Magyar Sakkvilág, 1940 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1940-08-01 / 8. szám

146 A pesH sakkarsziánok Irta: dr. Vécsey Zoltán A magyar sakkozók kis társadalma centenáris évet ünnepel: Száz év­vel ezelőtt, talán 1839-ben, talán 1840-ben, vagy talán 1841-ben megala­kult az ország szívében: Pesien, az első magyar sakk-kör. A megalakulás pontos dátumát még eddig kikutatni nem sikerült, az egykorú újságokban nincs nyoma és Feldmannak Budáról és Pestről 1845-ben kiadott bőséges ,,Vezéd“-jében, amely azzal hivalkodik, hogy „a testvérvárosban létező minden nevezetességek és látni való dolgok leírását ’ tartalmazza, nyomára sem lehet bukkanni a pesti sakkarsziánok társaságának. Már pedig ez a sakk-kör akkoriban mór minden bizonnyal megvolt, mert más hitelt ér­demlő forrásokból tudjuk, hogy a jeles pesti sakk-jálékosok társasága a híres Wuim-kávéházban gyűlt egybe és azt is tudjuk, hogy a fialal sakk­kör híres-nevezetes haditettet hajtott végre. Hosszú hónapokig, évekig tartó levelezés útján játszott (mérkőzésben legyőzte a világhírű párisi sakk- kört, a Café de la Régence gárdáját. A Café de la Régence, a 18. század­ban Franciaország nagy szellemeinek, Voltaire, Rousseau, Diderot találko­zóhelye és a nagy sakkmesterek otthona. Itt csodálták André Danican Philidor-nzk, a nagy operaköltőnek sakkzsenijét, mint ahogy a múlt szá­zad ötvenes éveiben az Európa-kávéházban Erkel Ferenc törzsasztala kö­rül gyűlt egybe a lelkes sakkbarátok kis tábora, hogy a nagy zeneszerző gyönyörű sakk-kombinációiban gyönyőrködhessék. A múlt század negyvenes éveiben a Café de la Régence aféle sakk­orákulum volt. Des Chapelles, a kiváló filozófus, Saint-Amant, Labour- donnais nevét nemcsak a párisi sakkozók ismerték, hanem Londonban és Berlinben is őket tartották a világ legkiválóbb sakkmestereinek. A vállal­kozó szellemű pesti sakkarsziánok ezekkel a világhíres párisi sakk-lyonok- kal vették fel a küzdelmet és a sakktörténeieim még ma is mint dicsőséges magyar szellemi haditényt emlegeti ezt a két játszmából álló mérkőzést, amelyből pesti arszlánjaink kerültek ki győztesen. De mielőtt sakkozó eleinknek ezt a híres haditényét megismernők, ismerkedjünk meg a korral és a környezettel, amely a modern értelemben vett magyar sakkélet fejlődését útnak indította. A magyar sakkozás középkori történetére csak gyérszámú okleveles és krónikás anyag áll rendelkezésünkre, de ezekből megállapíthatjuk, hogy a legnemesebb szellemi sport a kultúra egyéb vívmányaival, áldásai­val és átkaival együtt hamarosan ismertté vált nemcsak a lovagi társada­lomban, hanem a polgárok körében is. Elsősorban arisztokratikus szóra­kozás volt, a királyi udvarok kedvelt játéka: Róbert Károly 1335-ben gyönyörű kivitelű, drágakövekkel ékes sakk-készlettel ajándékozta mes a visegrádi udvar vendégét, János cseh királyt, amikor az „örök béke szerzése céljából“ Visegrádon tanácskozott. Zsigmond korában minden­napos szórakozás volt a sakkjáték s a lovagkor szokásai hozták maguk­kal, hogy híres külföldi sakkjátékosok, — maguk előtt vitetvén városuk címerét — hazánkba is ellátogattak, hogy a hatvannégy kockás csatatéren vívjanak meg ennek a címernek a becsületéért. Mátyás reneszánsz udvará­nak tudós és művelt népsége kedvvel áldozott Chaissa szenvedélyének. A re­neszánsz Olaszországában vetették meg Damiano és társai a sakk tudomá-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék