Magyar Sakkvilág, 1913. április - 1914. március (3. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-25 / 20. szám

302 Magyar Sakkvilág bizonyos feltételekhez kötve nem ellenzi a fúziót. Többen úgy véle­kedtek, hogy az elnök és a még távollevő két választmányi tag tudta nélkül a köz jövőjére nézve fontos határozatokat hozni nem lehet, ezért dr. Győri indítványára a végleges döntés a legközelebbi választ­mányi ülésre halasztatott. A következő ülés 1890 március 14-én tartatott Erkel Ferenc elnöklete mellett. Mindenekelőtt Pfeifer a fúzió ellen szólal föl. Ehrenstein, dr. Spitzer és dr. Győri kívánják, hogy a választmány rendkívüli közgyűlést hívjon össze, melynek referáljon a fúzió ügyéről. Ezt a többség nem fogadta el, ellenben elhatározza, hogy a fúziót őszig elhalasztja. A minoritás: dr. Spitzer, Ehrenstein, dr. Győri, különvéleményt terjeszt be s a fúziónak azonnali rendkívüli közgyű­lésen való tárgyalását kívánják. Erkel elnök kijelenti: örül, hogy egy új fiatal társaság megalakult, a Pesti Sakk-kör fentartását jelen alak­jában az egyesülésnél kívánatosabbnak tartja. Ezzel a fúzió kérdése hosszú időre lekerült a napirendről. Mindkét kör külön haladt a maga útján ; a régi mindinkább megfogyva, az új szépen virulva.* A Budapesti Sakkozó Társaság első handikap versenye 40 részt­vevővel 1890 június havában nyert befejezést. Az első díjat (4 arany) nyerte Makovetz Gyula, a másodikat (15 frt) Lehner Vilmos, a har­madikat Diener Hugó, a negyediket Németh József, az ötödiket Altmann Márk és Exner Győző; utóbbiak osztozás helyett 3 játszmás matchet játszottak, amely Exner Győző javára dőlt el. Németh kivé­telével valamennyi díjas első osztálybeli játszó. A fiatal pesti társaság tevékenységének szálai a külföldre is kiterjedtek. Mikor a sakk-kongresszus 1890 augusztus 31-én Grácban összeült, azon Makovetz Gyula és Schuster Zsigmond megbízottak által képviselve volt a Budapesti Sakkozó Társaság is. A kongresszuson a húsz év előtt megpendített eszme, az osztrák magyar sakkszövetség eszméje, előzetes tárgyalások után, megvalósíttatott. Az alapszabályokat elfogadták s az osztrák-magyar sakkszövetség megalakult. (Mint azonban ismeretes, ez az alakulás csak papiroson, névleg jött létre, de sohasem működött. A magyarok nem tudták a teljes paritást keresztül vinni.) A kongresszussal kapcsolatos mesterverseny a magyar név dicsőségével végződött. Az első díjat, a király által ajándékozott ezüst serleget, hét résztvevő közül Makovetz Gyula nyerte, játszma­vesztés n­élkül. Második lett Bauer, harmadik Lasker Emánuel. Makovetz fényes győzelme a magyar sakkozásban nagyjelentőségű, örvendetes fordulópont. Ez időtől fogva a külföldi nevezetesebb mérkőzésekbe kezdenek beleszólni a magyarok is. (Cs.) (Folytatjuk.)

Next