Magyar Sakkvilág, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám

Krónika Tisztelgés egy el nem hibázott élet előtt A győri sakk-kongresszus, nemzetközi mesterverseny és főtéma, 1924. Ezt hall­va talán néhányan még nem kapcsolnak, ám a népszerű rövidített címet kimondva már mindenki tudja, miről van szó. A „Győri Tomakönyv”! Az idősebb generá­ciók számára fogalom és biblia. S ameny­­nyiben a fiatalabbak számára nem lenne az, arról csak a könyvkiadás mulasztásai tehetnek. (Nehezen érthető, miért nem vállalkozott még senki az utánnyomására!) Pedig ez, az újabban talán kevésbé ismert remekmű határainkon túl is etalon tudott lenni, ahogy a szakirodalom korlátait messze meghaladva kultúrtörténeti jelen­tőséggel is bírt. Ha kevesebb szó esik ma­napság e kötetről, ne csodáljuk, hogy ar­ról már tényleg kezdünk megfeledkezni, akinek ezt a remekművet köszönhetjük. Ő maga nyilván nyomban hozzátenné: többek között. Hisz mindig is többet munkálkodott mások, a sakk ügyének boldogulásán, mint a saját sikerein. O, Chalupetzky Ferenc, a sakk- és a közélet példaadó munkása százhúsz éve született az akkor még csak Magyaróváron. 1908-ban történt, Prágában, hogy az éppen zajló sakkverseny - mesterképző főtorna - toronymagas esélyese, az ifjú titán, a viadal derekán súlyosan megbete­gedett. Az akkori szigorú versenyszabá­lyok semmi könnyítést nem tettek lehe­tővé, így kénytelen volt fél-öntudatlanul táblához ülni, s háromszor egymás után veszteni. S hiába vezetett tekintélyt pa­rancsoló mértékben, e kiesés mégis a második helyre vetette vissza. Márpedig mester, a kor szokásjogának megfelelően csak a győztesből válhatott! „Visszate­kintve ez jótéteménynek bizonyult, mert leszorított az első helyről, holott mesteri oklevél birtokában - ki tudja - nem ej­tett volna-e rabul a sakk démona, lettem volna talán fővárosi lakos és közepes mester, valószínűleg elhibázott élet árán.” Így emlékszik vissza erre Chalupetzky Ferenc­­ példaadó önisme­rettel és mértéktartással, nem is beszélve az irigylésre méltó derűről. Ez azért nem gátolta meg abban, hogy nagyon is jó sakkozó, az egyik legjobb levelezési já­tékos, s a sakkélet és sakksajtó egyik ve­zéregyénisége legyen. Mellesleg. Mert Chalupetzky - mint az idézet­ből is kiderült - nem lett hűtlen szű­­kebb pátriájához, s „el nem hibázott” életét ott teljesítette ki. A győri bencés gimnázium érettségijével a tarsolyában jogot hallgatott a budapesti tudomány­­egyetemen, ám amint tehette visszatért a folyók városába. Ott élt és dolgozott egészen 1951-ben bekövetkezett halá­láig. Már 30 éves korától Győr város - később az egész megye­­ rendőrkapitá­nya, majd harminc éven át városbíró -mindvégig városa egyik legnépszerűbb embereként, közmegelégedésre! Csu­pán ezen túl volt hosszú ideig rovata a Wiener Schachzeitung, a Deutsches Wochenschach és a Schweizerische Schachzeitung mellett a Győri Hírlap­ban és a Zászlónkban, valamint a Ma­gyar Sakkvilágban. Az első komoly ha­zai sakklap, az 1911 és 1913 között Győrben megjelenő Magyar Sakkújság szerkesztője, lelke és motorja volt. Negyven éven át vezette a Győri Sakk­kört. Nevéhez fűződik az első Magyar Sakkszövetség (melynek titkára lett) 1911-es, szintén győri megalakítása, éppúgy, mint minden idők legjelentő­sebb és legjobb magyar sakk-könyve, a Győri Tornakönyv megalkotása. De az egész sakkvilág egyik legnagyobb sza­bású vállalkozása, Capablanca játszmá­inak összegyűjtése és közreadása is az ő munkája. Ráadásul szinte lehetetlen tempóban és időpontban: 1942-re, még az exvilágbajnok halálának évében ké­szült el a mű, hihetetlen levélútvonala­kon, diplomáciai csatornákon szállítva a nagy Capa egy-egy partiját. Kizárólag Chalupetzky hallatlan ismertségének és nemzetközi tekintélyének köszönhető, hogy ezt egyáltalán véghez lehetett vin­ni az akkorra már világháborúvá tere­bélyesedő világégés mindent megbéní­tó kataklizmájában. Az alábbi játszmáját szerette a leg­jobban. Ellenfele a kor egyik vezető ha­zai mestere, Exner Győző, a béna író­sakkozó, akit mindenki nagyra tartott és szeretett. A gyermekkori barát. Az elvá­laszthatatlan társak azzal búcsúztatták az 1911 -es évet, hogy egy 15 pontig me­nő párosmérkőzésbe fogtak. Ezen min­den várakozás ellenére Chalupetzky győzedelmeskedett 15:13 arányban, 13 győzelem és 4 döntetlen mellett 11-szer vesztett. Az itt következő parti a meccs harmadik összecsapása volt. NÉGYES HUSZÁRJÁTÉK C49 Chapuletzky F.-Exner (Regőczi) Győző Győr, 1911. december 31. I. e4 e5 2.&B £­ c6 3.£b­3 £)f6 4.áb5 É,b4 5.0-0 £­ d4 6.£ixd4 exd4 7.e5! dxc3 8.dxc3 ie7 9.exf6 Ixf6 10.8e1+ &f8 N­. 1.C4 d6 12.fh5 g6 13.ih6+ ig7 14.ff6­xd7 15.fff6! Sg8 16.ixg7+ Hxg7 17.Exf7a és sötét feladta. A végállás olyan fantasztikus, hogy érde­mes külön is gyönyörködni benne. Ilyene­ket varrhattak kaftánjukba e játék első rab­jai - varázserőt tulajdonítva a pozíciónak... Emlékezetes évbúcsúztatás, sokat ígérő új évkezdet! MAGYAR SAKKVILÁG |21 2006. november Papp Mária A Győri Sakkor (1902-1912) alapítói: Huber, Chalupetzky, Rényi, Székely, Dr. Faragó és Mészey a bede f gh

Next