Magyar Sakkvilág, 1913. április - 1914. március (3. évfolyam, 1-24. szám)

1913-07-27 / 8. szám

Magyar Sakk­világ 11- ban nem egészen megnyugtató, mert 13. HXe4, fXe4 14. Fe3 után a c-gyalog visszamaradt. Mindazonáltal kétséges, hogy ez oly fontos jelentőségű-e, mert sötét egyébként egész jól áll. Ez a folytatás mindenesetre játszható. Biztosabb azonban 12. . . He4Xd2 13. FXd2 c5, ami a fent említett Lasker-Schlechter matchjátszmához vezet. Sötét a vezérszárnyon kedvezően áll, de a királyszárnyát támadás fenyegeti, ami azonban parírozható, amint f7—f5 megtörténhetik. A teljesség kedvéért a meglehetős ártalmatlan Hbl—d2 lépéssel a támadás folytatására sokkal több helyet fordítottam, mint tulajdon­képp­ szükséges lett volna. Csak a bástyalépés, 10. Bfl—el (s utána 11. Hf3—d4) volt a veszélyes támadás s miután ez hibásnak bizo­nyult, a spanyol játéknak háromszáz éves problémája meg van oldva. Dr. Tarrasch a cikk további részében kiterjeszkedvén az új játékmód eredetére, a szenzációs 11. . . HXe5 s utána 12. . . Fd6 újítás feltalálásának érdemét magának vindikálja. Mint írja, egy készülő könyve feldolgozásánál jött rá, de nem akarta mindjárt nyilvánosságra hozni. Felfedezését azonban márciusban megmutatta egy nürnbergi játékosnak. Azután, június 22-én a D. Wochensbhachban „A spanyol játéknak egy új, a breslaui változata“ cím­ alatt rövid közlemény jelent meg Bergmann-ról, aki a felfedezés közlésével őt megelőzte. Lényegtelen, hogy Bergmann 13. . . Fe6—14-et játszik, míg ő 13. . . Vd8—h4-et ajánlja. A játékmód magva 12. . . Fe7—d6-ban rejlik, ami ellenálhatatlan királyszárnyi támadást vezet be. Prioritás fölötti vitába dr. Tarrasch nem fog bocsátkozni, a kombinációt először ő találta fel, amit a fent említett nürnbergi úrral bizonyíthat. Különben örül neki, hogy más is rájött ugyanarra a gondolatra. . . Örüljünk, hogy a sakktudomány hatalmas lépést tett előre és hogy a spanyol játék háromszáz éves problémája meg van oldva. A Budapesti Sakk-Kör története. (Folytatás.) A Pesti Sakk-kör 1867. január 28-án ismét visszatért a nádor­utcai Velence-kávéházba, melynek tulajdonosa már akkor Rebernik Antal volt, aki a helyiséget negyedévi 25 frt.-ért engedte át. A magyar sakkozók örömmel vettek róla tudomást, hogy az 1867. párisi nemzetközi verseny rendezőbizottsága a versenyen való részvételre meghívta Erkel Ferencet is, aki azonban a meghívást nem fogadta el, mer­t akkor már egyáltalán nem játszott komoly játszmákat. A hazai sakkozás elterjedésének és felvirágzásának jelét engedte sejteni az a körülmény, hogy 1867-ben a körök száma is szaporodott. Az évben alakult meg egy sakk-kör Pécsett, valamint Nagykőrösön a kaszinói sakk-kör.

Next