Magyar Sajtó, 1984 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
nyesebb, gyorsabb munka lenne.) Csütörtökön azután egyetlen képmagnó tekercsre kerülnek a részletek. Végül pénteken, a hármas stúdióban a bemondó, a forgó hasáb - becézett nevén a ,kredenc" - az inzertek, időpontok és zenék, meg persze műsorrészletek egyetlen huszonöt perces műsorrá rendeződnek. Ezen az egyszerű (?) munkafolyamaton kívül persze vannak még rendkívüliek. A harcok a vetítőért, az információkért, az el nem készült műsorokért. A helyzet mindig más, a gond is. De például a külpolitikai műsorokkal mindig baj van. Ugye milyen furcsa? Ami a néző számára izgalmas, odafigyelést igénylő műsor, a kritika által a legegységesebben dicsért program, a közvélemény szerint is a tévé leginkább méltányolt tevékenysége, azzal nekünk „bajunk" van ! Talán éppen ezért. Merthosszadalmas műsorkészítési periódusunkba egy frissen készülő műsor nem fér bele. És lehet, hogy a mi műsorunkban van a hiba. Az „élesben" készülő külpolitikai műsorok esetében normális, hogy az utolsó percben készülnek el; számunkra is érthetetlen azonban, hogyha nincs kész egy külföldről vásárolt film, vagy egy képzőművészeti műsor. Megnézhetetlen műsorról érdemben még szólni sem tudunk. Szoktunk beszélni az élő közvetítésekről, néha nagyon összejönnek, ilyenkor a műsorajánlat egyszerűen nem lehet hű tükre a hétnek. Krimit általában nem ajánlunk, no nem abból a cinikus meggondolásból, hogy úgyis megnézik, hanem mert sokszor — nem tartjuk építő értéknek. Kivéve persze, ha valami egyéb értéket tartalmaz, pl. kiváló színészi alakítást, irodalmi alapot stb. Műsorunk látható főszereplői a bemondók, akik sajnos elég mechanikus munkát kénytelenek végezni, mivel sem a műsorokat, sem a kiválasztott műsorrészeket előre nem látják. Egyéniségüktől, felkészültségüktől és pillanatnyi hangulatuktól nagyon sok függ. Meg attól is, mikor kerül sor a műsor felvételére. Reszketünk a reggel nyolc órás kezdéstől, mert a bemondó — mivel munkája az éjszakai órákig húzódik - más életritmusra van hangolva. Nyolc órás kezdésnél hajnalban kell kelnie, hogy a frizurával és a sminkkel időre elkészüljön. Fontos az is, hogy jó kapcsolat legyen szerkesztő - tehát a szöveg írója és bemondó között. Műsorunk nagyjában állandó nézőrétegre számíthat. Nézettségünk 10-14 százalékos a Tömegkommunikációs Kutatóközpont felmérései szerint. Hátrány, hogy nincs fix helyünk a műsorszerkezetben, vasárnap délután 13 és 18 óra között kerülünk képernyőre, mindig máskor, műsorunk tehát nehezen épül be a család életrendjébe. Hízelgő viszont ránk nézve, hogy a reklámot gyakran műsorunk mellé szerkesztik. Sokan megkérdezték már, hogy azt ajánljuk-e szívünk szerint amit akarunk, vagy megmondják, mit kell ajánlanunk. Nos, a szerkesztőnek szabad keze van a műsorajánlatban, ritkán kap drótot 14 „fentről", hogy ezt vagy azt feltétlenül ajánlja, vagy hallgasson róla. Megkeresik viszont a „önpropagandisták." Néhány rendező, szerkesztő, nem is az élvonalból, akik lehengerlik, letarolják, elkábítják műsoruk dicséretével, s könyörögnek az ajánlatért. (Borravalót eddig még senki nem ajánlott fel.) Törekszünk az értékközpontú ajánlatra. A műsorok sokféleségében is felfedezhető valami állandó, amit önmaga mércéje szerinti értéknek tarthatunk. A szerkesztőnek sincs persze erre etalonja, csak egyénisége, ízlése, érdeklődési köre. Magunkra vagyunk utalva - ez azt is jelenti, hogy lehet igényesen és igénytelenül is szerkeszteni. (És előfordulhat, hogy ez az eredményben meg sem látszik.) Recept nincs. A filmesek általában jól exponálják a mű lényegét már az első tíz percben. Nem úgy, mint - teszem - Moliére, akinél az a fránya Tartuffe csak a harmadik felvonásban jelenik meg. A műsorpropaganda nem csak a Műsorainkat ajánljuk-on belül folyik. A Postafiók 250. Takács Mari műsora havonta ad a nézők levelei alapján a műsorokhoz kapcsolódó információkat. A Teleráma Vitray Tamás irányításával a televíziós műhelyeket mutatja be. A Műsorainkat ajánljuk 1971 óta tulajdonképpen változatlan formában jelentkezik. Megindulása egybeesett a tévékészülékek elterjedésének idejével, a televíziós mindenevés időszakával. Össznépi műsorról tájékoztattuk nézőinket. Közben megszületett a második műsor, megjelent a színes adás - mi is színesben dolgozunk -, majd egyre inkább rétegekhez kezdtek szólni a műsorok, míg a legutóbbi évtől kezdődően megjelentek a műsorsávok, hogy egyrészt a főleg délelőtti, délutáni illetve éjjeli tévénézők igényeit kielégítsék, másrészt hogy biztassanak is e választék kihasználására. Miközben maradtunk össznépi műsor, néha egy egyintésnyire kiszolgálva e nézőrétegek igényeit is. Ugyanakkor egyre születtek a rétegműsorok, magazinok, amelyek hiányainkból kiindulva, meg azért is, hogy saját nézőközönségüket informálják - műsorajánlattal kezdtek foglalkozni. Először az Idesüss! született meg, a gyermekeknek szóló ajánlattal, aztán a Telesport és a vasárnap esti Sporthírek mondta el nézőinek, hogy milyen műsoraik lesznek az elkövetkező napokban. Gyakran foglalkoznak a magazinok is műsorajánlattal. (Megjelentek a spot-ok is, az egy-két perces önálló tévéjáték vagy filmajánlatok.) A gond emiatt akkor jelentkezik, ha egy-egy műsort túlméretezetten, érdemén felül, többszörösen ajánl a tévé. Mindezek az új jelenségek jócskán feszegetik kereteinket, arra sarkallnak, hogy 13 éves, kamaszkorába lépett műsorajánlatunk is nőjön fel feladatához, a tévézés új szokásaihoz - segítsen formálni is azokat - s némi mutálás után, találja meg saját felnőtt hangját. TORDAY ALIZ