Magyar Sakkvilág, 2008 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2008-07-01 / 7. szám

i ;l világszerte ismert és elismert kiváló és sokoldalú sakkozót köszöntjük nyolcadik évtizede betöltésekor, jó egészséget, további gazdag irodalmi munkásságot, aktív életet kívánva. Benkő Pál nemzetközi nagymestert, kétszeres világbajnokjelöltet, sakkírót, szekundánst, edzőt, feladvány- és tanul­mányszerzőt (e műfaj nemzetközi meste­rét) reménytelen vállalkozás egyetlen cikkben bemutatni. Utalhatunk ugyan néhány korábbi írásra: Korányi Attila (Sakkélet, 1968. 200-201. oldal), Bottlik Iván (Sakkélet, 1998. 294-301. oldal). Szilágyi Péter (Magyar Sakkvilág, 2003. szeptember 24-27. oldal), Gyarmati Pé­ter (Magyar Sakkvilág 2003. novemberi tanulmány rovatában), Farkasházy Tiva­dar pedig két könyvében is terjedelmes beszélgetést közöl vele (32 figura, 2007 és Bobby visszatér, 2008), de még így is jogos hiányérzete támad az olvasónak: mennyi minden marad megemlítés nél­kül! Az életmű bemutatására egy könyv­re lenne szükség. Valóban! Egy könyv kellene Benkő Pálról. Magyarul! Angolul ugyanis van: 2003-ban megjelent az Egyesült Álla­mokban egy lexikon méretű kötet. Az idegen nyelv és az imponáló terjedelem miatt indokoltan magas ár miatt ez azonban nem töltheti be az elvárt szere­pet. Szükség lenne egy magyar nyelvű változatra, a hazai olvasóközönség szá­mára némileg átdolgozva, takarékosabb tördeléssel, esetleg a tartalom némi csökkentésével, ami így remélhetőleg piacképes áron jelenhetne meg, ha az előkészítő munkára anyagi támogatást lehetne szerezni. Ez a könyv olyan jel­legű játszmaelemzéseket tartalmaz, amelyek a sakkoktatás és önképzés te­rületén meglevő hiányt pótolnának - kivételesen magas szinten. Ezúttal a legfontosabb adatokat tud­juk csak megemlíteni, hogy néhány nem közismert információ is bekerülhessen. Benkő Pál magyar szülők gyermeke­ként 1928. július 15-én született Francia- országban, Amiensben. 1932-ben tért vissza a család Magyarországra. 1957- ben pedig kinnmaradt egy izlandi verse­nyen. Az Egyesült Államokban telepe­ded le, ahol 1962-ben megkapta az ál­lampolgárságot — azóta kettős állampol­gár. 1964-től járt haza, 1968-ban vette fe­leségül Nagy Gizellát, aki a Műegyete­men tanítod matematikát és női mester- jelölt is volt. Lányuk és fiúk is itt végzett matematika szakon, ígéretes szakmai pá­lyafutásuk első évein már túl vannak — az Egyesült Államokban. MAGYAR SAKKVILAG 2008. július Élete egyik sorsfordítója volt, hogy 1952-ben egy csapatverseny után, amit az NDK-ban rendeztek, Kelet-Berlin- ből Füstér Gézával át akartak menni Nyugat-Berlinbe, ahonnan aztán bár­hová tovább mehettek volna. Akkori­ban ez volt az egyetlen könnyű „disszi- dálási” mód, mert még nem épült fel a berlini fal. Füstér átjutott, ő nem. 14 hónapot töltött intemálótáborban, ez­alatt 10 kilót fogyott. Nagy Imre 1953- ban megszüntette az internálás intéz­ményét, akkor szabadult. Még akkor sem volt könnyű a sorsa: akadt, aki azt mondta, hogy az állami büntetés letelte után a Sakkszövetség­nek is meg kellene őt büntetni. Más va­laki, amikor utólag értesült róla, hogy ismét játszott egy vegyes mesterverse­nyen, úgy nyilatkozott, hogy ezt nem kellett volna megengedni. Azonban a sakkozók túlnyomó része változatlanul becsülte, kedvelte. Játék­ereje pedig a hivatalos szerveknél is ki­nyittatta az ajtót szerepeltetése előtt. Bekerült a moszkvai, 1956-os olimpiára utazó magyar csapatba, ahol a 3. táblán Kérész és Ivkov mögött a harmadik leg­jobb eredményt érte el. 1957-ben a magyar bajnokságon előre meghirdették, hogy az első 4 he­lyezed milyen rend szerint utazik a zó­naversenyekre. A 2. helyezett utazhatod Írországba, Dublinba. Megcélozta ezt a helyet - sikerrel: 2-3. led, de a jobb Berger az övé volt. Innen továbbjutod a zónaközi versenyre - és az Egyesült Ál­lamokba, ahová az izlandi főiskolás csapat világbajnokság közbeiktatása után továbbment. Címszerzései: magyar mester 1945-ben, nemzetközi mester 1950- ben (amikor a címet megalkották), nemzetközi nagymester 1958-ban (a cím aktív viselői mindössze 40 körül voltak akkoriban!). Versenyeredményül nagyon hiányosan, dióhéjban: Tíz magyar bajnokságon játszod: 1948- ban bajnok, 1954-ben 2., háromszor 2-3. Hét alkalommal volt a magyar baj­nokcsapat tagja: 1955-ben a Bp. Vörös Lobogóban, 1977-1986 közt a Bp. Spar- tacusban. A Bajnokcsapatok Európa Kupájá­ban 1982-ben aranyérmes, 1976-ban és 1979-ben 3-4. A sakkolimpiákon: 1956-ban bronz­érmes a magyar csapattal, az Egyesült Államok együttesével ezüstérmes 1966-ban, amit három 4. és egy 6. helye egészít ki. 1962-ben, Várnában a 2. táb­lán ő érte a második legjobb eredményt, Petroszjan mögött. Itt kereste meg egy magyar megbízott, javasolva, hogy az olimpiáról utazzon Magyarországra. Ezt akkor elhárítoda. Amerikai állam- polgárságát csak néhány hónappal ké­sőbben kapta meg; ennek és az 1963. évi amnesztiának a hátterével látogatott 1964-ben először haza. Ötször jutott be a zónaközi döntő­be. Alighanem egyedülálló a világon abban, hogy kétszer nem vett részt a versenyen (1952-ben internálva volt, nem mehetett, 1970-ben pedig átadta a helyét Fischernek). A másik három esetből kettőben azonban továbbjutott a világbajnokjelöltek közé. 1959-ben a 8. helyen végzett (itt a körülmények nagy hátrányt jelentettek: még nem volt egzisztenciája, nem volt szekun- dánsa, pénze is alig), 1962-ben 6. lett, de katasztrofális időzavarai miatt any- nyi pontot vesztett, hogy a 3-4. helye­ket is elérhette volna ezek nélkül (Geller ellen például gyalogelőnyös vezérvégjátékban lépte át az időt). A sakkóra bevezetése előtt, vagy az új Fischer-órák alkalmazása után (a fél­perces időhozzáadások miatt) bizto­san lényegesen jobb eredményei szü­lethettek volna. Egyébként két világbajnok címszer­zésében kulcsszerepe volt: 1962-ben, Curacaoban az utolsó előtti fordulóban nyert a versenyen ve­zető Kérész ellen, ezzel Petroszjan ke­rült az élre, amit a befejező fordulóban

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék