Magyar Sakkvilág, 1913. április - 1914. március (3. évfolyam, 1-24. szám)
1913-04-13 / 1. szám
A Magyar Sakkvilág A régi Pest sakkozói. Míg a legtöbb nemzet századokra visszamenőleg szerepel a sakktörténelemben, addig a régi magyar sakkozásról vajmi keveset tudunk. Az első magyar nyelvű Budán nyomtatott sakk-könyv „Sách, avagy királyi játéknak szabott rendtartási“ címen ugyan már 1758-ban megjelent, de hogy abban az időszakban kik vagy mily környezetben voltak sakkjátszók, arra nézve nincsenek adataink. Hiányos följegyzésekből azonban következtetni lehet, hogy a XIX. század harmincas éveiben Pesten már többen foglalkozhattak a sakkal. A legerősebb játékos sejthetőleg Szén József volt, akitől többek közt Löwenthal J. (szül. 1810.) is tanult sakkozni. Szén játékerejének kipróbálására alkalom nyílt az 1836—39. években, midőn külföldön járt. Londonban megállta helyét Walker, ellen, eredménynyel játszott a franciák ellen Párisban, ahol a nagyhírű Labourdonnais mesterrel is mérkőzött, de gyalog és két lépés előnyt kapott. A match eredménye azonban — 13 : 12 Szén javára — azt bizonyítja, hogy Szén nem vallott volna nagy kudarcot előny nélkül sem. Szén 1839 áprilisban Berlinben időzött s az akkori legjobb német játszók: van der Lasa, Bilguer, Bledow és Mayer mérték össze erejüket a magyar matadorral, azonban kevés sikerrel. Szén erősebbnek bizonyult, amit elismertek a németek is. Szénnek összes külföldön játszott játszmáit az akkori külföldi lapok megörökítették. Külföldi útjáról tehát 1839-ben Szén diadalmasan tért vissza Pestre, hol időközben letelepedett a bécsi születésű Grimm Vince is. Szén szereplése az itthoniakra lelkesítőleg hatott. Azonban egy bécsi napilapnak 30 évvel későbbi leírása, mely szerint Pesten akkor Grimm Vince elnöklete alatt tényleges sakkor alakult volna, nem látszik valószínűnek. Erről nyoma sincsen adatnak. Inkább elfogadható az a föltevés, hogy a pesti sakkozók, köztük Lewitschnig költő is, Szén, Grimm és Löwenthal körül csoportosulván, rendszerint egy helyiségben jöttek össze. A negyvenes évek elején a pestiek nagyon bízhattak játékerejükben, mert a sakkozóiról híres és legyőzhetetlennek tartott Párist hívták ki távizeneti mérkőzésre. Több levélváltás után Páris a kihívást elfogadta és mindkét részről 500 arany, vagyis 1250 frank tétben állapodtak meg. Két játszmát kezdtek. A sakktörténelem lapjaira így került 1842—43-ban egymás mellé Pest és Páris neve. A játszmák vezetésére — dr. Vidtor leírása szerint — két bizottságot alakítottak. Az előbizottságban Czéner, Oppenheim és Pollák elemezték a folytatásokat és hoztak javaslatba lépéseket, míg a triumvirátus, Szén, Löwenthal és Grimm az elküldendő válasz fölött döntött. A párisiak, hogy biztosabbak legyenek győzelmükben, a játszma