Magyar Sakkvilág, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
Krónika Tisztelgés egy el nem hibázott élet előtt A győri sakk-kongresszus, nemzetközi mesterverseny és főtéma, 1924. Ezt hallva talán néhányan még nem kapcsolnak, ám a népszerű rövidített címet kimondva már mindenki tudja, miről van szó. A „Győri Tomakönyv”! Az idősebb generációk számára fogalom és biblia. S amenynyiben a fiatalabbak számára nem lenne az, arról csak a könyvkiadás mulasztásai tehetnek. (Nehezen érthető, miért nem vállalkozott még senki az utánnyomására!) Pedig ez, az újabban talán kevésbé ismert remekmű határainkon túl is etalon tudott lenni, ahogy a szakirodalom korlátait messze meghaladva kultúrtörténeti jelentőséggel is bírt. Ha kevesebb szó esik manapság e kötetről, ne csodáljuk, hogy arról már tényleg kezdünk megfeledkezni, akinek ezt a remekművet köszönhetjük. Ő maga nyilván nyomban hozzátenné: többek között. Hisz mindig is többet munkálkodott mások, a sakk ügyének boldogulásán, mint a saját sikerein. O, Chalupetzky Ferenc, a sakk- és a közélet példaadó munkása százhúsz éve született az akkor még csak Magyaróváron. 1908-ban történt, Prágában, hogy az éppen zajló sakkverseny - mesterképző főtorna - toronymagas esélyese, az ifjú titán, a viadal derekán súlyosan megbetegedett. Az akkori szigorú versenyszabályok semmi könnyítést nem tettek lehetővé, így kénytelen volt fél-öntudatlanul táblához ülni, s háromszor egymás után veszteni. S hiába vezetett tekintélyt parancsoló mértékben, e kiesés mégis a második helyre vetette vissza. Márpedig mester, a kor szokásjogának megfelelően csak a győztesből válhatott! „Visszatekintve ez jótéteménynek bizonyult, mert leszorított az első helyről, holott mesteri oklevél birtokában - ki tudja - nem ejtett volna-e rabul a sakk démona, lettem volna talán fővárosi lakos és közepes mester, valószínűleg elhibázott élet árán.” Így emlékszik vissza erre Chalupetzky Ferenc példaadó önismerettel és mértéktartással, nem is beszélve az irigylésre méltó derűről. Ez azért nem gátolta meg abban, hogy nagyon is jó sakkozó, az egyik legjobb levelezési játékos, s a sakkélet és sakksajtó egyik vezéregyénisége legyen. Mellesleg. Mert Chalupetzky - mint az idézetből is kiderült - nem lett hűtlen szűkebb pátriájához, s „el nem hibázott” életét ott teljesítette ki. A győri bencés gimnázium érettségijével a tarsolyában jogot hallgatott a budapesti tudományegyetemen, ám amint tehette visszatért a folyók városába. Ott élt és dolgozott egészen 1951-ben bekövetkezett haláláig. Már 30 éves korától Győr város - később az egész megye rendőrkapitánya, majd harminc éven át városbíró -mindvégig városa egyik legnépszerűbb embereként, közmegelégedésre! Csupán ezen túl volt hosszú ideig rovata a Wiener Schachzeitung, a Deutsches Wochenschach és a Schweizerische Schachzeitung mellett a Győri Hírlapban és a Zászlónkban, valamint a Magyar Sakkvilágban. Az első komoly hazai sakklap, az 1911 és 1913 között Győrben megjelenő Magyar Sakkújság szerkesztője, lelke és motorja volt. Negyven éven át vezette a Győri Sakkkört. Nevéhez fűződik az első Magyar Sakkszövetség (melynek titkára lett) 1911-es, szintén győri megalakítása, éppúgy, mint minden idők legjelentősebb és legjobb magyar sakk-könyve, a Győri Tornakönyv megalkotása. De az egész sakkvilág egyik legnagyobb szabású vállalkozása, Capablanca játszmáinak összegyűjtése és közreadása is az ő munkája. Ráadásul szinte lehetetlen tempóban és időpontban: 1942-re, még az exvilágbajnok halálának évében készült el a mű, hihetetlen levélútvonalakon, diplomáciai csatornákon szállítva a nagy Capa egy-egy partiját. Kizárólag Chalupetzky hallatlan ismertségének és nemzetközi tekintélyének köszönhető, hogy ezt egyáltalán véghez lehetett vinni az akkorra már világháborúvá terebélyesedő világégés mindent megbénító kataklizmájában. Az alábbi játszmáját szerette a legjobban. Ellenfele a kor egyik vezető hazai mestere, Exner Győző, a béna írósakkozó, akit mindenki nagyra tartott és szeretett. A gyermekkori barát. Az elválaszthatatlan társak azzal búcsúztatták az 1911 -es évet, hogy egy 15 pontig menő párosmérkőzésbe fogtak. Ezen minden várakozás ellenére Chalupetzky győzedelmeskedett 15:13 arányban, 13 győzelem és 4 döntetlen mellett 11-szer vesztett. Az itt következő parti a meccs harmadik összecsapása volt. NÉGYES HUSZÁRJÁTÉK C49 Chapuletzky F.-Exner (Regőczi) Győző Győr, 1911. december 31. I. e4 e5 2.&B £ c6 3.£b3 £)f6 4.áb5 É,b4 5.0-0 £ d4 6.£ixd4 exd4 7.e5! dxc3 8.dxc3 ie7 9.exf6 Ixf6 10.8e1+ &f8 N. 1.C4 d6 12.fh5 g6 13.ih6+ ig7 14.ff6xd7 15.fff6! Sg8 16.ixg7+ Hxg7 17.Exf7a és sötét feladta. A végállás olyan fantasztikus, hogy érdemes külön is gyönyörködni benne. Ilyeneket varrhattak kaftánjukba e játék első rabjai - varázserőt tulajdonítva a pozíciónak... Emlékezetes évbúcsúztatás, sokat ígérő új évkezdet! MAGYAR SAKKVILÁG |21 2006. november Papp Mária A Győri Sakkor (1902-1912) alapítói: Huber, Chalupetzky, Rényi, Székely, Dr. Faragó és Mészey a bede f gh