Magyar Sajtó, 1996 (37. évfolyam, 1-9. szám)
1996-09-30 / 6. szám
1996. SZEPTEMBER 30. A MAGYAR SAJTÓ ■ MESÉL A MÚLT „Meséld el nekem a múltat, S megismerhetem belőle a jövőt...” (Konfuzie) Várkonyi Endre Névjegye helyett. Újságíró, szerkesztő, az ELTE Bölcsésztudományi Karán végzett magyartanár. 1946-ban a Szabad Népnél kezdett írni. A leghosszabb ideig a Magyarország című lapnál dolgozott, és 25 év után innen ment nyugdíjba. Jelentősebb művei: történelmi, idegenforgalmi riportjai, a Történelem jelen időben című könyve (történelmi portrék -Budapest, 1977). Kitüntetései: a Munka Érdemrend arany fokozata, Újságírói Nívódíj (öt alkalommal). - Mi a véleménye az elmúlt 70 évről? - Ma is aktívnak, tetterősnek érzem magam. Ugyanannyi munkát el tudok látni, mint harminc évvel ezelőtt. - Hogy gondolkodik az újságíró szakmáról? - Az újságcsinálás, az újságírás és szerkesztés a szenvedélyem, a hobbim. Ha újra kellene kezdenem, akkor is újságíró lennék. Napjaink sajtótermékeiről pedig az a véleményem, hogy „rájuk férne” egy-egy jó olvasószerkesztő. A magyar újságokban sok a pongyola megfogalmazás, a germanizmus, az anglicizmus. Az újságírói szakmában egyébként jó indíttatásom volt. Olyan nagyszerű kollégákkal dolgozhattam együtt, mint például Fazekas Gyuri, Baróti Géza, Ruffy Péter, Mérai Tibor, Fehér Klári, Pálffy József, és még sorolhatnám. -Milyen a kapcsolata a fiatal újságírókkal? - Örülök a szorgalmas, tehetséges fiataloknak. Örülök, hogy van jó utánpótlás. A tehetséges ifjak szívesen meghallgatnak bennünket, idősebbeket is. - Mióta MÚOSZ-tag? Mit vár a MÚOSZ-tól? - Már 50 éve a szövetség tagja vagyok. Kell az újságírónak tartoznia valahová. De azt gondolom, amíg zártkörű klubunk volt, amíg csak MÚOSZ-igazolvánnyal lehetett bejönni a Sajtóházba, jobban éreztem magam. Tudtam, hogy csak „brancsbeli” van jelen, hogy magunk között vagyunk. Most, ha bemegyek s leülök a presszóba, nem tudom, ki ül mellettem, s ez zavar. A zártkörű Sajtóházban sokkal élénkebb klubélet volt. Sokaknak a mozi is hiányzik. De elsősorban azt mondom: ha a saját klubomba akarok menni, az legyen az én klubom. - Mi a véleménye a Magyar Sajtóról? -Az újságíró nem szeret hosszú írásokat olvasni. Jobb lenne több rövidebb, színesebb és a szakmáról szóló cikk. Például nem ártana elemezni a napilapok szerkesztését, stílusát, „bakizásait”, a honoráriumok ügyét. Hiszen számtalan „húsba vágó” szakmai problémánk van! A születésnapokról, a halálesetekről érdemi méltatásokat olvasnék, nemcsak pár mondatos száraz adatokat. Legalább a szakma lapja becsülje meg a szakmabelieket! Ez, úgy gondolom, szemlélet, s nem pénz kérdése! - Hogyan vélekedik a pénzről? -Dolgozni kell érte! Amikor vidéken elkezdtem az újságírást, a Fehérvári Hírek című napilapnál összesen ketten, a főszerkesztő és én, a kezdő írtuk a napilapot, és keményen „kidolgoztuk” a munkaidőt. -A Magyarországtól nyugdíjba ment, de ma is dolgozik. Hol és mit? - A Társadalmi Unió lapjánál, a szegények, a kisemberek lapjánál, a Kiáltásnál vagyok olvasószerkesztő. Lapunk, politikamentesen, olyan társadalmi problémákkal foglalkozik, amelyek személy szerint engem is érdekelnek. - dr. szalontai Éva - A NEBULO SPORT- és NYELVOKTATÓ ÓVODA folytatásaként szeptembertől megkezdte működését a NEBULÓ SPORT- és NYELVOKTATÓ ISKOLA. Az óvoda hagyományainak megfelelően szolgáltatásaink a következők: angolnyelv-tanítás, úszás, lovaglás, zongoraoktatás, szállítás, teljes ellátás. Kiváló pedagógusok gondoskodnak a gyermekek fizikai és szellemi fejlődéséről. Szeretettel várjuk az iskolások és óvodások jelentkezését. Érdeklődésüket várjuk az alábbi telefonszámokon: 275-7840, 275-7372, 176-9775, 176-9088, 06-30-543-200. (Wkiidésitá ésőszinte Egészségben teljes, szép születésnapot! Rácz Endréné 1996. szeptember 10-én 80 éves. Újságírói felvett neve: Rácz Erzsébet. MÚOSZ-tag: 1951-től. Újságírói szakterülete: riport, glossza, tárca. Újságírói kitüntetése: Aranytoll. Újságíróként 1942-ben kezdett, a Református Élet című lapnál. A leghosszabb ideig a Nők Lapjánál dolgozott, 1963-tól 1983-ig, innét ment nyugdíjba 1984. január 1-jén. Hári Sándor 1996. szeptember 7-én 70 éves. Újságíró, szerkesztő, tévékritikus. MÚOSZ-tag: 1948-1951 között, majd 1958 óta. Újságírói szakterülete: a kultúra. Kitüntetései: Rózsa Ferenc-díj, Munka Érdemrend ezüst és arany fokozata, a Szocialista Kultúráért Érdemérem. 1947-ben Nagykanizsán a Zala c. napilapnál kezdte újságírói munkáját. 1957-től harminc éven át, nyugdíjba vonulásáig dolgozott a Zalai Hírlap szerkesztőségében, és még ma is ír a lapba. Papp János 1996. szeptember 7-én 70 éves. MÚOSZ-tag: 1952 óta. Képzettsége: Újságírói Főiskola, Politikai Főiskola. Újságírói szakterülete: a belpolitika. Kitüntetései: a Munka Érdemrend arany fokozata (1978), a Szocialista Magyarországért Érdemrend (1982). 1952-ben Egerben kezdett írni a Népújság szerkesztőségében, s a pálya minden lépcsőfokát végigjárta. Húsz éven át, 1962-től 1982-ig a lap főszerkesztője volt. 1982-ben korkedvezménnyel ment nyugdíjba. Nyugdíjazása után is aktív: a Népújságnak, valamint több megyei lapnak írt. Ma az Új Úton című lapot szerkeszti és írja. Gál András Újságíró, szerkesztő. 1949 óta MÚOSZ-tag. Újságírói szakterülete a külpolitika. Az Április 4-e Érdemérem birtokosa. Újságírói pályáját 1949-ben a Szabad Nép szerkesztőségében kezdte, majd 1957-ben a Néphadsereg szerkesztőségében, 1964-től pedig a Lobogónál, szerkesztőként folytatta. 1970-től az Ország Világ szerkesztőségében volt főszerkesztőhelyettes, illetve főszerkesztő, és innen ment nyugdíjba 1990-ben. Szakmai hitvallása: Mindig kell egy jó csapat! Dr. Kovács Dénes 1996. szeptember 21-én 70 éves, MÚOSZ-tag: 1971-től. Képzettsége: közgazdász, kandidátus. Kitüntetései: Akadémiai Újságíró-díj (1987); a Munka Érdemrend arany fokozata (1986). Az 50-es években kezdett el szaklapok számára írni, a napilapokban ismeretterjesztő cikkei jelentek meg. 1971-től 1989-ig a Népszabadság tudományos rovatvezetője volt. Nyugdíjazása után sem pihen: a Szombat felelős szerkesztője, a Hungarian Observer felelős szerkesztője, és 1992 óta máig a Pénzpiac című, kéthetente megjelenő szaklap olvasószerkesztője. 13