Magyar Sakkvilág, 2008 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2008-08-01 / 8. szám
pozta meg játékosi hírét. Mikor 1851- ben a londoni világkiállítás alkalmával, hogy kanonizálják Staunton világelsőségét, megrendezték a világ első nemzetközi versenyét, amolyan nem hivatalos világbajnokságot - őt is meghívták! Megható levélben mentette ki magát: „ Uraim! Tíz éve annak, hogy volt szerencsém Szén és Löwenthal urakkal együtt azt a két játszmát vezetnem, amelyekben Párizs mérkőzött Pesttel. Azóta más érdekesebb, bár egészen különböző fajta mérkőzésben vettem részt, amelyben a fejünk volt a tét. Vesztettünk. Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik fejüket megmentették, de elküldöttek Stamma szülővárosába, hogy gondolkozzak azokon a hibákon, amiket elkövettünk. A fogság különösen fájdalmassá válik, amikor a sakkmesterek nagy találkozójáról hallok a nagy londoni kiállítás alkalmából. Micsoda alkalom, hogy találkozzunk nagy mesterekkel, részt vegyünk küzdelmükben, babért szerezzünk, vagy tanuljunk a tisztes vereségből. Miután képtelen vagyok arra, hogy az összejövetelen részt vegyek, szeretném, ha legalább nevemet megemlítenék, s ott lenne üres helyem a banketten, és megtisztelnének megemlékezésükkel engem, száműzött sakktársukat. Amennyire erőm engedi, szeretnék én is hozzájárulni a szórakozásukhoz és a nemes játék fejlődéséhez. Van szerencsém megküldeni: 1. Egy rövid tudósítást az Aleppóban játszott sakkról. 2. A sakkjátszmák feljegyzésének egy új rendszerét. 3. A királyfutó csel egy analízisét. Maradok stb. V. Grimm” Londonban aztán, kérésének megfelelően nevének említése mellett egy üresen hagyott hellyel tisztelegtek a száműzött nagymester, s a bukott magyar szabadságharc emléke előtt! A kiegyezés után, 1868-ban hazatért - ma tán úgy mondhatnánk: nyugállományú főtisztként. A Pesti Sakk-kör tiszteletbeli elnökévé választotta, ám játszmákat már nem váltott. Nővérénél, az egykor híres színésznőnél, Grimm Paulánál lakott, ott is hunyt el 1872. január idusán. Egy szolgálatos vezérkari főtiszt, hadititkok tudója még a lovagias 19. században sem utazgathatott kedvére. Érthetően nem hagyhatta el Grimm a szolgálati helyét. Ám a sakktól nem fordult el. Ha tehette, táblához ült, természetesen már nem pénzért, legtöbbször „magában játszott a hatvannégy kockás végtelennel. Egy kevéssé ismert műfajban, a „konstrukciós feladatok” között két máig megdöntetlen, számítógépek szerint is megdönthetetlen világrekord fűződik a nevéhez. „Világos lép, és a lehető legtöbb lépésben azonnal mattot ad!” - természetesen az állás szabályos kell legyen! Nos, mind a 15, mind a 17 bábos állások között egyaránt 47 (negyvenhét!) mattoló lépéssel az ő műve tartja még ma is (igaz immár többedmagával) a rekordot. Íme, az egyik: A témában Grimmtől függetlenül - de utána! - született megoldások egy báb híján (világos futár a2-re b3-ról) azonosak, illetve tükörképek! A rend kedvéért álljon itt a másik, a 17 bábos Grimm-világrekord is: Aki pedig nem hisz a 47 különféle mattoló lépésben, nyugodtan számoljon utána! De maradandót alkotott végjáték- és feladvány-művészetében is. Grimm egy négylépéses feladványa: A megoldás szép huszártánc, stöhó! és a sötét rendelkezésére álló három király- és egy gyaloglépés különféle mattokhoz vezet. 1...&f8 2.&ef5 &e8 3.&f4 &f8 4.§d8 és matt. 1...&h8-ra 2.§d8+ &g7 3.&ef5 matt. 1...f5-re 2.£lexf5+ álf6 3.&f4 és bármit lép sötét, 4.§d6 végez vele. Végül a szerző által főváltozatnak tartott 1 ...A’xhó-ra 2.£ff5+ &g5 3.Sd7 h6 4.5g7 matt következik. a b c d e f g h Sakktörténet 250 éves az első magyar sakk-könyv 1758-ban, Budán nyomtatta ki Landerer Ferenc Leopold a Sách, avagy királyos játéknak szabott rendtartási című kis füzetet, amelyen a szerző neve nem szerepel. Kisméretű, A/6 formájú (ami a Magyar Sakkvilág oldalnagyságának negyede), 37 oldalas füzet. Ez a kiadvány egy idő után feledésbe merült, míg Makovetz Gyula 1891-ben kézbe nem vette és a Budapesti Sakk- Szemle hasábjain be nem mutatta, mint érdekes felfedezést. Ez a példány akkor a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában volt, ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A könyvecskéről 1958-ban, a Magyar Sakkéletben írtam ismertetést. 1975-ben Barcza nagymester a Magyar Sakktörténet 1. kötetében szintén bemutatta. Mindeddig mindenki úgy írt róla, mint egyetlen ismert példányban fennmaradt sakk-könyvről. Ismereteink azonban időközben gazdagodtak. Mintegy két évtizeddel ezelőtt dr. Eva Ferenc, aki segített a könyvtár állományának a feldolgozásában és szerencsénkre sakkozó is , megtalálta a Váci Egyházmegyei könyvtárban a Sádi egy újabb, eddig ismeretlen példányát. Neki köszönhetjük, hogy most már tudjuk, hogy egy további példánya is van a könyvnek. A könyvet módom volt megnézni. Teljes,jó állapotban levő példány. Korábbi tulajdonosára utaló jel nincs rajta. A könyvtár pecsétje annyi tájékoztatást ad, hogy 1945 előtt került ide, azután ugyanis másfélét használtak. Ezzel azonban nem ér véget a gazdagodás sora. Jelenlegi kutatásom során ráakadtam egy harmadik könyvecskére is. Ez is a Széchényi Könyvtárban található. 1955- ben jutott oda báró Kornfeld Móric egykori híres könyvtárából, ahová 1922-ben került. Mintegy két évtizede hallottam egyrészt azt, hogy az egyik budapesti antikváriumban láttak egy negyedik példányt, másrészt azt, hogy egy televíziós adásban is említettek egyet (alighanem ugyanezt). Ennek a sorsáról, tulajdonosáról nincs információm. Másolt példányok természetesen léteznek bel- és külföldön is, sőt terveznek egy reprint kiadást is. Utóbbi - talán nem meglepő - pénz kérdése. A könyv néhány tartalmi kérdésére rövidesen vissza szeretnék térni. Most csak egyetlen érdekességet emelek ki. A Magyar Sakkvilág 2008. februári számának 24-25. oldalain jelent meg a tanulmányom: Mit tudunk Beatrix királyné sakkozásáról? Ebben a sakkozás mellett az ostábla is szerepel. írok arról, hogy az ostáblának két magyarázatát is adták: van, aki a dámajátékkal, és van, aki a triktrakkal azonosnak véli. A Sách szerzője ezt írja a sakktábláról: „a harcoló Pásti hatvannégy egyenlő mezőbül ál, amint a’ közönséges Ostáblán”. Ez pedig azt jelenti, hogy a dámajáték volt 1758-ban (is) az ostábla. Örömmel jelzem, hogy a nyelvészeti feldolgozás is folyik. Amikor a nyelvészkutató tanulmánya megjelenik, természetesen hírt adunk róla. Bottlik Iván MAGYAR SAKKVIlÁG 2008. augusztus 25