Magyar Sajtó, 1994 (35. évfolyam, 1-24. szám)
1994-06-13 / 11. szám
18 1 „A csöndes I szellem I évekig tevékeny, de a finom Щ I erjedést I csak az idő teszi ji'i erőteljessé. I (Goethe) Szeretettel és tisztelettel köszöntjük gazdag életutat bejárt kollégáinkat. Jó egészséget, további tevékeny életet kívánunk. Novotta Ferenc 1994. június 1-jén 70 éves Szakmája fotóriporter. Kitüntetések birtokosa, a Munka Érdemrend bronz fokozatával is elismerték munkáját, többszörös kiváló dolgozó. Életében és munkájában meghatározó volt, hogy egészen nyugdíjazásáig - közel harminc évig - a Magyarok Világszövetsége lapjánál, a Magyar Híreknél főmunkatársként dolgozott. Az ifjú pályatársaktól azt kéri: sohasem a maguk, hanem a közösség javára és hasznára fordítsák szakértelmüket, tudásukat. Berek Oszkár 1994. június 12-én 80 éves MÚOSZ-tag az 1960-as évek óta. Végzettsége: Kereskedelmi Akadémia. Szakterülete: a filmhíradó. Több kitüntetés birtokosa: a Magyar Népköztársaság Érdemrendjének kitüntetettje és többszörösen kiváló dolgozó. 1945 után a Magyar Filmhíradó elindításában hihetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie, ennek a munkának szervezője volt. Nem voltak meg a technikai eszközök, sem az alkalmas munkatársak. A filmhíradó abban az időben az újságok mellett nagyon fontos tájékoztatást adott Fiatal pályatársainak azt üzeni, hogy munkájukat szenvedéllyel végezzék. S ne hátráljanak meg, ha korrupciót, ha igazságtalanságot találnak. Földeáki János Béla 1994. június 21-én 70 éves Utazó riporter és agrárpublicista. Makón kezdte 1946-ban és ha hagyták volna, ott is marad. Élete azonban felgyorsult, 1949-ben a fővárosba jött, bár még kétszer visszament egy-egy megyeszékhelyre. Nem saját jószántából, ugyanis „rakoncátlan pártonkívüli” volt. Jelenlegi szerkesztősége a tizedik munkahelye. De büszke arra, hogy a Szabad Földnél több mint húsz évet dolgozott végig. Elmesélte: egyszer Eck Gyula megszidta, mert másfél órát kínlódott, mire négykolumnásnak szánt riportjából ki tudott húzni másfél flekket. Ezt tartja élete legnagyobb dicséretének. Máskor egy felvidéki szegény parasztember, amikor megtudta, hogy ki ő, vele itatta meg annak a pálinkának a felét, amit szigorú felesége egy napra kiutalt. Ezt tartja élete legmagasabb honoráriumának, bár máig sem biztos abban, hogy meg is érdemelte... 1956. október 25. és november 6. közötti tevékenységéért a Parragi-féle igazolóbizottságtól szigorú megrovást kapott. Negyvenévi paraszt-érdekvédelmi tevékenységéért a Munka Érdemrend bronz, ezüst és arany fokozatot és több kiváló dolgozó kitüntetést kapott. De igazán az Aranytollra büszke. Mindazt, amit életében csinált, meggyőződésből tette. Semmit nem vonna vissza és örül az egypártrendszer bukásának. A fiataloknak ezt üzeni: „Én is rendszerváltásban kezdtem, hej, azok a szép koalíciós idők! Mi azonban akkor nem azért lettünk újságírók, mert jól választottuk meg a rokonainkat, hanem mert tudtunk magyarul és szépen fogalmaztunk. Senki meggyőződésébe nem szólok bele, de az alanyt és az állítmányt a piacgazdaságban is egyeztetni kell!” Subert Zoltán 1994. június 21-én 70 éves Arany tollas újságíró. 1946-tól tagja a MÚOSZ-nak. Szakterülete a sport 1942 novemberétől, tehát több mint fél évszázada gyakorlatilag ugyanabban a szerkesztőségben - Nemzeti Sport, Sport Hírlap, Népsport, majd már nyugdíjasként ismét a Nemzeti Sportnál dolgozik különböző beosztásokban. Mindig pártonkívüli volt. Arra büszke, hogy a hozzá beosztott pályakezdők mind kitűnően megállták a helyüket. Élete egyik legnagyobb élménye a római olimpia felejthetetlen záróünnepélye volt. A legnehezebb tudósítása 1964-ben Tokióból, amikor két napra megszakadt a telex-összeköttetés. Élete legszomorúbb emléke a müncheni játékok véres terrorakciója. A fiataloknak azt üzeni, tekintsék valóban hivatásnak az újságírást és ne felejtsék el, hogy elsősorban az olvasót kell szolgálniuk. Ne hajszoljanak felesleges szenzációkat, ragaszkodjanak a tényekhez. Mindig ellenőrizzék adataikat, információikat, ne bízzák magukat csak emlékezetükre vagy mások közléseire. MAGYAR SAJTÓ ■ 1994. JÚNIUS 13. Lazarovits Ernő 1994. június 27-én 70 éves írói felvett neve: Lázár Ernő. Főiskolai tanár, újságírói szakterülete a kultúra. Erdélyben, Szilágysomlyón született, 18 éves koráig Kolozsvárott lakott. Újságírással 1955 óta foglakozik hivatásszerűen. Kezdetben üzemi lapnál dolgozott, majd külsősként több napilapnál. Jelenleg az Új Élet című lapnál állandó külsős. Több tanulmánya jelent meg, legutóbb a magyarországi zsidóságról és az antiszemitizmusról. „A Pokoljáró” című könyvéről, amely a holocaust egy epizódját eleveníti fel, nemrégiben lapunkban is beszámoltunk. Ez egyben üzenet a felnövekvő újságíró-generációk részére is, hogy mindent kövessenek el egy szabad, demokratikus, félelemmentes világért.