Magyar Sajtó, 1986 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1986-06-01 / 6. szám
szágról megjelent közlemények arra, hogy több tekercs magnó- és filmszalagon hallhatnánk-láthatnánk a hang- és forgatott dokumentumokat. Nemrég októberben Kuvaitban huszonötször foglalkozott velünk a sajtó; a televízióban ünnepnapon főműsoridőben sikerült arab feliratos angol programban három percig beszélnem rendezvényeinkről, a magyar—kuvaiti politikai-gazdasági-kulturális összeköttetésekről. Idén januárban a kilenc nap alatt 200 ezer nézőt vonzó stuttgarti nemzetközi turisztikai vásár magyar sajtóértekezletén alig győztem válaszolni a feltett kérdésekre a kerepestarcsa-mogyoródi Forma 1 -től a bérelhető nyaralóházakig, a családos üdüléstől a vekeri-tavi kemping-világtalálkozóig. A hazautazással nem zárul le a szerepkör. A világ különböző tájairól több kolléga a személyes ismeretség alapján ma is hozzám fordul, ha Magyarországról különösebb tényeket, témákat, fotókat óhajt. Szándékaink teljesen, gondjaink majdnem teljesen, nézeteink pedig nagyrészt azonosak az „ismeret-erjesztés" vonatkozásában, így hát nem reagálnék Fenyő Béla reflexióira (Erjesztés, terjesztés? Magyar Sajtó, 1986/2.), ha e reflexiók nem olyanokat kérnének rajtam számon, amit nem is írtam (Ismereterjesztés, Magyar Sajtó 1985/11.). 1. Nem írtam, hogy „nem elég” népszerűsíteni a tudomány eredményeit, gondolatmeneteit és kísérleteit, társadalmi szerepét és a tudományos munkát végzőket. Sőt azt írtam, hogy csak ezeket lehet, mert magukat a tudományokat (és azokból is csak egyetegyet) „csak életre szóló komoly tanulással lehet elsajátítani". 2. Nem róttam fel a magyar sajtónak, hogy a DNS- modell megalkotása nem volt számára hír. A magyar sajtó ennek akkor (1953!) politikai okokból sem adhatott volna hangot, hiszen a „génelmélet" akkor reakciósnak volt kikiáltva. De felróttam a sajtónak, s joggal tettem. Watson és Crick ugyanis nemcsak a molekulaszerkezeti modellt, de az öröklődés molekuláris mechanizmusának a modelljét is közölte a Nature-ban, s ez egy olyan „csoda" titkát fedte fel, ami méltán lehetett volna akkor rögtön világszenzáció, mint ahogy később az is lett. 3. Nem állítottam, hogy elég csupán logikusan gondolkodtatni, tények „betáplálása" nélkül, hogy időnként a szerkesztő belepillant más lapok impresszumába is. Ők vajon hogyan csinálják? Mit közölnek például — az impresszumtól elkülönítve -? Ez is a közlendők megfelelő mederbe terelésének egy módja. Nem akarom túlbecsülni a sajtófőnöki ténykedést, de feltétlenül hozzáad legalább akónyit a tóhoz, amiben a Magyarországról alkotott kép (ha úgy tetszik, image) tükröződik. Az alkalmak száma sem túl sok: bőséges esztendő, ha hét-nyolc sajtófőnököt jelölnek ki - de ez hét-nyolc metropolist vagy országot, ezek lakosságát, szakembereit jelenti. A kiküldetési napidíjon túl nem jár fizetség, s az utazás - ahogy élsportolók is nyilatkoznak - ma már az egyéb lehetőségek miatt nem annyira csábító, mint valaha. Maroknyi a külföldre delegált-delegálható sajtófőnökök csapata. Jó lenne, ha fiatalabbak is elsajátítanák a fortélyokat, mert a jövőben sem mondhatunk le arról, hogy - Szécsi Éva cikkére visszatérve - ezen az úton is hassunk külföldi kollégáinkra és az ő közvetítésükkel a külföldi közvéleményre. SZ. NAGY JÚLIA Nézetazonosság minden közlés, adás lehet didaktikus, hogy mindig, mindent a világkép szintjére emelve kell tárgyalni stb. De állítottam, és továbbra is állítom, hogy túl sok az adatközlő és túl kevés a gondolkodtató adás. Teljesen egyetértek ugyanis Fenyő Bélával abban, hogy „a logika (az) ismeretek között teremt rendet". Éppen ebből következik, hogy ha a tömegkommunikációban csökken a logika súlya, akkor nő az ismeretek rendetlensége, amit cikkemben az agyi káosz iparszerű termelésének neveztem. 4. Magam sem gondolom (nem is írtam), hogy a tudományt másnak kellene feltüntetni, mint amilyen, vagy, hogy a tudomány útja nem tévedéseken keresztül vezetne. Miben nem értünk hát egyet? A „kívülállók" előnyösebb felismerő helyzetében tán? Úgy, ahogy Fenyő Béla részletezi, természetesen magam sem gondoltam soha. Ám aligha hiszem, hogy a „nem látja a fától az erdőt" közmondás jogosságát viszont a tudományra vonatkozóan ő tagadná. Befejezésül csak annyit: az Élet és Tudomány mindig megtalálta a helyes arányt a hírközlés és a gondolkodtatás, az ismeretek és a logika között. Ezért is oly népszerű, sikeres ismeretterjesztő lap. Ha a tv és a Rádió is ezt az arányt követné, nem dohogtam volna. Akkor pedig, mint a tények mutatják, álláspontunk lényegében azonos. Csak legfeljebb másként fogalmazzuk meg. GÁNTI TIBOR a Magyar Posta adataiból? Mert hogy minek kell szerepelnie itt az előfizetésről, a terjesztésről, azt a 34/1975. (XII. 10.) MT számú rendeletre hivatkozva Nyelvi hibák az impresszumban