Magyar Sakkvilág, 1933 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1933-07-01 / 7. szám

MAGYAR SAKK­VILÁG A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA FELELŐS SZERKESZTŐ TÓTH LÁSZLÓ FŐMUNKATÁRSAK • CHALUPETZKY FERENC És DR. VAJDA ÁRPÁD KÖZLEMÉNYEK ÉS ELŐFIZETÉSEK „MAGYAR SAKKVILÁG, KECSKEMÉT“ címre küldendők POSTATAKARÉKPÉNZTÁR­ SZÁMLA 19,597. AZ ELŐFIZETÉSI ÁR EGÉSZ ÉVRE 14, FÉLÉVRE 7 PENGŐ­­ MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN 7. SZÁM 1933 JÚLIUS XVIII. ÉVFOLYAM Folkestone Magyarország a III—V. helyen Mint a chiliaszták, akik az ezredik év elmúltával a világ összeomlását várták rettegve, úgy búcsúzkodtak az obecni­dóm előtt a nemzetek reprezen­tatív sakkozói a prágai olimpiász bezárásakor. Teljesen besötétedett a sarkik­­horizont, minden nemzetközi sakkérintkezést szerte látszottak fosztani a foly­ton nehezülő gazdasági viszonyok. Egy ország sem vállalta az olimpiász meg­rendezését a következő éviben. Az elgyengülés korszaka azonban nem tartott soká, egy év elmúltával a leghatalmasabb szövetség, az angol, bejelentette, hogy a kontinenshez közel eső szép kikötő­ fővárosában, Folkestoneban, létre­hozza a Hamilton-Russel serlegért való küzdelmet. Az angol sakkozó társa­­dalom a város és állam támogatása nélkül maga hozta össze a szükséges anyagiakat, a rendezés, az 1927-es londoni olimpiász kitűnő szakembereinek, R. H. S. Stevensonnak és segítőtársainak munkája, mintaszerűen pergett le. 1933. április 12-én volt a nevezési zárlat, amely időpontig Magyarország, az összes eddigi olimpiászok egyetlen állandó résztvevője, is elküldte nevezé­sét annak a válogató versenynek alapján, amelyet a Szövetség február és már­cius hónapokban vasárnaponként 2 játszma kötelezettsége mellett Budapesten rendezett. Maróczy nagymester természetesen fel volt mentve e versenyen való részvétel alól. Rajta kívül e verseny első négy helyezettje lett a kiküldendő csapat tagja. Az a szép eredmény tehát,melyet Gálfalvy Réthy Pál az április­ban lefolyt nemzeti mesterversenyen elért (II. hely Canal után, a magyarok előtt), nem lehetett már befolyással a kiküldetésre, részben a nevezés meg­történte, de lényegesebben a korábbi válogató verseny miatt, amelyen G. Réthy Pál nem vett részt. A csapat angliai tartózkodásának költségeit az angol sakkszövetség fe­dezte. Az útiköltség és más lényeges kiadások fedezésére szolgáló összeg gyűj­tésében a magyar sakkélet lelke, Abonyi István mester járt elől Székely Jenő, Muhr Gyula és Tóth László támogatásával. Igen jelentős volt Chalupetzky Ferenc szervező munkája, áldozatkészsége. Maróczy nagymestert a Pesti Hírlap, — melynek sakkrovatvezetője — küldötte ki, saját költségén. A befolyt ado­mányok mindegyike igen értékes és szívihezszólóan kedves­ tanúságai a sak­kozói szolidaritásnak a szegénység éveiben. Különösen megemlítendő a kul­tuszminisztérium segélye, amelyért Hóman Bálint miniszter úrnak és Nevelős Gyula mint tanácsos úrnak, az ügyosztályvezetőnek, hálával tartozunk. A Szö­vetség küldöttsége előtt mindketten sakkbarát álláspontot vallottak és meg­értő jóindulatot tanúsítottak. A csapat június 9-én, pénteken a délutáni gyorsvonattal hagyta el Buda­pestet, Győrtől Hegyeshalomig Chalupetzky társaságában utazott és másnap

Next