Magyar Sakkvilág, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
Egy elmaradt világbajnoki párosmérkőzés Száz éve - 1906 októberében - elmaradt a tervezett világbajnoki párosmérkőzés Emanuel Lasker és Maróczy Géza között, ahol először harcolhatott volna magyar játékos a címért. A magyar sakktörténet - mint elhalasztott találkozónak - nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, sőt Maróczy önéletrajzi könyvében is csak néhány mondatban utal rá. Talán ezért válhatott napjainkra legendává, hogy a magyar sakkozó a Lasker által követelt magas pénzdíj miatt nem játszhatott a világbajnoki címért. A centenáriumi évforduló alkalmából - eddig nem, vagy alig közölt - korabeli tények és írások bemutatásával szembesítjük a mítoszt a valósággal. Maróczy Géza nemzetközi sakkpályafutása 1895-ben Hastingsben kezdődik, ahol a „B” tornán megszerzi a mesteri címet. A következő évben, 1896-ban Nürnbergben már a nagymesterromán második Lasker mögött. A századfordulón - 1900-ban - az Osztrák-Magyar Monarchia bajnoka Schlechter előtt. Még ebben az esztendőben az 1-3. helyen végez egy müncheni versenyen. Monte-Carlóban 1902-ben és 1904-ben egyedüli első helyezett. Az 1905-ös évben első Ostendében és 1-2. helyen végez Barmenben. A világ élversenyzői közé kerül, és jogosan tekintik őt Lasker vetélytársának. Játékáról a címviselő is kedvezően nyilatkozik, és lehetséges kihívójának őt és Tarrasch doktort nevezi meg. Maróczy számára az Ostendel fényes győzelme a döntő: valószínűleg ekkor fogalmazódik meg benne is, hogy 1906-ban kihívja Laskert a világbajnoki címért (ekkor már 36 éves). A körülmények is kedvezően alakulnak: meghívást kap H. Helmstől, az American Chess Bulletin főszerkesztőjétől egy három hónapos amerikai szimultánkörútra 3000 dolláros díjazással, amelyet összeköthet a Lasker elleni párosmérkőzés előkészítésével. 1906 első félévében szabadságot vesz ki, és január 31-én elindul. Útját gondosan megtervezi, támogatottsága itthon és az Újvilágban is jelentős. Játékáról, személyéről a korabeli sajtó rendkívül kedvezően ír, az új világbajnokjelölt mindenhol nagy szimpátiának örvend. Eredményeiről, céljairól a Pesti Hírlap részletesen beszámol. Az újság hasábjain április 20-ig nyomon követhetjük az eseményeket: ,, Maróczy Géza világhírű sakkmester, a Pesti Hírlap sakkrovatának vezetője Amerikába készül, hogy egy rendkívül izgalmasnak ígérkező világbajnoksági sakktornán szembekerülhessen egyetlen, még le nem győzött ellenfelével Lasker Manóval. Az amerikai magyarság nagyban készülődik, hogy hírneves hazánkfiát impozánsan fogadhassa, így Maróczyra valóságos diadalát várakozik a tengeren túl. A kinti honfitársaink örömmel értesültek arról, hogy Maróczy amerikai időzése alatt több várost meg fog látogatni, így Clevlandot is, ahol koszorút helyez el Kossuth Lajos szobrára. E koszorú szalagját Kossuth Ferenctől kapta... ” (Pesti Hírlap, 1906. január 31.) Játékáról, egyéniségéről így ír a Pesti Hírlap: „Mióta Maróczy Charousek halálával hazájában úgyszólván vetélytárs nélkül maradt, játékával új iskolát alapított, amely sok hasonlóságot mutat fel Lasker játékmodorához. A végtelen biztosság, konzekvens és logikus gondolkozás emberben még alig jutott annyira kifejezésre, mint Maróczyban, akinek éles játéka egyszerűen bámulatos. Mint ember is egyike a legszeretetreméltóbbaknak, s vezetése alatt a magyar sakkozók békés együttmunkálkodásukkal a sakkvilágban jelentős pozícióra tettek szert. ” (Pesti Hírlap, 1906. március 4.). .. Maróczy Géza február 20-án érkezett New-Yorkba az 'America' nevű hamburgi gőzösön... Másnap a lapok hosszú cikkekben tudatták az amerikai sakkvilágra nézve örvendetes eseményt, amúgy amerikaiasan megdicsérve. Maróczynak nemcsak a sakktudományát, hanem megírva azt is, hogy hat láb magas, érdekes és feltűnően intelligens megjelenésű, kék szemű férfi, akinek arcáról egyaránt letí az okosság és szívjóság. A nála járt tudósítóknak elmondta, hogy ő budapesti tanár s az amerikai útjának egyik célja, hogy az amerikai ipariskolákat tanulmányozza. A világbajnok Laskerral való megmérkőzéséről nem igen akart nyilatkozni, mert mielőtt magával Laskerral nem beszélt, nem érzi magát erre jogosultnak. ” (Pesti Hírlap 1906. március 6.) A közölt képen - amely ismeretlennek számít száz éve - jól látható a cikkben említett „hat láb magasság”. Maróczy görnyedten ül az asztalnál, míg a közismerten kistermetű Rubinstein nehezen éri fel azt. Márciusban és áprilisban a lapok elsősorban Maróczy sikeres szimultánkörútjáról ír Rubinstein és Maróczy, 1907-es karlsbadi párosmérkőzés