Magyar Sakkvilág, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1939-09-01 / 9. szám
A Magyar Sakkszövetség centenáris évének II. versenye, a Makovetz-emlékverseny írta: Dr. VÉCSEY ZOLTÁN Idáig többnyire az volt szokásban, hogy a versenyek beszámolóit valamelyik résztvevő mester, tehát elsőrendűen érdekelt fél írta meg. Szakítsunk ez alkalommal a szokással, s bár bizonyos értelemben a tornavezető is résztvevője a versenynek, sőt annak nagyon fontos tényezője, mégis személyi érdekeltsége nincs, illetve annak nem szabad lennie, éppen úgy, mint ahogy a sportmérkőzések vezetői, bírái felül állanak minden egyéni érdeken. Ha a tornavezető a verseny tartama alatt ennek a nemes objektivitásnak szellemében teljesíti feladatát, úgy bizonyára egész más szemszögből nézi és ítéli meg a verseny eseményeit, értékeli a teljesítményeket, vonja le a tanulságokat és értékesíti a tapasztalatokat, mint a versenyben résztvevő fél, aki eredménytelenségére igyekszik kifogást keresni, eredményének megítélésében pedig könnyen esik túlzásba. A verseny méltatása ezt röviden az előzményekről kell szólanunk, mert hiszen régen volt Magyarországon sakkesemény, amelynek már meghirdetése olyan háborgást keltett volna egyes érdekeltek hangulatában, aztán a sajtóban is, mint éppen a Makovetz-emlékverseny. Olyan sajtóvisszhangja támadt a verseny kiírásának, mint amikőt csupán a müncheni olimpia sajtóelőzményei alkalmával tapasztaltunk. Már elöljáróban hozzátesszük, hogy a szövetség elnöksége bizonyos értelemben örült ennek az élénk sajtóérdeklődésnek, mert mindig jobb, ha a sakkról sokat beszélnek és írnak, mintha hallgatnak róla. Ami pedig a sajtóhangokban megnyilvánult szubjektív és objektív elemet illeti, nem volt hajlandó semmiféle polémiába bocsátkozni, mert meg volt győződve a verseny kiírásában követett elvei helyességéről, miután e versenyt csupán egyik láncszemnek tartotta abban a hatalmas programban, amelyet a centenáris évre dolgoz ki és mert eljárása teljes méltánylást talált a legfőbb szövetségi fórumon, a választmányban. Most a verseny befejeződése után nyugodtan mondhatjuk, hogy célunkat elértük: sok kérdést tisztáztunk, sok tapasztalatot szereztünk és a verseny jótékony hatását egyes versenyzőink pályafutásában bizonyára már a közeljövőben tapasztalni fogjuk. A Makovetz-emlékverseny kiírását nem előzte meg hosszas szervezési, előkészületi munka. Tudvalévő, hogy szövetségünk vezetősége nagyobbszabású nemzetközi sakkversenyt készített elő augusztus folyamára Pesten, mint a centenáris esztendő egyik kiemelkedő eseményét. Ennek a versenynek előkészítő munkálatai közben keresett meg bennünket a Pécsi Krasznay Sakkor azzal a kérelmével, hogy támogassuk egy szeptember folyamán megtartani szándékozott nemzetközi verseny megrendezésében. Mondanunk sem kell, hogy szövetségünk elnöksége teljes szívvel tette magáévá a pécsiek kérelmét, a pécsi verseny sikerének érdekében lemondott a pesti nemzetközi verseny tervéről, illetve ennek a versenynek terminusát a tél derekára tolta ki. A pécsiekkel együtt teljesített munkánk eredményeképen a pécsi verseny megrendezését sikerült biztosítanunk — hacsak korunk dinamikus politikai fejlődése a kitűnően előkészített eseményt az utolsó pillanatban