerkesztői munkában szem előtt tartjuk, aligha térünk el attól a gondolatmenettől, illetve, ami ennél fontosabb, a lényeg- és valósághű ábrázolástól, amely pártunk programját is jellemzi. Ha pártunk elemző munkájában a marxista-leninista alkotómunka normái érvényesülnek - s immár negyed százada töretlenül érvényesülnek -, akkor e programok iránya és a sajtó marxista-leninista módszerekre épülő munkája nem térhet el egymástól. Ez az elvi alapja a pártosságnak. Napjainkban mindezt nem haszontalan újra végiggondolni. Egyszerűen mert saját fejlődésünk és a világgazdasági változások által elindult megújulási törekvések, illetve több régebbi értékünk elavulása — bár ezeket a párt érvényes dokumentumai a szocializmus építésének velejárójaként már igazolták - okoz zavarokat, elbizonytalankodást a sajtó munkásai körében is. Létezik kishitűség, aggodalom, válsághangulat. Ennek eloszlatásában pedig éppen a televíziónak, a rádiónak, a sajtónak kell nagy szerepet vállalnia. A létező tévhitek közül most - az esztendő fordulóján - mindenekelőtt a gazdasági munkánkhoz kapcsolódókat fontos eloszlatni, hogy az alkotó, termelő munka lendületét, az eredményesebb munkához szükséges intézkedések végrehajtását félreértések ne fé­kezzék. Ehhez mindenekelőtt tisztázni kell eredményeink mibenlétét, azt, hogy az 1978. decemberi BV-ülés, majd a XII. kongresszus határozatainak végrehajtása nyomán ezek nem­­becsül­hetők. Nem rubelelszámolású külkereskedelmi mérlegünk 1982. évi aktívuma sűrítve mutatja előrehaladásunk mértékét. Igaz, ennek az aktívumnak a nagyobb része a felhalmozás, illetve a termelési célú fogyasztás mérséklődéséből, illetve az így lehetővé vált importmegtakarítások­ból származik. A gazdálkodásban azonban a ráfordítások józan mértékének a kialakítása éppen annyira fontos, mint az eladások - az export, pontosabban az exportbevételek - növelése az értékesebb, magasabb áron eladható termékek mennyiségének fokozásával. A gyártmányszerkezet kellő korszerűsítése azonban hosszabb időt igénylő munka, mint az energia- és anyaggazdálkodás ésszerűsítése, a takarékosabb felhasználási gyakorlat kialakí­tása. Ráadásul a lényegesen kisebb import általában sem a termelésben, sem az ellátásban nem okozott különösebb zavart. Ez jelzi, mekkora tartalékaink voltak - és feltehetőleg még vannak is - a körültekintőbb, fegyelmezettebb gazdálkodás kibontakoztatásában.

Next