Magyar Sajtó, 1990 (31. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-19 / 22. szám
Az új lapokhoz képzett emberek is kellenek A Tallózó, nem tallózó Egy éves múlt a Tallózó. Egyszer majdnem tönkrement, egyszer gazdát cserélt és egy szerkesztője van: Andai György. A lap alapításáról, eddigi viszontagságairól beszélgetünk. - 1987-ben én találtam ki a Tallózót. Akkor az MD-nek kínáltam föl, hiszen ott dolgoztam. Igen lelkesen fogadták az ötletet, de aztán ki tudja, miért, elaltatták az ügyet. Később, amikor már egyre több lap jelent meg, és még indokoltabb volt megjelentetni egy ilyen típusú újságot, másik kiadót találtam, ez pedig a Háttér volt. Csak annyit erről, hogy akkoriban a Háttérnek nem volt megfelelő szakértelme és anyagi kitartása ahhoz, hogy képes legyen fenntartani a lapot. • Hány példánnyal indultatok? -40 ezerrel indultunk, aztán szépen visszacsúsztunk 20 ezerre, és most 35 ezernél tartunk, amely ma, amikor szinte minden lap mélyrepülésben van és példányszáma csökken, jó eredmény. Sőt, hétről hétre pár százzal növekszik is a példányszámunk, mert egyre többen ismerik. Aki egyszer megismeri, az továbbra is veszi. • Pedig nincs különösebb propagandája. Miért? Erről ne engem kérdezzél, a Reform Kiadó az illetékes. A lényeg az, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban megindult már egy radikálisabb reklámhadjárat. De a leghatásosabb propaganda az, ha az emberek egymásnak ajánlják a lapot. • Milyen közönségnek szerkesztitek a Tallózót? - A legtágabban vett értelmiségnek csináljuk az újságot. Én értelmiségnek tekintem, sokakkal ellentétben, nemcsak a diplomásokat, hanem a sok százezer tisztviselőt is. Ez a többmillió ember a mi potenciális vásárlónk. Azok is megtalálják olvasnivalójukat a Tallózóban, akik elvontabb, és azok is, akik populárisabb témák iránt érdeklődnek. • Hogyan határoztátok el, mely lapokból közöltök szemelvényeket illetve cikkeket? Hogyan győzitek az olvasást? Már egy éve elhatároztuk, hogy csak napi- és hetilapokat tallózunk, hiszen valóban rengeteg lap van, nem győznénk a munkát. Sajnos sokan nem küldik el lapjukat, mások viszont nagyon korrektül express levélben juttatják el hozzánk. Mi csak abból tudunk szemelvényt közölni, amit megkapunk . Pedig vidéken is megjelennek jó cikkek. Persze! Sőt, az én egyik rögeszmém, hogy nagyon sokat ezekből kell meríteni. Zömében nemes értelemben vett érdekességet kínálnak. A lapot egy főállású munkatárs szerkeszti, ez én vagyok. Van honoráriumért öt bedolgozó, 20-30 éves országos sajtós gyakorlattal rendelkező munkatársam. Mindenki minden lapot néz. Ma napilapot, aztán a hetilapok egyik részét, és így tovább. Az állandó rovatok mellett minden héten csinálunk két-három új rovatot is, az adott héten legérdekesebb, a legtöbbeket foglalkoztató írásokból. Ehhez keresünk érdekes, jól megírt cikkeket. Az a tapasztalatom, hogy az országos napilapok elhúztak a hetilapok mellett A hetilapok a napilapok fürgeségét nem tudják ellensúlyozni, kivéve, hogyha megtalálják sajátos arculatukat, amellyel versenyben lehetnek. Más a helyzet vidéken, ahol számos érdekes, jó regionális hetilap indult, ezek változatosak, nagyon frissek, nagyon izgalmasak, nagyon érdekesek. Csak egyetlen aggályom van, és ezt remélem, senki nem veszi sértésnek. A rengeteg új laphoz sok képzett ember is kellene. Többségük más lapoktól került át, de van sok új ember is, akiknek eddig nem volt kapcsolatuk a sajtóval. Ez bizony meglátszik némely új lapnál a helyesírási hibákban, a szerkesztés időnkénti gyarlóságaiban. Magyarán, szükség lenne mindenütt 2-3 nagy tapasztalattal rendelkező olvasószerkesztőre, segédszerkesztőre, akik a lap irányvonalát megadják a főszerkesztő mellett és akik látszólag jelentéktelen szakmai apróságokra is figyelnek. Például egy cikket hogyan kell felépíteni, egy mondatot hogyan kell helyesen, magyarul leírni. De erről ennyit: a Tallózó nem taglózó. • Ilyen nagy a különbség a vidéki és a fővárosi sajtó munkatársai között tudásban, felkészültségben? Nem. Nem azt mondtam, hiszen vidéken rengeteg tehetséges kolléga van, és nagyon szépen kérem, ezt a tehetségest, ne tessék vállonveregetésnek venni. A jövő szempontjából nagyon nagy jelentőségű, hogy vidéken dolgozzanak továbbra is a tehetségesebbek, mert a helyi kis példányszámú lapoknak szükségük van rájuk. • Milyen kritikák érik a Tallózót? - Gyanúsan jó a visszhang rólunk. Én ettől egy kicsit félek. • Régebben vádoltak benneteket, hogy egyes lapokból túl sokat vesztek át. Hogyan próbáljátok az aránytalanságokat kiszűrni? -Nem akarom kiszűrni az aránytalanságokat. A cikk témája és a megírás módja dönt elsősorban. Nem akarom, hogy megkössék a kezemet. • Ér-e valami nyomás a Reformtól, hogy több cikket vegyél át? - Nem. Nagyon korrekt a kapcsolatom a Reformmal, nem szólnak bele a munkámba. • Szerzői jogi problémátok volt? A legeslegelején az egyik havi lap főszerkesztője kijelentette, hogy lapjuk munkatársai nem kívánnak a Tallózóban szerepelni. Anélkül jelentette ezt ki, hogy látott volna akár egyetlenegy számot is. A dolognak két érdekessége van; egyrészt nem tudom, hogy egy főszerkesztő milyen alapon nyilatkozik a lap valamennyi munkatársa nevében, másodszor, havi lapból amúgy sem tallóztunk volna. Ezen kívül egyszer-kétszer kaptunk bizony telefonokat, amikor kollégáink aggályukat fejezték ki, mert nem kapták meg a honoráriumukat, és ezért megnehezteltek ránk. • Miért nem fizettek hamarabb honoráriumot?A megjelenés előtt két nappal leadom a pontosan kitöltött honoráriumlistát a kiadónak. De az ottani postai, banki adminisztrációs gondok miatt bizony egy hónapot is csúsznak a kifizetéssel. Ezúton is elnézést kérek a kollégáktól, és nagyon szépen kérem, hogy ilyen okok miatt ne tagadják meg tőlünk a cikkeiket. • Milyen jövőt jósolsz a lapodnak? - ígéretem van a Reformtól, hogy visszamegyünk 64 oldalra, így mi leszünk a legnagyobb terjedelmű, legtöbb olvasnivalót adó lap, hiszen van ugyan 64 oldalas újság, de lapfelületük nagy részét elviszi a kép. Mi tudvalevőleg képet nem közlünk. Tehát terjedelmi növekedést kell elérni, mert kétségtelen, hogy jelenleg iszonyú sok jobbnál jobb anyag kimarad. Udvarhelyi András