Magyar Sajtó, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
Gombó Pál mindennapi életünk fonákságait tűzi tollhegyre. „Vidám írások" a kötet alcíme, de ezek a pillanatfelvételek nem csak vidámak. Rendkívül tanulságosak is, mindnyájunkról szólnak. Csak néhány példa. Napirendre kerül a „bizottságosdi", amelynek eredményeképpen olyan mindenkit kielégítő határozat születik, amely semmit sem mond és semmire sem kötelez. Vagy ott van az úti beszámolónak szánt riport, tele lényegtelenségekkel, külföldön történt és ellenőrizhetetlen állítólagos eseményekkel. Remek szatíra a Julius Caesar meggyilkolásáról szóló és a valóságot alapjaiban eltorzító tudósítás, meg a látható és hallható sajtót elárasztó vetélkedő-tömeg megelevenítése. Találkozhatunk magyarázatokkal arról, hogyan csinálnak egyesek „karriert", vagy arról, hogy miképpen lehet veszély nélkül bűnözni. Olvashatjuk, mi történne, ha Einstein itt és most - nem ott és akkor - fedezi fel a relativitás elméletét. Ötlettel szolgál a határidőre kötött házasság intézményének bevezetésére és bemutat jegyzőkönyvet, amelyben minden benne van, csak az nem, ami ama bizonyos tanácskozáson valóban történt. Az sem baj - mondja -, ha a jegyzőkönyv pontos, mert a kívánt törléseket úgyis elvégzi utólag a vezetőség... Beszélnek Budapestről, mint vásárvárosról. A szerző jobb elnevezést ajánl. Legyen Budapest okosváros. Hiszen máshol is vannak az embereknek nézeteik, amelyeket közös csiszolgatással alakítanak ki és mindenféle bonyolult összefüggések függvényeként kezelnek. De itt nem erről van szó. Nálunk minden nézet valóban tisztán egyéni, más mint a többieké. Amellett - és ez talán a legjellem Nincs mit szépíteni (Gombó Pál: Hasad a tudatom) tobb nálunk ki-ki egyetlen fogással megoldani képes valamennyi problémánkat. Ugye, megérdemeljük az okosváros megtisztelő elnevezést? „Idegesek vagyunk" - jelzi az egyik kis gyorsfénykép címe. „Nem vagyok ideges" a másiké. Mi halmozunk - hangoztatja - sokkal inkább, mint eleink, akik nem voltak idegesek. Lehetséges, hogy a történelemnek ahhoz a fordulópontjához érkezünk, amely az emberiség keretéből kiselejtezi a meg nem felelő vérmérsékletűeket és csak a flegmatikus népek haladnak előre boldog, nyugodt, sikertelen évszázadok elébe. Szó esik még ebben az egyfolytában végigolvasandó és végigolvasható kis könyvben a sabloninterjúról, amelyben a megkérdezett mindig másra felel, mint ami felől érdeklődnek. A statisztikákról, amelyekkel az égvilágon mindent bizonyítani lehet. A telefon rejtelmeiről, az építkezés örömeiről, egy televíziós közvetítésről, amely bárhonnan elhangozhat. Azután felteszi magának és nekünk a nehéz kérdést: mi az, ami boldogít? Kizárásos alapon vizsgál: a pénz, a szerelem, a munka, a hatalom nem. De végső, legvégső soron valamennyien megboldogulunk. A címadó írásban olvashatjuk: „Nincs mit szépíteni rajta, tudathasadás állapotba kerültem, mint egy haladó értelmiségi, akitől hol az egyházi adót, hol a szakszervezeti tagdíjat kérik." Ezt az egy mondatot azért ragadtuk ki, mert a kötet egész hangulatát visszatükrözi. Humor, de nem öncélú, vidámság, de nem felhőtlenség nélküli, elgondolkoztató, de nem oktató és nem nagyképű. Hanem szellemes és kellemes olvasmány. (Magyar Zsebkönyv Kiadó) KEMÉNY ISTVÁN A MÚOSZ és a Jugoszláv Újságírók Szövetsége, a két szervezet közötti éves munkaterv alapján december 9-11-ike között rendezte meg immár hagyományos, negyedik újságírótalálkozóját Szegeden és Szabadkán. Ez alkalommal az újságírók élet- és munkakörülményei, szociális és egészségügyi ellátása volt a téma. A kerekasztal-beszélgetésen szövetségünk és a magyar újságírók képviseletében nyolctagú delegáció vett részt Kapalyay Imre főtitkár-helyettes vezetésével. A hasonló létszámú jugoszláv küldöttséget Mirko Marinovics, a Szövetségi Tájékoztatási Hivatal titkárhelyettese vezette. Az eszmecserén mindkét fél részletes tájékoztatást adott újságíróik helyzetéről. Találkozó Szegeden és Szabadkán Szegeden megtárgyalták kétoldalú kapcsolataik alakulását, az idei együttműködés kérdéseit. Az új, 1987-re szóló együttműködési jegyzőkönyvet Kapalyay Imre főtitkár-helyettes és Nikola Szvetkovics, a jugoszláv szövetség külügyi bizottságának elnöke írta alá. Szabadkán a két újságíró küldöttséget Jozef Kovacevic tanácselnök és a város több vezetője fogadta; az eszmecserébe bekapcsolódott a vajdasági újságíró szövetség elnöke is. Az újságíró-program szegedi részének megszervezésében közreműködött a megyei és a városi napilap szerkesztősége, valamint a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója. 27