Magyar Sakkvilág, 2005 (3. évfolyam, 1-12. szám)

2005-07-01 / 7. szám

Művük megmarad Elhunyt Dobsa Sándor Szeged, 1934. január 10. - Budapest, 2005. május 24. Elvesztettük a magyar zenei élet széles körben megbecsült, kiemelkedő alak­ját, a színes, ötletgazdag játékú levele­zési sakkozót­­ és az értékes, derűs, oly sokunk által szeretett embert. Dobsa Sándor Szegeden érettségizett 1952-ben, a budapesti Zeneművészeti Főiskolán pedig 1958- ban szerzett zongoramű­vészi oklevelet. Az 50-es évek közepén kezdett dzsesszt és tánczenét ját­szani. 1958-tól a Magyar Rádió Tánczenekarának zongoristája, hangszere­lője. 1963-tól a Stúdió 11 társvezetője, majd vezető­je, 2005-ben pedig örökös művészeti vezetője. Számtalan rádió- és le­mezfelvétel, koncert, kül­földi utak közreműködője volt, mintegy 200 zene­művet szerzett és folya­matosan készített hang­­szereléseket. A könnyűze­ne műfajában is maradan­dót alkotott. A címek és a teljesít­mények nem mindig találkoznak, de az ő esetében a szakma és a zenehallgatók egyetértettek a neki adott elismerésekkel: 1997-ben eMeRTon-életműdíjat, 1996- ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét kapta meg. Nívódíjat sok­szor vehetett át, 2000-ben külön nívódíj­jal ismerték el zenei pályafutását. Középiskolás kora óta versenyszerűen sakkozott. Változó nevű szegedi csapatok­ban az országos csapatbajnokság I. és II. osztályú küzdelmeinek részese volt, később több budapesti klubban játszott, mind ritkáb­ban. 30 éves kora körül teljesen áttért a leve­lezési sakkra, amit még szintén középisko­lásként kezdett el. Magyar bajnokságokon, olimpiákon, Európa-csapatbajnokságokon, országok közti csapatmérkőzéseken, ICCF egyéni versenyeken vett részt bő fél évszá­zadon keresztül. Lejátszott játszmáinak szá­ma a legtöbbek egyike a magyar levelezési versenyzők körében, és a legötletesebb táv­sakkozóink közé tartozott. Publikált játsz­máinak száma tekintélyes mennyiségű, pe­dig sok közlésre érdemes partija nem is je­lent meg sehol. A Sakkéletben közel har­minc, a Fernschachban tíznél több, az Infor­mátorban nyolc partiját közölték, amelyek magas színvonalúak, látványosak voltak, és megnyitási újításokat tartalmaztak. A Grünfeld-védelem 4.iL14-es elágazása pél­dául házi változata volt, ebben több új utat is talált, ezekből mutatunk be néhányat most. Áldozat­tan rovatunkban is megemlékezünk róla néhány látványos kombinációjával. A megnyitások igényes kezelése és kombinációs készsége voltak a legerő­sebb oldalai. Minden egyes lépésének alapos átvizsgálására, ellenőrzésére vi­szont nem mindig jutott ideje, energiája. Művészként sokkal inkább játszott, sem­mint küzdött, s talán ez volt az oka annak, hogy sikerei nem lettek még nagyobbak. Nem csupán eredményeivel, de kül­földi ellenfeleivel való kapcsolattartása módjával is szolgálta hazánk sakkozását: kulturáltsága, nyelvtudása és sportszerű játéka sok szimpatizánst és barátot szer­zett a magyar szellemi sport számára. Mégis, személyisége, maga az ember volt az őt ismerők számára a legnagyobb aján­dék. Úgy hiszem, a sakk világában is, nagy­mesterektől az egykori III. osztályú csapat­társakig, mindenki szerette, becsülte. Har­monikus, derűs, sokoldalúan művelt ember­ként ismertük őt, élmény volt vele találkoz­ni, beszélgetni - hol mosolyogva, hol ko­molyan, ám mindig tartalmasan. Sokat el­árul róla, hogy legkedvesebb írója Tömör­kény István volt, aki az emberség, a mosoly és a könny ihletett tollforgatójaként ismert. Hiányzik az ember, a sakkozó, a barát - egy nyugodt pont volt e kaotikus világunkban. GRÜNFELD-VÉDELEM D84 Dobsa-Stefan Lev. játszma, ICCF, M csoport 1.d4 £­ f6 2.c4 g6 3.4b3 d5 4 1.f4 ág7 5.e3 0-0 6.cxd5 £ixd5 7.cxd5­­xd5 8jbx7 5fc6 Két másik lehetőség: 8...£­a6 9.ftxa6 bxa6 16.GfB ab7 11.0-0 Sac8 12.ig3 Hc4 Akkoriban a Schach-Archivban Vukovics is, valamint Boleszlavszkij könyve is úgy ítélte meg az állást, hogy sötét aktivitása elég a gyaloghátrányért, s ezzel egyetért az Enciklopádia első három kiadása is. Dobsa játékvezetése azonban megingatta ezt a vé­leményt: 13.b31? Scc8 14A12 g5 15.e4 ®xc4 16.£xg5 e6 17.Sfel± Dobsa- Rizskov, Magyarország-Leningrád lev. csapatmérkőzés, 1970-71.. 8...JT5 9.ae2 0a6 10.£­c3 Wc6 11.ia5!­e5 12.d5 £c5 131fa4 Sab8 14.e4 ac8 15.a3 b6 16.ib4 &xb4 17.®xb4 ®xb4 18.axb4 a5 19.bxa5 bxa5 20.Eb5!­ Dobsa-I. Zilberberg, lev. Európa-csapatbajnokság, 1973-76. 9.£ie2 !g4 10.0 Sac8 11.5b3 We6 12­­.f4 £fxd4 13.fxg4 Efd8 14.td3 £bc6 15.®b1 &e5 161ke2 £b­4 17.Exc4 ®xc4 18.h3! Dobsa újítása, amely búvóhelyet biztosít a királynak h2-őn, emellett a g4 gyalogot is megvédi. Nagyjából e partival egyidőben folyt a Nei-Szimagin Szu. leve­lezési csapatbajnokság 1968-69 játszma, amelyben 18.0c2 történt - ehhez Szimagin „!”-et tett -, és sötét a későbbiekben kihar­colta a döntetlent. A 18.h3!-at az Enciklopé­dia I. kiadásában még nem említik, a feje­zetet író Uhlmann a Nei-Szimagin játszmá­ra hivatkozik, a második kiadásban már a Dobsa-Stefan partit is idézi, és ő is „!”-et tesz a 18.h3 után. 18...g5 Jobbnak tűnik 18.. .h6!?, amelyet egy Ehmrooth-Botev le­velezési játszmában próbáltak ki 1989-ben, és 19.£­e2 £b4+ 20.&f2 Sd2 21.Sd­ Scd8 22.Sc2 g5 T1 Ad után később fehér nyert, de ebben a változatban még van elemezni való. 18...1,xc3+? 19.bxc3 ®xc3+ 20A1S2 Sd2+ 21.&g3+­ 19j,xg5 ie5 19...f6-ot tervezi, és nem akana a futóját bezárni. 19.. .b5 20.a3 ®c5 21.&e4+­ 20.£ie2 Sfb4+ 21. á­f2 á,xb2? A jobb 21...f6-ra Dobsa a 22. áh6 fxb2 23.a3 ®b5 24.Sa2+ &h8 25.Sad 1 változatot adta. 22.á,xe7 ®xe7 23.1fxb2 Sd3 24.Shd1 ffxe3+ 25.&f1 A játszma korabeli elemzését a Nei-Szimagin partival együtt a Magyar Sakkélet 1970. év­folyam 240. oldalán közölte. 1-0 Bottlik Iván MAGYAR SAKKVIlstG 2005. július 11

Next