Magyar Sajtó, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1986-06-01 / 6. szám

szágról megjelent közlemények­­ arra, hogy több tekercs magnó- és filmszalagon hallhatnánk-láthat­­nánk a hang- és forgatott dokumentumokat. Nemrég októberben Kuvaitban huszonötször fog­lalkozott velünk a sajtó; a televízióban ünnepnapon főműsoridőben sikerült arab feliratos angol prog­ramban három percig beszélnem rendezvényeink­ről, a magyar—kuvaiti politikai-gazdasági-kulturális összeköttetésekről. Idén januárban a kilenc nap alatt 200 ezer nézőt vonzó stuttgarti nemzetközi turiszti­kai vásár magyar sajtóértekezletén alig győztem vála­szolni a feltett kérdésekre a kerepestarcsa-mogyo­­ródi Forma 1 -től a bérelhető nyaralóházakig, a családos üdüléstől a vekeri-tavi kemping-világ­találkozóig. A hazautazással nem zárul le a szerepkör. A világ különböző tájairól több kolléga a személyes ismeret­ség alapján ma is hozzám fordul, ha Magyarország­ról különösebb tényeket, témákat, fotókat óhajt. Szándékaink teljesen, gondjaink majdnem telje­sen, nézeteink pedig nagyrészt azonosak az „isme­ret-erjesztés" vonatkozásában, így hát nem reagálnék Fenyő Béla reflexióira (Erjesztés, terjesztés? Magyar Sajtó, 1986/2.), ha e reflexiók nem olyanokat kér­nének rajtam számon, amit nem is írtam (Ismeret­erjesztés, Magyar Sajtó 1985/11.). 1. Nem írtam, hogy „nem elég” népszerűsíteni a tudomány eredményeit, gondolatmeneteit és kísér­leteit, társadalmi szerepét és a tudományos munkát végzőket. Sőt azt írtam, hogy csak ezeket lehet, mert magukat a tudományokat (és azokból is csak egyet­­egyet) „csak életre szóló komoly tanulással lehet el­sajátítani". 2. Nem róttam fel a magyar sajtónak, hogy a DNS- modell megalkotása nem volt számára hír. A magyar sajtó ennek akkor (1953!) politikai okokból sem adhatott volna hangot, hiszen a „génelmélet" akkor reakciósnak volt kikiáltva. De felróttam a sajtónak, s joggal tettem. Watson és Crick ugyanis nemcsak a molekulaszerkezeti modellt, de az öröklődés mole­kuláris mechanizmusának a modelljét is közölte a Nature-ban, s ez egy olyan „csoda" titkát fedte fel, ami méltán lehetett volna akkor rögtön világszenzá­ció, mint ahogy később az is lett. 3. Nem állítottam, hogy elég csupán logikusan gondolkodtatni, tények „betáplálása" nélkül, hogy időnként a szerkesztő belepillant más lapok impresszumába is. Ők vajon hogyan csinálják? Mit közölnek például — az impresszumtól elkülönítve -? Ez is a közlendők megfelelő mederbe terelésének egy módja. Nem akarom túlbecsülni a sajtófőnöki ténykedést, de feltétlenül hozzáad legalább akónyit a tóhoz, ami­ben a Magyarországról alkotott kép (ha úgy tetszik, image) tükröződik. Az alkalmak száma sem túl sok: bőséges esztendő, ha hét-nyolc sajtófőnököt jelöl­nek ki - de ez hét-nyolc metropolist vagy országot, ezek lakosságát, szakembereit jelenti. A kiküldetési napidíjon túl nem jár fizetség, s az utazás - ahogy élsportolók is nyilatkoznak - ma már az egyéb lehetőségek miatt nem annyira csábító, mint valaha. Maroknyi a külföldre delegált-delegálható sajtó­főnökök csapata. Jó lenne, ha fiatalabbak is elsa­játítanák a fortélyokat, mert a jövőben sem mondha­tunk le arról, hogy - Szécsi Éva cikkére visszatérve - ezen az úton is hassunk külföldi kollégáinkra és az ő közvetítésükkel a külföldi közvéleményre. SZ. NAGY JÚLIA Nézetazonosság minden közlés, adás lehet didaktikus, hogy mindig, mindent a világkép szintjére emelve kell tárgyalni stb. De állítottam, és továbbra is állítom, hogy túl sok az adatközlő és túl kevés a gondolkodtató adás. Teljesen egyetértek ugyanis Fenyő Bélával abban, hogy „a logika (az) ismeretek között teremt rendet". Éppen ebből következik, hogy ha a tömegkommuni­kációban csökken a logika súlya, akkor nő az isme­retek rendetlensége, amit cikkemben az agyi káosz iparszerű termelésének neveztem. 4. Magam sem gondolom (nem is írtam), hogy a tudományt másnak kellene feltüntetni, mint amilyen, vagy, hogy a tudomány útja nem tévedéseken ke­resztül vezetne. Miben nem értünk hát egyet? A „kí­vülállók" előnyösebb felismerő helyzetében tán? Úgy, ahogy Fenyő Béla részletezi, természetesen magam sem gondoltam soha. Ám aligha hiszem, hogy a „nem látja a fától az erdőt" közmondás jogos­ságát viszont a tudományra vonatkozóan ő tagadná. Befejezésül csak annyit: az Élet és Tudomány min­dig megtalálta a helyes arányt a hírközlés és a gon­­dolkodtatás, az ismeretek és a logika között. Ezért is oly népszerű, sikeres ismeretterjesztő lap. Ha a tv és a Rádió is ezt az arányt követné, nem dohogtam volna. Akkor pedig, mint a tények mutatják, állás­pontunk lényegében azonos. Csak legfeljebb más­ként fogalmazzuk meg. GÁNTI TIBOR a Magyar Posta adataiból? Mert hogy minek kell szerepelnie itt az előfizetésről, a terjesztésről, azt a 34/1975. (XII. 10.) MT számú rendeletre hivatkozva Nyelvi hibák az impresszumban

Next