Magyar Sajtó, 1994 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1994-03-07 / 4. szám

1994. MÁRCIUS 7. , MAGYAR SAJTÓ 1. Hosszú évek óta munkálkodom azon, hogy a vidék szorosabbra fűzze kapcsolatát a szö­vetséggel. Vegyes a kép. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 105 újságírót tartunk nyilván, s ebben a számban benne van az MTI, az MTV és néhány más médium kötelékében dolgozó kolléga, akik tagdíjukat saját cégükön keresztül juttatják el a szövetséghez. Ebből több esetben volt né­zeteltérés, főleg akkor, ha tanulmányutakat, kirándulásokat hirdettünk meg. Hiszen a tag­díjak helyben maradó részéből tudtuk mind­ezeket fedezni, a Budapestre átutalt összege­ket nem vehettük figyelembe. S ez csupán egy apró példa. Olykor elkeserít, hogy a választmányi üléseken a vidéki gondok tolmácsolása egy­két budapesti kolléga számára időpazarlást, szócséplést jelent, s elsikkad azok megtár­gyalása. Néhány téma: a vidéki választmá­nyi tagok Budapestre utazása, a kedvezmé­nyes MÁV-jegyek megszerzése, az orvosi ellátás, a privatizációból eredő, eltérő élet- és munkakörülmények, a „visszaigazolá­sok”, jelzések hiánya a szövetség részéről, a költségek mérséklésének lehetősége - ami a Magyar Sajtó terjesztését illeti stb. Az elnökségi tagok beleértve a főtitkárt is, nehezen tudnak „leugrani” egy-egy vidé­ki településre, hogy helyi tájékozódás alap­ján reálisabb kép alakuljon ki bennük Mind­ehhez gyorsan hozzáteszem: tisztségviselő­ink (csakúgy, mint jómagam) társadalmi megbízást teljesítenek elfoglaltságuk be­osztásuk nem teszi lehetővé a „kiküldetése­ket” és akkor még nem említettem az ezzel járó költségeket Ezért is ragadtam meg az alkalmat a szeptember 29-i választmányi ülésen, ami­kor a véletlen „mellém sodorta” Bódi Ágit akit e napon egyhangúlag megválasztottunk elnökségi tagnak A szavazás után odasúg­tam neki: próbálj meg lejönni és elbeszélget­ni néhány média munkatársával, személye­sen győződj meg arról, hogyan élünk vidé­ken. Ő egy napot töltött Borsodban. S hogy mit látott mit tapasztalt az legyen az ő fel­adata elmondani. Mindenesetre megemlítet­tem távozásakor: a szövetség munkáját job­bítaná a választmányi üléseket pergőbbé tenné, ha az elnökség tagjai felvállalnák egy­­egy régió „patronálását”, ha évente lehető­séget találna az elnökség kihelyezett ülések­re, s a megvitatandó napirend valamilyen formában kapcsolódna a térség gondjainak jobb megismeréséhez. Fekete Béla 2. A történethez tartozik hogy pesti születésű vagyok de éveket töltöttem vidéken. Pécsett lettem gyakornok és a Kisalföldnél, Győr­ben is eltöltöttem négy évet, már mint mun­katárs Átéltem én is azt, hogy nehéz a fővárosba feljutni egy-egy sajtótájékoztatóra, ha szíve­sen küldenek vagy engednek akkor is el kell végezni az aznapi munkám. Hogy a nyelv­­tanfolyamok a MÚOSZ-ban igazán a legjob­bak hogy annak idején sok egy-két napos ki­rándulás várta a vidéki kollégákat, hogy megismerkedhessenek egymással, vagy tart­sák a kapcsolatot, s főleg, hogy tájékozódja­nak És hány örök életre szóló önzetlen ba­rátság köttetett ilyenkor! Még maszekolási lehetőség is könnyebben adódik Pesten. Má­ig úgy érzem - bár szívesen dolgoznék ismét Pécsett például­­, a vidéken élő kollégáknak kevesebb lehetőségük van egy sor dologra, amit a pestiek megkapnak Más kérdés, hogy élnek-e vele. Fekete Béla hívására boldogan mentem. Örültem, hogy egyáltalán gondol valaki arra, hogy megmutassa, miben, hol segíthetek - ha tudok Tóth Ferenc nyugdíjas újságíró, az Észak- Magyarország volt tervezőszerkesztője rend­szeresen dolgozik a Magyar Rádió miskolci stúdiójának Mikor­ arról kérdeztem, hogy mit tehetne a MÚOSZ a vidéki kollégákért, felvetette, hogy az újságíró-családtagok or­vosi ellátása megoldatlan. Szeretné, ha az új­ságírók családtagjaikkal együtt közös orvosi rendelőbe járhatnának Tiszaújvárosban az MT-HON szerkesz­tőségébe - vendéglátóm, Fekete Béla rezi­denciájába - mentünk onnan látogattuk meg a Tisza Tv stúdióját melyet Kuki László vezet Szerinte általános gond, hogy a helyi tévéstúdióknál maradékelv van. Bár a helyi stúdiókra szükség van, az önkormányzat el is ismeri, de kevés a pénz. A helyi tévé a „nagy” tévének része, az előfizetési díjakból nem részesülnek Függetlenek tudnának len­ni - részben - az önkormányzatoktól, ha ezekből a pénzekből kapnának Szeretné, ha a MÚOSZ műsorszerkesztői tanácskozáso­kat továbbképzéseket szervezne a régiókban dolgozóknak, és lehetőleg helyben, Tisza­újvárosban. Kocsis Lajos, a Tisza Tv operatőre szin­tén az alap- és továbbképzést szorgalmazza. Felvetette: jó lenne Hardy Mihályt megnyer­ni, hogy ő vegye a kezébe a tematika kidol­gozását és a leendő regionális iskola ügyét Varga Koritár László, a Tiszaújvárosi Krónika főszerkesztője szerint vidéken el­képzelhetetlenül nehéz szakembert szerezni az újsághoz, szükségesnek tartja az újságíró­továbbképzéseket Az újságíró-igazolvány szinte semmire sem jogosít - mondta. Jó lenne, ha utazási kedvezmény, olcsóbb színházjegy-vásárlási lehetőség járna vele. Fekete Béla szeretné, ha a választmányi üléseken több idő jutna a vidékiekre. Régi el­képzelése az is, hogy a Magyar Sajtót - költ­ségcsökkentésként - a megyékben egy-egy kolléga osztaná szét Miskolcon és környékén ő maga vállalná (Én az MTI-ben az összekö­tőkkel együtt vállalnám az újság szétosztását) Ki kellene próbálni, drága a posta! A tagdíjak 30 százalékával - ami a me­gyékben marad - mit tesznek az összekötők, mire használják fel? - kérdezi Fekete Béla Szeretné tapasztalatait kicserélni, de nem látja ennek módját Borsodban példaértékű a Sajtó­szakszervezet és a MÚOSZ helyi alapszerve­zetének közös munkája. Minden évben közö­sen egy-egy szakmai utat szerveznek, eljutot­tak külföldre is. Jó ötletnek tartaná, ha a MÚ­OSZ elnöksége „felosztaná” az országot, az elnökségi tagok vállalnának egy-egy megyét, hogy később tájékoztathassák a többieket is .Az embereknek szükségük van arra, hogy érezzék, a szövetség figyel rájuk” - mondta Szabó József, a Tiszai Erőmű Rt PR-ve­­zetője meghívott a vendégházba, és minden segítséget megígért arra az esetre is ha létre­jönne a regionális továbbképzés. Neki is kö­szönhető, hogy egy elnökségi tag látogatása a megyében nem került pénzbe. Csak két nap szabadságomba és kevés fáradságba. Nekem megérte, nagyon sok kedvességet kaptam a kollégáktól. Bódi Ágnes A vidékről - két szólamban Aranytoll 1994 Az Aranytoll-bizottság 1994. február 15-i ülésén egyhangúlag döntött arról, hogy a bizottság felkérésére érkezett hetvenöt javaslat és a bizottsági tagok saját javaslatai alapján ki részesüljön idén a MÚOSZ Aranytoll-letünteté­­sében, amelyet emlékül és elismerés­képpen adományoz a szövetség a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végző kollégáknak Az Aranytoll-bizottság az alábbi tíz újságírót terjesztette fel az elnök­ség elé: Ács Irén Csányi László Ember Mária Gömöri Endre Hoffer József Kalász (Kaján) Tibor Márton Anna Peterdi Pál Dr. Rédey Pál Tóth Benedek Az elnökség tudomásul vette, hogy Gömöri Endre és dr. Rédey Pál — elnökségi tagságuk miatt — nem kí­vánják elfogadni jelölésüket Az el­nökség megköszönte döntésüket, és helyettük az alábbi két kollégát része­síti a kitüntetésben: Antal Gábor Báling József Az aranytollak átadására 1994. március 15-én, a magyar sajtó napján kerül sor. 21

Next