Magyar Sakkvilág, 2005 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2005-07-01 / 7. szám
Művük megmarad Elhunyt Dobsa Sándor Szeged, 1934. január 10. - Budapest, 2005. május 24. Elvesztettük a magyar zenei élet széles körben megbecsült, kiemelkedő alakját, a színes, ötletgazdag játékú levelezési sakkozót és az értékes, derűs, oly sokunk által szeretett embert. Dobsa Sándor Szegeden érettségizett 1952-ben, a budapesti Zeneművészeti Főiskolán pedig 1958- ban szerzett zongoraművészi oklevelet. Az 50-es évek közepén kezdett dzsesszt és tánczenét játszani. 1958-tól a Magyar Rádió Tánczenekarának zongoristája, hangszerelője. 1963-tól a Stúdió 11 társvezetője, majd vezetője, 2005-ben pedig örökös művészeti vezetője. Számtalan rádió- és lemezfelvétel, koncert, külföldi utak közreműködője volt, mintegy 200 zeneművet szerzett és folyamatosan készített hangszereléseket. A könnyűzene műfajában is maradandót alkotott. A címek és a teljesítmények nem mindig találkoznak, de az ő esetében a szakma és a zenehallgatók egyetértettek a neki adott elismerésekkel: 1997-ben eMeRTon-életműdíjat, 1996- ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét kapta meg. Nívódíjat sokszor vehetett át, 2000-ben külön nívódíjjal ismerték el zenei pályafutását. Középiskolás kora óta versenyszerűen sakkozott. Változó nevű szegedi csapatokban az országos csapatbajnokság I. és II. osztályú küzdelmeinek részese volt, később több budapesti klubban játszott, mind ritkábban. 30 éves kora körül teljesen áttért a levelezési sakkra, amit még szintén középiskolásként kezdett el. Magyar bajnokságokon, olimpiákon, Európa-csapatbajnokságokon, országok közti csapatmérkőzéseken, ICCF egyéni versenyeken vett részt bő fél évszázadon keresztül. Lejátszott játszmáinak száma a legtöbbek egyike a magyar levelezési versenyzők körében, és a legötletesebb távsakkozóink közé tartozott. Publikált játszmáinak száma tekintélyes mennyiségű, pedig sok közlésre érdemes partija nem is jelent meg sehol. A Sakkéletben közel harminc, a Fernschachban tíznél több, az Informátorban nyolc partiját közölték, amelyek magas színvonalúak, látványosak voltak, és megnyitási újításokat tartalmaztak. A Grünfeld-védelem 4.iL14-es elágazása például házi változata volt, ebben több új utat is talált, ezekből mutatunk be néhányat most. Áldozattan rovatunkban is megemlékezünk róla néhány látványos kombinációjával. A megnyitások igényes kezelése és kombinációs készsége voltak a legerősebb oldalai. Minden egyes lépésének alapos átvizsgálására, ellenőrzésére viszont nem mindig jutott ideje, energiája. Művészként sokkal inkább játszott, semmint küzdött, s talán ez volt az oka annak, hogy sikerei nem lettek még nagyobbak. Nem csupán eredményeivel, de külföldi ellenfeleivel való kapcsolattartása módjával is szolgálta hazánk sakkozását: kulturáltsága, nyelvtudása és sportszerű játéka sok szimpatizánst és barátot szerzett a magyar szellemi sport számára. Mégis, személyisége, maga az ember volt az őt ismerők számára a legnagyobb ajándék. Úgy hiszem, a sakk világában is, nagymesterektől az egykori III. osztályú csapattársakig, mindenki szerette, becsülte. Harmonikus, derűs, sokoldalúan művelt emberként ismertük őt, élmény volt vele találkozni, beszélgetni - hol mosolyogva, hol komolyan, ám mindig tartalmasan. Sokat elárul róla, hogy legkedvesebb írója Tömörkény István volt, aki az emberség, a mosoly és a könny ihletett tollforgatójaként ismert. Hiányzik az ember, a sakkozó, a barát - egy nyugodt pont volt e kaotikus világunkban. GRÜNFELD-VÉDELEM D84 Dobsa-Stefan Lev. játszma, ICCF, M csoport 1.d4 £ f6 2.c4 g6 3.4b3 d5 4 1.f4 ág7 5.e3 0-0 6.cxd5 £ixd5 7.cxd5xd5 8jbx7 5fc6 Két másik lehetőség: 8...£a6 9.ftxa6 bxa6 16.GfB ab7 11.0-0 Sac8 12.ig3 Hc4 Akkoriban a Schach-Archivban Vukovics is, valamint Boleszlavszkij könyve is úgy ítélte meg az állást, hogy sötét aktivitása elég a gyaloghátrányért, s ezzel egyetért az Enciklopádia első három kiadása is. Dobsa játékvezetése azonban megingatta ezt a véleményt: 13.b31? Scc8 14A12 g5 15.e4 ®xc4 16.£xg5 e6 17.Sfel± Dobsa- Rizskov, Magyarország-Leningrád lev. csapatmérkőzés, 1970-71.. 8...JT5 9.ae2 0a6 10.£c3 Wc6 11.ia5!e5 12.d5 £c5 131fa4 Sab8 14.e4 ac8 15.a3 b6 16.ib4 &xb4 17.®xb4 ®xb4 18.axb4 a5 19.bxa5 bxa5 20.Eb5! Dobsa-I. Zilberberg, lev. Európa-csapatbajnokság, 1973-76. 9.£ie2 !g4 10.0 Sac8 11.5b3 We6 12.f4 £fxd4 13.fxg4 Efd8 14.td3 £bc6 15.®b1 &e5 161ke2 £b4 17.Exc4 ®xc4 18.h3! Dobsa újítása, amely búvóhelyet biztosít a királynak h2-őn, emellett a g4 gyalogot is megvédi. Nagyjából e partival egyidőben folyt a Nei-Szimagin Szu. levelezési csapatbajnokság 1968-69 játszma, amelyben 18.0c2 történt - ehhez Szimagin „!”-et tett -, és sötét a későbbiekben kiharcolta a döntetlent. A 18.h3!-at az Enciklopédia I. kiadásában még nem említik, a fejezetet író Uhlmann a Nei-Szimagin játszmára hivatkozik, a második kiadásban már a Dobsa-Stefan partit is idézi, és ő is „!”-et tesz a 18.h3 után. 18...g5 Jobbnak tűnik 18.. .h6!?, amelyet egy Ehmrooth-Botev levelezési játszmában próbáltak ki 1989-ben, és 19.£e2 £b4+ 20.&f2 Sd2 21.Sd Scd8 22.Sc2 g5 T1 Ad után később fehér nyert, de ebben a változatban még van elemezni való. 18...1,xc3+? 19.bxc3 ®xc3+ 20A1S2 Sd2+ 21.&g3+ 19j,xg5 ie5 19...f6-ot tervezi, és nem akana a futóját bezárni. 19.. .b5 20.a3 ®c5 21.&e4+ 20.£ie2 Sfb4+ 21. áf2 á,xb2? A jobb 21...f6-ra Dobsa a 22. áh6 fxb2 23.a3 ®b5 24.Sa2+ &h8 25.Sad 1 változatot adta. 22.á,xe7 ®xe7 23.1fxb2 Sd3 24.Shd1 ffxe3+ 25.&f1 A játszma korabeli elemzését a Nei-Szimagin partival együtt a Magyar Sakkélet 1970. évfolyam 240. oldalán közölte. 1-0 Bottlik Iván MAGYAR SAKKVIlstG 2005. július 11