Magyar Sajtó, 1983 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Ez a munka igen kifinomult politikai érzékenységet, sokféle és alapos felkészültséget igényel: az érdekkülönbségek feltárásában, majd rangsorolásában, ezek indokolásában a tömegpolitikai munkára hárul talán a legnagyobb feladat. A sajtóra, amely mindennap - két kongresszus vagy két éV-ülés állásfoglalásai között is - eljut a lakossághoz. Ezért nagy felelősség hárul az írástudókra. Bálint György gondolatát folytatva: az újságíró toronyőr, akinek megadatott, hogy messzire tekintsen s a tapasztaltakat megossza közönségével. Ebből ered felelőssége is: szerzőként vagy szerkesztőként jól kell sáfárkodni azzal a szabadsággal, amely nálunk a sajtóműhelyek sajátja. A közlés szabadsága nem parttalan és soha egyetlen társadalmi rendszerben sem volt az. A mi szocialista sajtónk esetében fő kritériuma - melyet senki nem téveszthet szem elől a szocializmus ügyének, nemzeti érdekeinknek szolgálata. Nagy dolgok letéteményese a sajtó, alapvető vívmányaink megőrzésében nagy a szerepe. Az egység, a szövetség élő, változó. Erősíthető és gyengíthető. A párt politikája céltudatosan arra irányul, hogy az egység minden lényeges kérdésben újból és újból kialakuljon, a szövetség időről időre újból megköttessék. Az MSZMP marxista-leninista politikájának következetes alkalmazása nyomán létrejött népi-nemzeti egység a szocialista építés nagy erőforrása, annak védelme felelősségteli, körültekintő, felkészült munkával a sajtónak is megtisztelő feladata. Óvni, erősíteni a kölcsönös bizalmat a nép és a párt között. Ezek azok az alapértékek - a biztonság, az egység, a bizalom, a nép, a nemzet közös útjának tudata és vállalása - amelyeket nem szabad kockára tenni a tévhitek, féligazságok, a történelmietlen látásmód vagy a részérdekek meggondolatlan felerősítésével. A marxista-leninista alkotómunka normáinak követése a sajtómunkában elejét veszi az efféle esetleges tévedések elszaporodásának. Nem egyebet jelent ez, mint hogy munkánk során soha ne feledjük a rész és egész, a jelenség és a lényeg viszonyának a tisztázását, a konkrét helyzet konkrét elemzését. Ha ezt az újságírói, riporteri, kommentátori, szerkesztői munkában szem előtt tartjuk, aligha térünk el attól a gondolatmenettől, illetve, ami ennél fontosabb, a lényeg- és valósághű ábrázolástól, amely pártunk programját is jellemzi. Ha pártunk elemző munkájában a marxista-leninista alkotómunka normái érvényesülnek - s immár negyed százada töretlenül érvényesülnek -, akkor e programok iránya és a sajtó marxista-leninista módszerekre épülő munkája nem térhet el egymástól. Ez az elvi alapja a pártosságnak. Napjainkban mindezt nem haszontalan újra végiggondolni. Egyszerűen mert saját fejlődésünk és a világgazdasági változások által elindult megújulási törekvések, illetve több régebbi értékünk elavulása — bár ezeket a párt érvényes dokumentumai a szocializmus építésének velejárójaként már igazolták - okoz zavarokat, elbizonytalankodást a sajtó munkásai körében is. Létezik kishitűség, aggodalom, válsághangulat. Ennek eloszlatásában pedig éppen a televíziónak, a rádiónak, a sajtónak kell nagy szerepet vállalnia. A létező tévhitek közül most - az esztendő fordulóján - mindenekelőtt a gazdasági munkánkhoz kapcsolódókat fontos eloszlatni, hogy az alkotó, termelő munka lendületét, az eredményesebb munkához szükséges intézkedések végrehajtását félreértések ne fékezzék. Ehhez mindenekelőtt tisztázni kell eredményeink mibenlétét, azt, hogy az 1978. decemberi BV-ülés, majd a XII. kongresszus határozatainak végrehajtása nyomán ezek nembecsülhetők. Nem rubelelszámolású külkereskedelmi mérlegünk 1982. évi aktívuma sűrítve mutatja előrehaladásunk mértékét. Igaz, ennek az aktívumnak a nagyobb része a felhalmozás, illetve a termelési célú fogyasztás mérséklődéséből, illetve az így lehetővé vált importmegtakarításokból származik. A gazdálkodásban azonban a ráfordítások józan mértékének a kialakítása éppen annyira fontos, mint az eladások - az export, pontosabban az exportbevételek - növelése az értékesebb, magasabb áron eladható termékek mennyiségének fokozásával. A gyártmányszerkezet kellő korszerűsítése azonban hosszabb időt igénylő munka, mint az energia- és anyaggazdálkodás ésszerűsítése, a takarékosabb felhasználási gyakorlat kialakítása. Ráadásul a lényegesen kisebb import általában sem a termelésben, sem az ellátásban nem okozott különösebb zavart. Ez jelzi, mekkora tartalékaink voltak - és feltehetőleg még vannak is - a körültekintőbb, fegyelmezettebb gazdálkodás kibontakoztatásában.