Magyar Sajtó, 1990 (31. évfolyam, 1-25. szám)
1990-06-18 / 11. szám
Június 16-án (újra) az IGAZSÁG Alapító főszerkesztő: Obersovszky Gyula A Rákóczi út 17-ben - néhány lépésnyire az Urániától - réztábla a kapu alatt: „Igazság szerkesztősége I. emelet.” A frissen festett szobákban a legendás hírű újság - harmincnégy év múltán - második évfolyamára készül ... „A forradalmi magyar ifjúság lapja”, majd „a magyar forradalmi ifjúság és honvédek lapja” - olvashattuk 1956-ban a lap számain a fejléc alatt. A most indulón ez áll: alapító főszerkesztő Obersovszky Gyula. Az idősebb kollégáknak ismerős a név, ám a mai harmincasoknak - hacsak a Sportfogadás impresszumából nem, minthogy 25 évig jegyezte e lapot - nem sokat mond. A 22 éves Obersovszky Debrecenben, a megyei lapnál kezdi a pályát 1949-ben. Később a kulturális rovat vezetője, a szövetségben tagja a kulturális szakosztály vezetőségének. Egy ártatlannak tűnő előadása után 1955-ben „kitör a gyalázat”, s a három apró emberpalánta apja utcára, egyszersmind a fővárosba kerül. Az októberi lázas napokban 24-én délután az Athenaeum Nyomdából kikerülő - nevével jegyzett — Igazság első szárnál szétkapkodják az utcán. A tizenkettedik - az utolsó - megjelenését november 7-én (!) szerdán, újra tankágyúk döreje kíséri. „A mai napig védtük a nyomdát és a szerkesztőséget - olvasható e szám első oldalán —, holnaptól kezdve máshol harcolunk az Igazságért.” A már harmadik napja tartó fegyverkoncertre hat hasábos, címes mondat utal az újság alján: „A nehéz helyzetre való tekintettel korrektúra nélkül jelent meg a lap!” Aztán... tízezrek özönlenek a nyugati határ felé. Obersovszkyt is sokan kérlelik - köztük Déry Tibor is: addig menjen, amíg nem késő. Ám ő úgy véli: neki most dolga van - s noha 40 000 dollár várja egy bécsi bankban — a komor december eleji napokban a munkástanácsok lapján ügyködik az Egyetemi Nyomdában. December 6-án kis mikulással a zsebében indul haza, meglepni a három apróságot. Ám a nagyobb meglepetés őt éri: otthonról hurcolják el a börtönbe. Eörsi István 1988-ban, először a Katalizátor Iroda gondozásában közreadott börtönmemoáijában (Emlékezés a régi szép időkre) írja: amikor néhány könyvet kikölcsönzött, Pufi, a volt vallató tiszt „leszólítja”: aztán siessen az olvasással E-örsi, mert „barátai, Obersovszky és Gáli már megkapták a kötelet, rövidesen maga következik”. Hogyhogy?- értetlenkedik Eörsi. Hiszen először... „Másodszorra megkapták a madzagot” - adja értésére vigyorogva a kérdezett. A halálos verdiktet követően '1957. június 20-tól hetekig ül Gáli Józseffel a halálos zárkán. A két író kivégzését a nemzetközi tiltakozás akadályozza meg. Obersovszky 1963-ban szabadul, s végül a Sportfogadáshoz kerül szerkesztőnek. Az iró-költő alapító főszerkesztő a Rákóczi úti szerkesztőségben mondja az Igazság újraindulásának körülményeiről :- Az év elején megkeresett Németh Jenő, a Pallas Lap- és Könyvkiadó vezérigazgatója: új lapot akarnak indítani, vállalnám-e a szerkesztést? Rögtön igent mondtam. Arra gondoltam: utánunk szólt a történelem, 1956-ban az első független demokratikus lap második évfolyamaként újra indulhatna az Igazság. Noha hetilapra szól a jogosítványunk, úgy vélem, az élet azt kívánná, hogy napilap legyünk. A kiadónak erre nincs elég pénze, s a sok futószalagos lap mellett erkölcstelennek tartanám, hogy veszteséges újságot csináljunk. Ezért a Pallas-szal közösen külföldi tőke bevonásáról tárgyalunk, s rövidesen eldől: ősztől napi■ vagy hetilapként indul az Igazság. Bemutatkozásként június 16-án egy 32 oldalas előszómmal tesszük le a névjegyünket: benne az 56-ban megjelent 12 lapszámot 16 oldalas mellékletben nyújtjuk át az olvasónak. • Az Igazság kihez, melyik réteghez kíván elsősorban szólni?- Banálisnak tűnhet a válaszom: minden gondolkodó emberhez. A címkézés gyanút ébreszt a lelkekben. A fiatal Magyarország pártoktól független lapja lesz az Igazság. • Profilja, formátuma?- Az 56-ban megjelent formátummal folytatjuk ... Az Igazságban számos külső munkatárs bevonásával szándékaink szerint a belpolitika dominál majd. Aktuálpolitikai kérdésekről Vaclav Hável, Milovan Gyilasz, Alek- szander Dubcsek máris figyelemre méltó interjút adott készülő lapunknak. • Munkatársaid?- Akik talpon maradtak a régi gárdából, már itt vannak a szerkesztőségben: Vészi János a felelős szerkesztő, Szilvási Lajos, Barabás Tamás, Juhász Róbert... S várjuk az Igazság egykori munkatársait és a ma igazságkeresőit, ahogy 1956-ban is. Azokat a tehetséges huszonéveseket, akiknek majd remélhetően a lap révén válik ismertté a nevük. • A Négy Evszak-ban olvastam a minap Galsai Grimaszába szánt börtönemlékeiddel kapcsolatos Piros leveleket...- Igen, végülis ez az írásom ott és most jelent meg először. Viszont két regényem, a Piros egér és a Piros madár a Szabad Tér Kiadó gondozásában rövidesen megjelenik. Az előbbiben ifjú újságíróként megélt élményemet, egy medika krimiszerű aberrált dolgait mesélem el olvasmányos feldolgozásban. A Piros madár korunk regénye. Egy ember életén pereg a cselekmény fonala, aki megjárta Horthy börtöneit, a Rajk-perben is, 56 után is elítélik. A társra vágyó magánzárkás rab cellájába betéved egy kis madár. Emberünk meg akarja fogni, közben megsérül, s vérétől szennyezve riogva repdes a piros madár. • Visszatérve az Igazságra: a Sportfogadás kényelmes, csendes főszerkesztői székét miért cserélted fel az újabb lapalapítással járó gondokra?- Nézd, minden párhuzam sántít. Én 1956-ban is kényelmesen leléphettem volna, mégis maradtam, mert úgy véltem, nekem itthon még dolgom van. A kutyaszíjon futó világból kimászva, gyerekeimmel is most tudok igazából szót érteni, most kezdenek rám találni. Nagy volt a kísértés, hogy a megváltozott hazai közegben volt és új munkatársaimmal újra indítsuk az Igazságot. Egy pillanatra sem bánom, hogy ezért a lapért adtam oda az ifjúságom. Az akkori, tiszta szándékom most szeretném befejezni. Hát ezért váltottam: néhány évig még dolgom van. Olyan újságot akarunk adni az olvasónak, amelyben - mércénk szerint - az emberi tisztesség és a szakmai minőség lesz a meghatározó! Zele Ferenc