Magyar Sajtó, 1994 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1994-03-07 / 4. szám
1994. MÁRCIUS 7. , MAGYAR SAJTÓ 1. Hosszú évek óta munkálkodom azon, hogy a vidék szorosabbra fűzze kapcsolatát a szövetséggel. Vegyes a kép. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 105 újságírót tartunk nyilván, s ebben a számban benne van az MTI, az MTV és néhány más médium kötelékében dolgozó kolléga, akik tagdíjukat saját cégükön keresztül juttatják el a szövetséghez. Ebből több esetben volt nézeteltérés, főleg akkor, ha tanulmányutakat, kirándulásokat hirdettünk meg. Hiszen a tagdíjak helyben maradó részéből tudtuk mindezeket fedezni, a Budapestre átutalt összegeket nem vehettük figyelembe. S ez csupán egy apró példa. Olykor elkeserít, hogy a választmányi üléseken a vidéki gondok tolmácsolása egykét budapesti kolléga számára időpazarlást, szócséplést jelent, s elsikkad azok megtárgyalása. Néhány téma: a vidéki választmányi tagok Budapestre utazása, a kedvezményes MÁV-jegyek megszerzése, az orvosi ellátás, a privatizációból eredő, eltérő élet- és munkakörülmények, a „visszaigazolások”, jelzések hiánya a szövetség részéről, a költségek mérséklésének lehetősége - ami a Magyar Sajtó terjesztését illeti stb. Az elnökségi tagok beleértve a főtitkárt is, nehezen tudnak „leugrani” egy-egy vidéki településre, hogy helyi tájékozódás alapján reálisabb kép alakuljon ki bennük Mindehhez gyorsan hozzáteszem: tisztségviselőink (csakúgy, mint jómagam) társadalmi megbízást teljesítenek elfoglaltságuk beosztásuk nem teszi lehetővé a „kiküldetéseket” és akkor még nem említettem az ezzel járó költségeket Ezért is ragadtam meg az alkalmat a szeptember 29-i választmányi ülésen, amikor a véletlen „mellém sodorta” Bódi Ágit akit e napon egyhangúlag megválasztottunk elnökségi tagnak A szavazás után odasúgtam neki: próbálj meg lejönni és elbeszélgetni néhány média munkatársával, személyesen győződj meg arról, hogyan élünk vidéken. Ő egy napot töltött Borsodban. S hogy mit látott mit tapasztalt az legyen az ő feladata elmondani. Mindenesetre megemlítettem távozásakor: a szövetség munkáját jobbítaná a választmányi üléseket pergőbbé tenné, ha az elnökség tagjai felvállalnák egyegy régió „patronálását”, ha évente lehetőséget találna az elnökség kihelyezett ülésekre, s a megvitatandó napirend valamilyen formában kapcsolódna a térség gondjainak jobb megismeréséhez. Fekete Béla 2. A történethez tartozik hogy pesti születésű vagyok de éveket töltöttem vidéken. Pécsett lettem gyakornok és a Kisalföldnél, Győrben is eltöltöttem négy évet, már mint munkatárs Átéltem én is azt, hogy nehéz a fővárosba feljutni egy-egy sajtótájékoztatóra, ha szívesen küldenek vagy engednek akkor is el kell végezni az aznapi munkám. Hogy a nyelvtanfolyamok a MÚOSZ-ban igazán a legjobbak hogy annak idején sok egy-két napos kirándulás várta a vidéki kollégákat, hogy megismerkedhessenek egymással, vagy tartsák a kapcsolatot, s főleg, hogy tájékozódjanak És hány örök életre szóló önzetlen barátság köttetett ilyenkor! Még maszekolási lehetőség is könnyebben adódik Pesten. Máig úgy érzem - bár szívesen dolgoznék ismét Pécsett például, a vidéken élő kollégáknak kevesebb lehetőségük van egy sor dologra, amit a pestiek megkapnak Más kérdés, hogy élnek-e vele. Fekete Béla hívására boldogan mentem. Örültem, hogy egyáltalán gondol valaki arra, hogy megmutassa, miben, hol segíthetek - ha tudok Tóth Ferenc nyugdíjas újságíró, az Észak- Magyarország volt tervezőszerkesztője rendszeresen dolgozik a Magyar Rádió miskolci stúdiójának Mikor arról kérdeztem, hogy mit tehetne a MÚOSZ a vidéki kollégákért, felvetette, hogy az újságíró-családtagok orvosi ellátása megoldatlan. Szeretné, ha az újságírók családtagjaikkal együtt közös orvosi rendelőbe járhatnának Tiszaújvárosban az MT-HON szerkesztőségébe - vendéglátóm, Fekete Béla rezidenciájába - mentünk onnan látogattuk meg a Tisza Tv stúdióját melyet Kuki László vezet Szerinte általános gond, hogy a helyi tévéstúdióknál maradékelv van. Bár a helyi stúdiókra szükség van, az önkormányzat el is ismeri, de kevés a pénz. A helyi tévé a „nagy” tévének része, az előfizetési díjakból nem részesülnek Függetlenek tudnának lenni - részben - az önkormányzatoktól, ha ezekből a pénzekből kapnának Szeretné, ha a MÚOSZ műsorszerkesztői tanácskozásokat továbbképzéseket szervezne a régiókban dolgozóknak, és lehetőleg helyben, Tiszaújvárosban. Kocsis Lajos, a Tisza Tv operatőre szintén az alap- és továbbképzést szorgalmazza. Felvetette: jó lenne Hardy Mihályt megnyerni, hogy ő vegye a kezébe a tematika kidolgozását és a leendő regionális iskola ügyét Varga Koritár László, a Tiszaújvárosi Krónika főszerkesztője szerint vidéken elképzelhetetlenül nehéz szakembert szerezni az újsághoz, szükségesnek tartja az újságírótovábbképzéseket Az újságíró-igazolvány szinte semmire sem jogosít - mondta. Jó lenne, ha utazási kedvezmény, olcsóbb színházjegy-vásárlási lehetőség járna vele. Fekete Béla szeretné, ha a választmányi üléseken több idő jutna a vidékiekre. Régi elképzelése az is, hogy a Magyar Sajtót - költségcsökkentésként - a megyékben egy-egy kolléga osztaná szét Miskolcon és környékén ő maga vállalná (Én az MTI-ben az összekötőkkel együtt vállalnám az újság szétosztását) Ki kellene próbálni, drága a posta! A tagdíjak 30 százalékával - ami a megyékben marad - mit tesznek az összekötők, mire használják fel? - kérdezi Fekete Béla Szeretné tapasztalatait kicserélni, de nem látja ennek módját Borsodban példaértékű a Sajtószakszervezet és a MÚOSZ helyi alapszervezetének közös munkája. Minden évben közösen egy-egy szakmai utat szerveznek, eljutottak külföldre is. Jó ötletnek tartaná, ha a MÚOSZ elnöksége „felosztaná” az országot, az elnökségi tagok vállalnának egy-egy megyét, hogy később tájékoztathassák a többieket is .Az embereknek szükségük van arra, hogy érezzék, a szövetség figyel rájuk” - mondta Szabó József, a Tiszai Erőmű Rt PR-vezetője meghívott a vendégházba, és minden segítséget megígért arra az esetre is ha létrejönne a regionális továbbképzés. Neki is köszönhető, hogy egy elnökségi tag látogatása a megyében nem került pénzbe. Csak két nap szabadságomba és kevés fáradságba. Nekem megérte, nagyon sok kedvességet kaptam a kollégáktól. Bódi Ágnes A vidékről - két szólamban Aranytoll 1994 Az Aranytoll-bizottság 1994. február 15-i ülésén egyhangúlag döntött arról, hogy a bizottság felkérésére érkezett hetvenöt javaslat és a bizottsági tagok saját javaslatai alapján ki részesüljön idén a MÚOSZ Aranytoll-letüntetésében, amelyet emlékül és elismerésképpen adományoz a szövetség a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végző kollégáknak Az Aranytoll-bizottság az alábbi tíz újságírót terjesztette fel az elnökség elé: Ács Irén Csányi László Ember Mária Gömöri Endre Hoffer József Kalász (Kaján) Tibor Márton Anna Peterdi Pál Dr. Rédey Pál Tóth Benedek Az elnökség tudomásul vette, hogy Gömöri Endre és dr. Rédey Pál — elnökségi tagságuk miatt — nem kívánják elfogadni jelölésüket Az elnökség megköszönte döntésüket, és helyettük az alábbi két kollégát részesíti a kitüntetésben: Antal Gábor Báling József Az aranytollak átadására 1994. március 15-én, a magyar sajtó napján kerül sor. 21