Magyar Sajtó, 1985 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
A tudományos ismeretterjesztés dilemmái a televízióban Rögtön a címben vállalt feladat szűkítésével kell kezdenem. Nem vállalkozhattam arra, hogy az összes ismeretterjesztő jellegű televíziós műsort áttekintsem, nem is vagyok illetékes erre. Tizenöt éve rendezek ilyen műsorokat is a Magyar Televízióban, s ebben a cikkben megpróbálom sorra venni azokat a gondokat és problémákat (ha tetszik: műhelygondokat és műhelyproblémákat), amelyekkel a műsorkészítés közben találkozunk. Munkahelyemen - amelyet először Ismeretterjesztő Osztálynak, majd Közművelődési Főszerkesztőségnek neveztek - készül a televíziós ismeretterjesztő műsorok zöme, de készítenek ilyen műsorokat az Ifjúsági és Oktatási Főszerkesztőségen, a Szórakoztató és Zenei Főszerkesztőségen és a Politikai Adások Főszerkesztőségén is. (A tágan vett ismeretterjesztéshez sorolható szerintem a Fele sem igaz vetélkedőtől a Keresztkérdésen, a Diagnózison, a Perpetuum mobilon keresztül a Kockázatig sok-sok műsor.) A mi főszerkesztőségünk gondozza a következő állandó műsorokat: Delta, Kalendárium, Gondolkodó, Jogi esetek, A nyelv világa; olyan sorozatokat, mint a természettudományos Tévéegyetem (50 adása volt), a társadalomtudományi Tévéegyetem, Az ókori Kelet, Az ókori Hellász c. sorozatai, a Századunk c. történelmi sorozat filmjei (idáig 40 készült el belőle), a Gólyavéri esték társadalomtudományi és természettudományi előadásai. És találomra felsorolok még néhány emlékezetes egyedi sorozatot az elmúlt évtizedből: Alattvalók és királyok, Forradalmak kora, Magyar tájak, Tisztelendők (Vallás és társadalom viszonya a világ országaiban), Energia, Az öröklődés titkai (Czeizel Endre), Az első számú közellenség (A szívinfarktusról). E felsorolásból kitetszik munkánknak tartalmilag „többlépcsős" koncepciója: a mindennapi tudat szintjére építő tájékoztató, tudományos háttéranyagot továbbadó műsorok (mindenkinek: Delta, Kalendárium, Jogi esetek, A nyelv világa, inkább értelmiségieknek: Gondolkodó), a tudományos tudat szintjén jelentkező ,tudományos eredményeket tévéműsorok formájában közzétevő sorozatok, egyedi adások. Jól látható, a koncepció lehetőséget ad arra, hogy a műsorok minden tudományterületet felöleljenek, ennek azonban műsoridő, anyagi és szellemi kapacitásbeli korlátok egyaránt gátat szabnak, így biztos, hogy a természettudományok sok ága és a társadalomtudományok közül a közgazdaság és pszichológia nincs megfelelő arányban képviselve műsorainkban. Még a tartalmi kérdéseknél maradva, közvetve és közvetlenül is, gyakran felvetődik az ismeretterjesztés és a politika viszonyának problémája. Szerintem sem politikamentes tudomány, sem politikamentes tudományos ismeretterjesztés nem létezik. Mindennek, még a látszólag legegyszerűbb tudományos kérdésnek is van politikai vonatkozása. Csak néhány példát: A veszélyes mérgek, ipari tevékenység után fennmaradó hulladékok kezelésére, tárolására évtizedekig nem volt sem egységes jogszabály, sem egységes intézkedési terv. Először a Chinoin méregtelepe és a váci mérgezett ivóvízügy hívta fel erre a problémára a figyelmet. Azóta intézkedtek méregtemetők létesítésére, agyagzárványokba temetik a mérget, ahonnan nem szivároghat el a talajba. A méregtemetőnek kijelölt községek lakói féltik földjeiket, saját egészségüket, nem lesz-e bajuk abból, hogy a civilizáció e káros melléktermékei falujuk határába kerülnek. Ilyen helyzetben egy rövid, jól illusztrált tudományos kommentárnak is jelentős politikai hatása lehet. Hasonló politikai töltetet hordoz bármilyen egészségügyi probléma felvetése: a tárgyaláskor mérlegelni kell, hogy nem okozunk, okozhatunk-e az embereknek túlzott betegségtudatot, nem keltünk-e fel olyan betegellátási igényeket, amelyekre az egészségügyi intézmények nincsenek felkészülve. Még nyilvánvalóbb a politikai vonatkozása egyegy történelmi műsornak (akár deheroizál, akár megerősíti az eddig kialakult képet, akár merőben új vonásokkal gyarapítja azt). Nem kell bizonyítani, hogy milyen ideológiai-politikai töltete lehet egyegy Tudósklub adásnak (legyen a téma a tudományos kutatás, az élelemtermelés, a neokonzervativizmus, vagy a mai magyar irodalom), vagy a Tisztelendők sorozat egyes részeinek, amelyekben a vallás és társadalom viszonyát kutatjuk a világ különböző országaiban. Bár a műsorkészítés folyamatában a tartalmi és megvalósításbeli kérdések elválaszthatatlanok egymástól, most mégis, az áttekinthetőség kedvéért különválasztva tárgyalom az utóbbiakat. A megvalósításhoz választott módszer rendszerint eldönti a műsor, vagy műsorrészlet hatásosságát is. A dramaturgiának, a didaktikai alapelveknek nemcsak a fikciós műveknél van szerepük, hanem itt is. Az a tapasztalatom, hogy az induktív módszer mindig célravezetőbb a deduktívnál. Tehát, hogy először bemutatjuk a jelenséget, azután elemezzük azt, így jutunk el az általánosító következtetésekig. Ez érvényes egy magazinműsor pár perces betétjére éppúgy, mint nagyívű előadásokra, vagy ismerettel-