Magyar Sajtó, 1999 (40. évfolyam, 1-10. szám)

1999 / 1. szám

1999. 1. SZÁM a MAGYAR SAJTÓ ■ BESZÁMOLÓ írásbeli beszámoló a MÚOSZ 1998-as tevékenységéről Bevezető A MÚOSZ alapszabálya III. fejezet, 13. §. 8. pontja szerint: „A választmány dönt az elnökség éves beszámolójának elfogadásáról, jóvá­hagyja a szövetség éves költségvetését, vagyongazdálkodását, dönt az ingat­lanok elidegenítéséről.” Ennek megfelelően ezen dokumentum tartalmazza azt a jelentést, amelyet megvitatás és jóváhagyás után javaslok beterjeszteni a választmány legköze­lebbi ülésére. Mivel a MÚOSZ jelenlegi elnöksége az 1997-es küldöttgyűlé­sen kapott háromesztendős mandátumának lényegében félidejéhez érkezett, igyekeztem minden szükséges ponton figyelembe venni, hogy az elnökség munkájában hogyan tükröződött az egyesület egész tevékenysége, illetve meddig jutottunk el elképzeléseink megvalósításában, milyen hiányosságokat tapasztalok, illetve hogyan látom a hátralévő másfél év tennivalóit. Ezt a dokumentumot az ügyvezető igazgató által beterjesztésre kerülő gaz­dálkodási beszámoló teszi teljessé, ennek legfontosabb része az 1999-es költ­ségvetés, amelyet most szintén jóváhagyásra terjesztünk elő azzal, hogy az eddigi hagyományoknak megfelelően a tavalyi zárszámadás a választmány következő ülése elé kerül majd azt követően, hogy az elnökség már megvitatta, és remélhetőleg egyetértőleg elfogadta. A beszámoló elkészítéséhez írásos anyagokat kértem és kaptam a MÚOSZ apparátusának tagjaitól, valamint a bizottsági elnököktől, és ezért mindnyá­juknak köszönettel tartozom. 1. 1998 januárja két fontos eseménnyel kezdődött a MÚOSZ életében. A hó­nap elején megkezdődött a tagkönyvcsere, a hónap végére pedig elkészült Vá­sárhelyi Mária „Foglalkozása újságíró” című felmérésének gyorsjelentése. A tagkönyvcserétől egy kicsit mindenki tartott, hiszen korábban elég sok­szor hangzott el a jóslat a tagság lehetséges „kipergéséről”. Ráadásul az aggo­dalom abból a szempontból megalapozott volt, hogy mivel folytatódott a ma­gyar sajtó atomizálódása, sok helyütt már lényegében a küldöttgyűlés előtt sem működtek kielégítően a munkahelyi szervezetek. Vagyis a tagok többsé­ge a lábával „szavazott” arról, hogy érdemesnek tartja-e bejönni a szövetség székházába, kiváltani a külsejében bizony nem valami jól sikerült tagsági iga­zolókártyát. Viszont apró lépésekben sikerült bővíteni az igazolványhoz fűződő kedvezményeket, méghozzá szerződéses formában (Hungaropress, HunAir, Bonus, Hotelinfo), és igen ígéretes a folyamatosan bővülő kapcsola­tunk az Observer Sajtófigyelő Kft.-vel. Éppen készülődtem, hogy a BKV ve­zetőjével év közben felújított személyes kapcsolat, illetve a MÁV-nál meg­lévő ismeretség alapján belevágjunk az új puhatolódzó tárgyalásokba egy ál­talános közlekedési kedvezmény kialakítására, amikor mindkét helyen válság­­helyzet alakult ki, és a közismert fejlemények után nagy kérdés, hogy mikor kerülhet újra ránk a sor, bár értesüléseim szerint mindkét cég válságos gazda­sági helyzete és a sztrájkfejlemények ellenére a tárgyalásokra nyitott. Nagyon remélem, hogy ebben az esztendőben, elsősorban a számítástech­nikai fejlesztésnek köszönhetően ezen a területen is sikerül majd többféle ked­vezményt elérni tagjainknak, beleértve az internetet is. A legutóbbi közgyűlés óta a tagfelvételi statisztika alakulása bebizonyítot­ta, hogy a magyar médiavilág a MÚOSZ-t tekinti szakmai reprezentatív egye­sületének. Másfél esztendő alatt a létszám több, mint 7 százalékkal nőtt. Íme, a legjellemzőbb adatok: 1997: 362 új tagot vettünk fel, 82-en hunytak el. Egy igen sikeres, a tartozá­sokat kedvezményes kondíciókkal konszolidáló rendszer szerint ebben az év­ben minden eddiginél többen, 6253-an fizettek tagdíjat, és az erre az évre hát­ralékban maradók száma lecsökkent 719-re, így lett a nyilvántartott összlét­­szám 7796 fő. 1998 végén ez a szám 7316. Kilencvenen hunytak el, 337-en nyertek felvételt, ebből év végéig 44-en nem váltották ki az igazolványt, s a két teljes évet nem fizetők száma ismét megugrott 1537-re, így pillanatnyilag a fizetők és kedvez­ményezettek (pártoló, ideiglenes, örökös és 70 feletti) összlétszáma 5779, ennyi tehát az úgynevezett aktív tagság létszáma. Hivatalosan és az egyesületi törvény szerint pillanatnyilag tehát ennyi a MÚ­OSZ taglétszáma 1998. december 31-én, és ha ehhez hozzáadjuk az 1537 olyan kollégát, akit természetesen annak ellenére tagunknak tekintünk, hogy elmara­dása kétéves, akkor a MÚOSZ taglétszáma 1998. december 31-vel: 7316 fő. A fenti adatok teljes mértékben igazolják, hogy működőképesnek bizonyult a küldöttgyűlés után alkalmazott tagfelvételi koncepció, amely szerint a tag­­felvételi bizottság - az elnökség egyetértésével - az alapszabály megkövetelte szigort alkalmazva a lehető legliberálisabb módon dönt a következő kettős alapelv szerint: - a felvételi kritériumoknak megfelelő bármelyik újságíró tagja lehet az egyesületnek, - minden újságíró céljaink szerint a MÚOSZ tagja legyen. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy akik megfeleltek az alapszabályban rög­zített feltételeknek (szakmai gyakorlat, publikációk, ajánlások) megkapták a tagságot. Noha erről nincs statisztikánk - és nem is kívánunk készíteni ilyet -, bízvást jelenthetjük, hogy a politikai spektrum minden árnyalata képviselve van a szövetségben az új tagok között is. A MÚOSZ tehát ebben az értelem­ben is a magyar újságíró-társadalom reprezentatív szervezete, miközben köz­ismert, hogy más szervezetek a társadalom más szeletje szerinti reprezentáció­ban létező szakmai szerveződések. Különösen örvendetes, hogy egész szerkesztőségek testületileg csatlakoz­tak a MÚOSZ-hoz (pl. a Nők Lapja), és az új kereskedelmi rádiók és televízi­ók szövetségbe lépő munkatársai többsége, elsősorban fiatalok, is a MÚOSZ-t választották. A szakma felhígulása ma már közelről sem azt jelenti, amit korábban, hiszen a képzés kereteit semmi sem szabályozza, azt pedig, hogy ki dolgozhat újság­íróként, ma már végképp a tulajdonos, illetve munkaadó dönti el, a szövetsé­gi tagsági viszony kritériumait pedig az alapszabály feltételei. Van, aki szerint ennek következménye egyfajta mechanikus formalitás, és ezért újra és újra megfogalmazódik az igény, hogy jó lenne rajta változtatni. Az elnökség, a fel­vételi bizottság bizonyára szívesen vesz minden jól alkalmazható és az alap­szabályhoz illeszkedő ötletet, de eközben érdemes emlékeztetni arra is, hogy társszervezeteinknél egyszerű nyilatkozattal vagy kérelemmel történik a fel­vétel, ehhez képest tehát a MÚOSZ még mindig működtet egy viszonylag kon­zervatívnak tekinthető mechanizmust. Ezen volna mit javítani, létezhet olyan elképzelés, hogy legyen egy külön egyesülete a legkiválóbb újságíróknak, de alapszabályunk jelenleg kizár mindenféle ilyen vagy más szempontú mérle­gelést a tagfelvételnél. Vásárhelyi Mária dolgozatából és a tagságra vonatkozó másik, igaz, nem reprezentatív vizsgálatból (a Kommunikációs és PR Szakosztály kérdőívéből mindössze 179-et küldtek vissza a kollégák) viszont az derült ki, hogy akár az újságírók általános helyzetét nézve, akár pedig a szubjektív elvárások felől kö­zelítve, 1998-ban minden eddiginél bonyolultabb esztendő vár a „legnagyobb létszámú hazai szakmai szervezetre”. Mindezt tetézte, hogy választási évbe fordultunk, s bár a kormányváltást érlelő folyamat még előttünk állt, de az nyilvánvalónak tűnt, hogy az év elején elhatározott változásokra az utolsó pil­lanatban szántuk el magunkat. Az elnökség az év folyamán tíz rendes és egy rendkívüli (lex Pokol) ülést tartott, tehát formailag megfelelt az alapszabály előírta kötelezettségeknek, ugyanakkor a gazdálkodási, apparátusi átalakításokkal kapcsolatos döntések továbbra is elég sok időt vettek el az érdemi, tartalmi-szakmai problémák meg­vitatásától. 3

Next