Magyar Sajtó, 1992 (33. évfolyam, 1-25. szám)

1992-01-13 / 1. szám

ban erről rendszeresen írunk. (Nemcsak a Magyar Nemzet sztrájkját szellőztetjük, hanem azt is például, hogy Gödöllőn, az Új Ózdi Vasas megszüntetéséről máris döntöttek, utcára téve ezzel hét újságírót, s megvonva huszonötezer olvasótól évek óta megszokott lapját.) Külön szeretnénk szólni a MÚOSZ jelenlegi, de a régi struktú­rát megtartó szervezeti felépítéséről. A valós helyzet azt tükrö­zi, hogy a MÚOSZ-on kívül legalább annyi - a MÚOSZ tagfel­vételi követelményeinek is eleget tévő - újságíró működik, mint a MÚOSZ-on belül. Jelentős részük főhivatású újságíró­ként keresi kenyerét. A MÚOSZ helyi csoportjai a régi struktú­ra szerint a megyei lapokra épülnek, gyakorlatilag a megyei lap kollektíváját ölelik fel. Mára viszont nagyon sok városban, me­gyében alakultak olyan helyi csoportok, amelyek tagjai nem a megyei laphoz kötődnek (Szekszárd, Keszthely stb.). Ezek tíz­húsz újságírót tömörítenek, de a megyei lap helyi csoportjával semmiféle kapcsolatuk nincs. Ezen kívül vannak olyan kollé­gák, akik egyedül vannak, vagy egy-két újságíró él egy telepü­lésen és sehova nem tartoznak. Helyzetüknél fogva semmilyen szakszervezetnek sem tagjai. A megyék többségében a szer­kesztőséghez nem tartozó újságírók száma a „bentlévők” több­szöröse is lehet. Hozzátartozik a kérdéshez, hogy azok az újsá­gírók, akik az átlagnál nyitottabbak az új kezdeményezések iránt, illetve jobban igényelték az újságírói szabadságot, az új, független lapok indulásakor elhagyták a megyei lapot. Róluk most - talán sértődésből, rosszul értelmezett konkurenciaharc miatt - a megyei lapokra épülő helyi csoportoknál nem vesznek tudomást. Sőt olyan példa is van, hogy a szabadúszó, vagy a he­lyi, városi újságnál dolgozó kollégára publikálási tilalmat mondtak ki a megyei Axel­ Springer lapnál. Ezek miatt is alap­vetően elhibázott lenne, ha a MÚOSZ továbbra is a megyei la­poknál működő helyi csoportokra épülve foglalkozna a vidéki sajtó helyzetével. Ez a kérdés most, a választmányi tagok meg­választásánál különösen aktuális, hisz félő, hogy a vidéki vá­lasztmányi tagok a megyei lapok kollektívájából kerülnek majd ki. Épp ezért javasoljuk, hogy a MÚOSZ a választmányi tagok­ra beérkezett javaslatokat vizsgálja felül, s csak az adott megyé­ben élő összes újságíró szavazatának eredményét fogadja el. Szorosan kapcsolódik ehhez a tagfelvételi kérdés. Támogatjuk Elnök úr elképzelését a tagsági nyilvántartás átnézésében, a tag­­revízió kérdésében. Nem igaz, hogy a hétezer MÚOSZ-tag mindegyike gyakorló újságíró. Ugyanakkor tény, hogy külön­böző okokból nagyok sok rendszeresen publikáló, esetleg újsá­got szerkesztő kolléga maradt ki a MÚOSZ tagjai sorából. A rendszerváltás körüli zűrzavarban viszont sok oda nem való ember került be az újságíró-szövetségbe. Ezek az emberek is szövetségünk tekintélyét járatják le. Hozzá nem értésükkel az újságírás szakmai presztízsét csökkentik. A tagrevízió ezért el­kerülhetetlen önmagunk védelmében. Szakosztályunk épp ezért szükségesnek tartja, hogy a jövőben tagfelvételi döntések előtt ne csak formális legyen a szakosztály véleményének a kikérése, hanem vidéki, helyi lapoknál dolgozó kollégák felvételénél részt vehessünk a döntésben. Nemcsak azért, mert az illető munkáját mi esetleg konkrétan is­merjük, hanem azért is, hogy megismerhessük, később a szak­osztály munkájába bekapcsolhassuk. Az új alapszabályból kö­vetkező új tagfelvételi rendszer kidolgozásában szeretne szak­osztályunk részt venni, erre már vannak részletes elképzelése­ink. A MÚOSZ tagrevíziója után javasoljuk mi is az önsegélyező pénztár létrehozását, hisz szakosztályunk tagjai közt máris van­nak és a jelenlegi gazdasági helyzetet, a vidéki sajtó helyzeté­nek megoldatlanságát, a mostanában jelentkező tendenciákat fi­gyelembe véve lesznek is még többen közöttünk olyanok, akik utcára kerülnek. Vidéken ráadásul sokkal nehezebb helyzetben vannak, mert külsőzni, más lapokhoz átmenni nem egyszerű, sokszor megoldhatatlan dolog. Javasoljuk, hogy a MÚOSZ vegye fel a kapcsolatot a helyi la­pokat támogató alapítványokkal és próbálja meg elérni, hogy a befutó pályázatokról előzetes szakvéleményt adhasson. Ennek elkészítésében szakosztályunk részt vállal. Javasoljuk, hogy a szövetség a Magyar Sajtóalapítvánnyal, a Lakitelek Alapít­vánnyal stb. alakítson ki kapcsolatot a szövetség konkrét pénz­ügyi támogatásának céljából is. Nem tartjuk azt sem elképzel­hetetlennek, hogy kisebb lapok anyagi támogatására közösen dolgozzanak ki pályázati rendszert. Csak a pályázati alapon el­nyerhető pénzügyi támogatásnak vagyunk hívei, így akár a MÚOSZ is pályázhasson konkrét céljainak megvalósításáért. A helyi lapok másik csoportjába tartozó­­ kft-k és bt-k, alapít­ványok által kiadott lapok ugyan nem függnek az önkormány­zattól, de a kenyéradó ugyanúgy igyekszik munkáltatói, tulaj­donosi jogait érvényesíteni. Az alapítványi lapok vannak talán a legszerencsésebb helyzetben, mert „a sok bába között elvész a gyerek” elv miatt a különböző alapítók érdekviszonyai közt la­vírozva megélhet a lap. Sajnos ezek sem működhetnek a tiszta, klasszikus alapítványi szisztéma szerint. Csak az alapítvány ka­mataiból működhetnek. Ehhez viszont meglehetősen nagy ösz­­szegű pénzt kellene indulásra összeszedni. Ez általában nem megy, így a lap rákényszerül, hogy felélje az alapítvány tőkéjét és előbb-utóbb újabb támogatásért kénytelen házalni. Ha vi­szont időközben bármelyik alapítójáról annak nem tetszőt írt, nem valószínű, hogy az újabb támogatást megkapja. Javasoljuk a MÚOSZ-nak, hogy szakértőkkel dolgoztasson ki helyi lapok finanszírozására - a legjobban működő példák fi­gyelembevételével - tervezeteket. Ezeket kiadva juttassa el az önkormányzatokhoz. Fontosnak tartjuk, hogy ez ingyen és mi­nél előbb több helyre jusson el, ugyanis tudomásunk van olyan vállalkozásokról, amelyek a jelenlegi anomáliákat kihasználva borsos áron adnak kétes értékű tanácsokat. Végezetül, tudva, hogy nyitott kapukat döngetünk, újra el­mondjuk, hogy a kedvezményes vasúti igazolvány megvonása az újságíró-társadalmon belül leginkább a vidéki újságírókat sújtja. Hovatovább a szervezeti életet, a szakosztály munkáját bénítja, hisz ma már a szakosztálytagok csak komoly anyagi ál­dozat árán tudnak eljutni oda, ahova egy fővárosi újságíró villa­mosbérlettel elmehet. Ezért, még ha lefutott kérdésnek is tűnik, kérjük, a MÚOSZ próbáljon meg valamilyen egyezségre jutni a MÁV-val, hogy a MÚOSZ életébe a vidéki újságírók is bekap­csolódhassanak. A ténylegesen igénybevett, igazolt kedvez­mény utólagos elszámolását kellene elérni a MÁV-nál. Szakosztályunk e néhány ötlet megvalósításában partner lesz a jövőben, mert tagjaink egy új, erős, szakmai szervezetben sze­retnék újságíróként megélni a jövőt. Remélhetőleg a jelenlegi­nél jobb éveket! Kása Csaba Kiss Erika Tamási János 2

Next