Magyar Sakkvilág, 2008 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2008-08-01 / 8. szám

Sakktörténet pozta meg játékosi hírét. Mikor 1851- ben a londoni világkiállítás alkalmával, hogy kanonizálják Staunton világelsősé­gét, megrendezték a világ első nemzet­közi versenyét, amolyan nem hivatalos világbajnokságot - őt is meghívták! Megható levélben mentette ki magát: „ Uraim! Tíz éve annak, hogy volt szerencsém Szén és Löwenthal urakkal együtt azt a két játszmát vezetnem, amelyekben Pá­rizs mérkőzött Pesttel. Azóta más érdeke­sebb, bár egészen különböző fajta mér­kőzésben vettem részt, amelyben a fejünk volt a tét. Vesztettünk. Én azok közé a sze­rencsések közé tartozom, akik fejüket megmentették, de elküldőitek Stamma szülővárosába, hogy gondolkozzak azo­kon a hibákon, amiket elkövettünk. A fogság különösen fájdalmassá vá­lik, amikor a sakkmesterek nagy találko­zójáról hallok a nagy londoni kiállítás alkalmából. Micsoda alkalom, hogy ta­lálkozzunk nagy mesterekkel, részt ve­gyünk küzdelmükben, babért szerezzünk, vagy tanuljunk a tisztes vereségből. Miután képtelen vagyok arra, hogy az összejövetelen részt vegyek, szeret­ném, ha legalább nevemet megemlíte­nék, s ott lenne üres helyem a banketten, és megtisztelnének megemlékezésükkel engem, száműzött sakktársukat. Amennyire erőm engedi, szeretnék én is hozzájárulni a szórakozásukhoz és a nemes játék fejlődéséhez. Van szeren­csém megküldeni: 1. Egy rövid tudósí­tást az Aleppóban játszott sakkról. 2. A sakkjátszmákfeljegyzésének egy új rend­szerét. 3. A királyfutó csel egy analízisét. Maradok stb. V. Grimm” Londonban aztán, kérésének megfelelő­en nevének említése mellett egy üresen hagyott hellyel tisztelegtek a száműzött nagymester, s a bukott magyar szabad­ságharc emléke előtt! A kiegyezés után, 1868-ban hazatért - ma tán úgy mondhatnánk: nyugállomá­nyú főtisztként. A Pesti Sakk-kör tiszte­letbeli elnökévé választotta, ám játszmá­kat már nem váltott. Nővérénél, az egy­kor híres színésznőnél, Grimm Paulánál lakott, ott is hunyt el 1872. január idusán. Egy szolgálatos vezérkari főtiszt, hadititkok tudója még a lovagias 19. században sem utazgathatott kedvére. Érthetően nem hagyhatta el Grimm a szolgálati helyét. Ám a sakktól nem for­dult el. Ha tehette, táblához ült, termé­szetesen már nem pénzért, legtöbbször „magában játszott a hatvannégy koc­kás végtelennel. Egy kevéssé ismert műfajban, a „konstrukciós feladatok” között két máig megdöntetlen, számító­gépek szerint is megdönthetetlen világ­rekord fűződik a nevéhez. „Világos lép, és a lehető legtöbb lé­pésben azonnal mattot ad!” - természe­tesen az állás szabályos kell legyen! Nos, mind a 15, mind a 17 bábos állá­sok között - egyaránt 47 (negyvenhét!) mattoló lépéssel az ő műve tartja még ma is (igaz immár többedmagával) a re­kordot. íme, az egyik: a b c d e f g h A témában Grimmtől függetlenül - de utána! - született megoldások egy báb híján (világos futár a2-re b3-ról) azono­sak, illetve tükörképek! A rend kedvéért álljon itt a másik, a 17-bábos Grimm-vi- lágrekord is: Aki pedig nem hisz a 47 különféle mat­toló lépésben, nyugodtan számoljon utána! De maradandót alkotott végjá­ték- és feladvány-művészetében is. Grimm egy négylépéses feladványa: A megoldás szép huszártánc: lJöhó! és a sötét rendelkezésére álló három király- és egy gyaloglépés különféle mattokhoz vezet. 1...&Í8 2.&ef5 &e8 3.&f4 &f8 4.§d8 és matt. I...&h8-ra 2.§d8+ &g7 3.öef5 matt, l...f5-re 2.£lexf5+ á>f6 3.&f4 és bármit lép sötét, 4.§d6 végez vele. Végül a szerző által főváltozatnak tartott 1 ...Á’xhó-ra 2.£lf5+ &g5 3.Sd7 h6 4.5g7 matt következik. 250 éves az első magyar sakk-könyv 1758-ban, Budán nyomtatta ki Länderer Ferenc Leopold a Sách, avagy királyos já­téknak szabott rend-tartási című kis füze­tet, amelyen a szerző neve nem szerepel. Kisméretű, A/6 formájú (ami a Magyar Sakkvilág oldalnagyságának negyede), 37 oldalas füzet. Ez a kiadvány egy idő után feledésbe merült, míg Makovetz Gyula 1891-ben kézbe nem vette és a Budapesti Sakk- Szemle hasábjain be nem mutatta, mint ér­dekes felfedezést. Ez a példány akkor a Magyar Nem­zeti Múzeum könyvtárában volt, ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A könyvecskéről 1958-ban, a Magyar Sakkéletben írtam ismertetést. 1975-ben Barcza nagymester a Magyar Sakktörté­net 1. kötetében szintén bemutatta. Mindeddig mindenki úgy írt róla, mint egyetlen ismert példányban fenn­maradt sakk-könyvről. Ismereteink azonban időközben gaz­dagodtak. Mintegy két évtizeddel ezelőtt dr. Ewa Ferenc, aki segített a könyvtár állományá­nak a feldolgozásában - és szerencsénkre sakkozó is . megtalálta a Váci Egyházme­gyei könyvtárban a Sách egy újabb, eddig ismeretlen példányát. Neki köszönhetjük, hogy most már tudjuk, hogy egy további példánya is van a könyvnek. A könyvet mó­dom volt megnézni. Teljes,jó állapotban le­vő példány. Korábbi tulajdonosára utaló jel nincs rajta. A könyvtár pecsétje annyi tájé­koztatást ad, hogy 1945 előtt került ide, azu­tán ugyanis másfélét használtak. Ezzel azonban nem ér véget a gazdago­dás sora. Jelenlegi kutatásom során ráakad­tam egy harmadik könyvecskére is. Ez is a Széchényi Könyvtárban található. 1955- ben jutott oda báró Kornfeld Móric egykori híres könyvtárából, ahová 1922-ben került. Mintegy két évtizede hallottam egyrészt azt, hogy az egyik budapesti antikvárium­ban láttak egy negyedik példányt, másrészt azt, hogy egy televíziós adásban is említet­tek egyet (alighanem ugyanezt). Ennek a sorsáról, tulajdonosáról nincs információm. Másolt példányok természetesen lé­teznek bel- és külföldön is, sőt terveznek egy reprint kiadást is. Utóbbi - talán nem meglepő - pénz kérdése. A könyv néhány tartalmi kérdésére rövidesen vissza szeretnék térni. Most csak egyetlen érdekességet emelek ki. A Magyar Sakkvilág 2008. februári számának 24-25. oldalain jelent meg a ta­nulmányom: Mit tudunk Beatrix királyné sakkozásáról? Ebben a sakkozás mellett az ostábla is szerepel. írok arról, hogy az ostáblának két magyarázatát is adták: van, aki a dámajátékkal, és van, aki a trik- trakkal azonosnak véli. A Sách szerzője ezt írja a sakktábláról: „a harcoló Pásit hatvan négy egyenlő mezőbül ál, a' mint a’ közön­séges Ostáblán”. Ez pedig azt jelenti, hogy a dámajáték volt 1758-ban (is) az ostábla. Örömmel jelzem, hogy a nyelvészeti feldolgozás is folyik. Amikor a nyelvész­kutató tanulmánya megjelenik, természe­tesen hírt adunk róla. Bottlik Iván MAGYAR SAKKVI1AG 2008. augusztus 25

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék