Magyar Sakkvilág, 2004 (2. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1. szám

Szilágyi Péter Egy cikkírásra felkért sakkmester valaha azt bizonygatta egy képes hetilap szerkesztőjének, hogy bármennyire közért­hetően, sőt, közönségcsalogatóan szeretnék is olvasóikat a sakkról tájékoztatni, játszmák nélkül nem úszhatják meg a dolgot. „Kémiai hasonlattal élve: a sakkvilág molekulái a ver­senyek, atomjai a tornákon születő játszmák" - érvelt egy me­taforával a várományos szerző, és csak a szószaporítást elke­rülendő fojtotta magába, hogy „a protonok és más elemi ré­szecskék pedig játékunkban a lépések lennének”. A lezárult esztendő versenybeszámolóit újraböngészve az előbbi emlék hatására kívánkozik ki belőlünk, hogy jó néhány - meglehet, korántsem hibátlan szerkezetű - jelentős moleku­lával és sokszorta ennyi szellemünket felcsigázó atommal volt dolgunk alkotási águnkban 2003 folyamán, a szépérzékünkre kellemesen ható képletes protonokról, elektronokról és neutro­nokról nem is beszélve. Súlyos molekulák, szemet gyönyörködtető atomok Forrongó sakkvilág, magyar sikerek 2003-ból Hightech és klasszikusok Mindezt azért nem felesleges leszögez­ni, mert temérdek panasztól, vitától, sőt sportdiplomáciai botránytól visszhangzott a mögöttünk álló év, s az ember ilyenkor hajlamos megfeledkezni, hogy a táblamű­vészek kétszereplős előadásain maradan­­dóságra pályázó művek tucatjai, ha nem százai jöttek létre. Ugyanakkor, miközben szinte észrevétlenül terjeszkedett a szelle­mi sport az eddig alig érintett fekete föld­részen is, újabb teret hódított a sakkban a technika, s nemcsak az internet előretöré­sével, hanem azzal is, hogy a látványköz­vetítési technikák között megjelent a há­romdimenziós képtovábbítási módszer. Miközben az informatika mind erőtel­jesebben meggyökeresedik táblaművésze­ink életében, fontos könyvek születése fi­gyelmeztet rá, hogy a nyomtatott szó nél­kül sötétben tapogatóznának a szakmailag igényesebb sakkozók. S mégis, kissé ag­gasztó, hogy Az én nagy elődeim című, ha­talmas érdeklődéssel fogadott, több nyel­ven napvilágot látó vállalkozásában Garri Kaszparov nemcsak egy bő évszázad vi­lágbajnokainak és más kiemelkedő játéko­sainak kíván emlékművet állítani, hanem a klasszikus sakknak is. Amely nem tűnik el teljesen, de­­ így a nagy Garri - gyorsuló és gyakorlatias korunkban háttérbe szorul. Hogy egyszer esetleg majd feltámadjon. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy annak az embernek, aki csaknem két évti­zede a földkerekség legerősebb sakkjáté­kosa, az Úr 2003. évében csupán egy tu­catnyi „normál” parti váltására volt módja egyéni és fele ennyire csapattornán. Igaz is, mit nyújtottak tavaly a világbaj­nokok, a sakk törvényhozói és divatcsiná­­lói? Kaszparov egyetlen szupertornáján, Linaresben csupán negyedik lett hét nagy­mester között, ám a krétai KEK-en elért eredményével, valamint 2002-es egyéni és olimpiai diadalai révén biztosan őrizte első helyét a nemzetközi ranglistán. Vla­gyimir Kramnyik három lassú viadalából a Wijk aan Zee-i Corns tornán 4­8.-nak fu­tott be 14 résztvevő viaskodásában, de fi­nomított pontértéke alapján nyolcadik volt, és noha a sakk Wimbledonjában (Linares) Lékó Péterrel együtt mind az öt vetélytársukat megelőzték, az első díjat a több partit nyerő magyar kolléga vehette át. Később Dortmundban Vlad a 2.-3. lett hat induló között Viswanathan Ananddal holtversenyben. Míg azonban Anand mér­legét megdobta, hogy győzött az év máso­dik legerősebb sakk­vetélkedőjén, a Coru­­son, a FIDE-világelső Ruszlan Ponomar­­jovnak ugyanott, Hollandiában 12. hellyel kellett beérnie, és Spanyolországban is csak az 5. hely jutott neki. Bizonytalankodó BAJNOKOK ÉS MEGLEPETÉSEMBEREK Lékó ugyan élete legnagyobb versenysi­kerét aratta Linaresben, dortmundi 5. helye pályafutása érett szakaszának egyik legsú­lyosabb lemaradása volt, és e két megméret­tetés között a budapesti Tehetség és Kurá­zsin nyolc játékos küzdelmében elfoglalt 3. helye sem változtat azon, hogy Péter tavaly erősen visszaesett az Élő-listán. Ne felejtsük el, hogy a négy kiemelkedő játékos lelkiállapotát és formáját jelentősen befolyásolta, hogy 2003-ban, többször el­halasztották, majd az utolsó percben lefúj­ Kaszparovnak csupán másfél tucatnyi normál partira volt módja MARYAR SAKKYItflG 2004. január

Next