Magyar Sajtó, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
„A magyar sajtó legyen a társadalom éltető és munkáló levegője" - Ady Endre követelte e magasztos szerepet az újságírásnak, még 1902-ben az új Duna-parti Parlament felavatásának napján. Aggodalommal és fájdalommal kérdezte, lesz-e ereje a sajtónak missziója teljesítéséhez. Még korábban, debreceni napjaiban, pedig kijelentette: „Mi, újságírók a gondolkodást és a haladást képviseljük." Két okból véltem hasznosnak emlékeztetni Ady szavaira. Az első, mert ő a versek mellett, az új magyar költészet e csodás Akropoliszának megteremtése mellett három vaskos kötet újságcikket is hagyott ránk. A második: mert mi újságírók nagyon ritkán beszélünk magunkról, hivatásunkról. A Vörös Újság megjelenésének évfordulója, a Magyar Sajtó Napja e ritka pillanatok közé tartozik. A Vörös Újság ugyanis a forradalom szent ihletésében valóban igyekezett megfelelni a missziónak, az új társadalom éltető és munkáló levegőjévé válni. Egyetlen hivatás sincs olyan mértékben alávetve a külső és belső események összetorlódó, majd szétáramló hullámzásának, mint a miénk, az újságírói. A véleménynyilvánítás nap nap után a közírói és műfaji pályamódosítás állandó veszélyét hordozza magában, azt, hogy a politika vagy a gazdaság teremtette kényszerhelyzetekben óvatosabban, árnyaltabban vagy történelmi analógiákba burkolózva tudja csak megfogalmazni egyébként világos és határozott nézeteit. Ez jellemezte a két háború között azoknak az újságíróknak a cikkeit, akik az egyre nehezebb körülmények közepette is hirdették a haladás, a nemzeti függetlenség, a népi egység gondolatát. Az újságíró sohasem vonulhat el a tudomány megszentelt berkeibe vagy a Parnaszszus felhőtlen magaslataira. Sohasem adatik meg neki a derűs szemlélődés fölényes nyugalma. A szüntelen szellemi, lelki és idegi feszültség erőmezejében él. És harcban áll a könyörtelen és legyőzhetetlen idővel, a világmindenség e legtitokzatosabb és legnagyobb hatalmával, mellyel legfeljebb a halhatatlan görög istenek mérkőzhettek, de egyetlen más teremtménye sem a száguldó csillagvilágoknak, a makro- és mikrokozmosznak. A jelenről mond ítéletet, a pillanatot kell megragadnia a jövő igazságtevésének reményében. PETHŐ TIBOR ÜNNEPIBESZÉDE Az újságíró politikus alkat, de hiányzik belőle a zoon politikon legfőbb jellemvonása: az áhitozás a hatalom után, a Wille zur Macht komor ösztöne és sóvárgó szenvedélye. Az újságíró írói alkat, de hiányzik belőle a lélek mérnökének legfőbb jellemvonása: az emberi tettek mélyén rejlő érzelmi zugok felkutatása, a képzelet, az idegreflexek, a hangulatok feltárásának kíváncsisága, az agyi szürkeállomány működésének nyomonkövetése. Az újságíró tudósi alkat, de hiányzik belőle a tudomány emberének legfőbb jellemvonása: az elméleti szigorúság, az adatok szikár halmazának szétválasztása és rendszerezése, az egyenletek felállításának és megoldásának fegyelme. A három összetevő mellett van azonban egy negyedik is, ami megmagyarázza, hogy miért nem léptünk a politikusi, az írói vagy a tudósi pályára, miért választottuk szinte belső kényszerből az újságírói hivatást. Ez pedig az új iránti csillapíthatatlan szomjúság és a feltárt új továbbadásának vágya. Érdeklődésünk kimeríthetetlen energiával fürkészi a történéseket a világ legtávolabbi pontjain éppúgy, mint közvetlen környezetünkben. Mint a jó vadász vagy a felfedező utazó, akit igazán a járatlan bozótosok, a még be nem cserkészett területek érdekelnek, úgy keressük mi az értesüléseket, mérlegeljük valóságtartalmukat és máris adjuk tovább a tájékoztatás különféle eszközein keresztül az olvasóknak, hallgatóknak, nézőknek. Ezért böngésszük fáradhatatlanul a lapokat, folyóiratokat, könyveket, hallgatjuk egyidőben a rádiót vagy figyeljük a képernyőt. Ami idáig elhangzott - úgy gondolom - általában érvényes és jellemző az újságírásra, mint hivatásra és mesterségre. A kérdés, amelyre válaszolnunk kellene, hogy mennyiben több és miben más a szocialista újságírás. Az ünnepi megemlékezés kereteit szétfeszítené, ha e kérdéssel részletesen szándékoznék foglalkozni, de az informatika és a tájékoztatási eszközök forradalmi változásának korában lehetetlen újságírásról beszélni e növekvő feladatok említése nélkül. Jövőre közgyűlést tartunk és már az előzetes beszélgetések során sok oldalról és erőteljesen jelentkezett az igény, hogy fogalmazzuk meg a sajtó és a tömegtájékoztatás helyét, szerepét a mai magyar politikai és