Magyar Sakkvilág, 1917. április - 1918. március (5. évfolyam, 1-26. szám)

1917-04-08 / 1. szám

Mester! Varázslatos szó, káprázatos cím, minden sakkját­szónak legbensőbb, legtitkosabb vágya, végcélja. Birto­káért, eléréséért küzdenek,­­ néha az egész életen ke­resztül, tűrik a nélkülözéseket, viselik a kritika és gúny ütötte fájó sebeket és végül is csalódottan összetörve hullanak el a küzdelmes élet tomboló viharában. Veszedelmes szirén­a sakk és csalogató, csábít­gató lidércfény a mester koronája. A törekvés kiemel­­kedni a mindennapi szürke tömegből, győzni, uralkodni a parancsoló, alkotó genie erejével, jogával, a siker, az elismerés tömjénfüstje, a győzelem érzete csak fo­kozza varázsát. Hirt, dicsőséget, nevet, s a legtöbbször bánat és nélkülözéssel sülyeszt az is­meretlenség nagy tengerébe. Az a kis számú kedvenc, kinél beváltja ígéretét és az is, a ki eléri célját, a tető­ponton, a hit, a dicsőség, a név, a vagyon, a mester cím kétségtelen birtokában — ha visszapillant a fára­­dalmas küzdelmes útra, ha mérlegeli a végzett munkát, elégedetlenséget, fájdalmas csalódást érez és nem sza­badulhat a bántó gondolattól, hogy hamis útra tévedt l és hogy az elhasznált rengeteg energia, a szorgalom, á­ fáradtság és küzdelem, más célszerűbb életpályán na­­­gyobb, maradandóbb alkotásokra képesítette volna. „Mester“ cím lebeg szemeink előtt, eléréséért dol­gozunk és nem vesszük észre, hogy a­­wine-it szórako­zás verejtékes munkává,változott. Rántsuk le a vészt okozó bálványt az oltárról és hasznára leszünk sakk kollégáinknak. De nincs is lét­­jogosultsága, hiszen a legjobbnál is mindig akad egy jobb s igy nem tudjuk megállapítani mikor értük el célunkat. Az, aki a másikat legyőzi, oktathatja azt, ta­nítója, tanítómestere, röviden mestere. Ezt elfogadva, a cél elérése könnyű, az egyéni hiúság is kielégítést nyer és a játék marad nemes szó­rakozásnak, az energia pedig más hasznosabb téren érvényesül. Megszűnik a torzsalkodás, ellenségeskedés, szo­rosabbá válik a sakkozók között a kapcsolat, kedveltebb lesz a szaklap, sokasodik a sakkönyvek vásárló közön­sége, mert a jó „mester“ holtig tanul. Megelégedettség honoljon Caissa birodalmában, fogadjuk szívesen minden új alattvalóját és üdvözöljük hangos szóval: Isten hozott kedves Mester! Maróczy Géza: Magyar Sakkvilág XI. Követeljük korlátozott áru sakk-kellékek (sakkok, sakkórák stb.) tömeggyártásá­nak és forgalomba hozatalának előmozdítását. XII. Követeljük­­ az előfizetőket! Budapest, 1917 március hava. A szerkesztőség. / Poziciójáték és kombináció. Mostanában gyakran találkozunk a fenti címmel a modern sakkliteratúra lapjain Kis és nagymesterek, szakírók, teoretikusok, sakkprofesszorok (az önma­guk által alapított sakkfőiskolán),­­ azonkívül a legtöbben azok közül, akiknek megadatott az a vélet­len, hogy minden hozzáértés és illetékesség nélkül sakkról írjanak, legalább egyszer nyakig ütötték tollukat az ezen kérdésről összeírt frázisok tömegébe.­ A konklúzió általában pedig az, hogy a pozicíó játék a merő unalom és szárazság. Többnyire ter­mészetesen ezt azok mondják, akik nem is érnek, nemcsak a játék lényegéhez, de még közelébe sem. "A kombinációs játék — szerintük — az igazi sak­­­­kozás, ami kitűnik már abból is, hogy kombinálni jól-rosszul, minden sakkozó képes. Ez a konklúzió, rendszerint a két kategóriába tartozó egy-egy játszma összehasonlítása útján szü­letik meg, várjon próbált-e már valaki külön pozició­játékról és külön kombinációkról beszélni? A felelet egyszerű. Nem! Mert nincs külön u. n. poziciójáték és külön u­n. kombináció. A játszma célja mindig ugyanaz. Csak a cél elérésére felhasz­nált eszközök kétfélék. Finomak és durvábbak. És a sakk csodálatos szépségei azok a varázslók, a­melyek a verklimuzsikát is csudaszép szimfóniává változtatják ezek számára, akik fülének Bethoven zenéje elérhetetlen. Hogy a kombináció már t. i. amit ezen elne­vezés alatt egyáltalában érteni szoktunk, nem a tökéletes sakk, az talán érthetőbbé válik, ha Réti mester következő gondolatmenetét tolmácsoljuk . Egy kombinációtól korrektséget követelünk. Ha egy kombinációt rápillantásra szépnek találunk, a következő pillanatban már az a kérdés tolul elő­térbe, hogy vájjon tényleg „megye”-e ez a kom­bináció. Ez a lépéssorozat rendszerint vagy vala­mely látható anyagi előnyt,­ vagy rögtöni játszma­nyerést, vagy pedig valamely más láthatóan kiak­názható elvitathatatlan előnyt biztosít, vagyis egy kombináció megtörténte után általánosítva,azt mond­hatjuk, hogy a kombináció megnyerte a játszmát. Ha már most ez a kombináció tényleg „megy", azaz korrekt volt, ez azt jelenti, hogy a legjobb ellenjáték is vesztésre vezet, így azután végered­ményképen arra jutottunk, hogy a kombináció kiin­duló pontja máris egy vesztett pozíció volt.

Next