Magyar Sakkvilág, 2010 (8. évfolyam, 1-12. szám)
2010-04-01 / 4. szám
Egy igazán modern konzervatív Mindent összevetve a világtörténet egyik legnagyobb hatású szereplője volt. Döntőbíráskodott világhatalmak konfliktusaiban, azok felkérésére és megfogadták ítéleteit. De kikérték véleményét a szellem megújulásának vértelen csatáiban is és hallgattak rá. Bármit meg tudott érteni, ami méltónak mutatkozott rá, és bárkivel meg tudta értetni magát. Született politikus volt, bármi sem állt távolabb tőle a politikánál. A modern világ munkása volt, pedig az idén már kétszáz éves lenne. Gioacchino Vincenzo Pecci (1810—1903) az egyik legérdekesebb és legértékesebb személyiség az egész egyháztörténetben. Pontosabban: a katolikus anyaszentegyház történetében. Pedig élete sokáig nem ezt ígérte. Páratlan képességei ugyan üstökösinek mutatkozó pályára indították, ám túlzott önállósága, túl széleskörű aktivitása amolyan belső száműzetésbe juttatta. Hiába püspök már krisztusi korban, hiába pápai diplomata, nuncius, hiába old meg közmegelégedésre kényes kérdéseket, amúgy előléptetve félreállítják. Harminchat éves korától harmincegy éven át a szép, ám jelentéktelen Perugia érsekeként szolgál. Mert amit szolgált, aminek alávetette magát, mozdíthatatlan volt, mérhetetlen és hatalmas: az Isten földi birodalma. És ez alatt az idő alatt ő is szürke volt és konzervatív - annak is inkább fafejűnek látszó, mint következetes. Mintha a változások ellenében igyekezett volna elcsitítani minden reformkísérletet. A maga szintjein oly eredményesen, hogy 1878 februárjában ő találtatott a legméltóbbnak elfoglalni Szent Péter megüresedett trónját. Aztán, immár XIV. Leóként véghez is vitte, amit elvártak tőle. Bár korántsem úgy, ahogy azt az igazi konzervatívok elképzelték. Mintha tetszhalálból ébredt volna: ez a beteges, sovány és gyenge öregember váratlanul és mindenkit megdöbbentve elnyűhetetlen munkabírású, figyelmét mindenre kiterjesztő, fiatalokat meghazudtoló tettrekészségű vezetőnek bizonyult. Több mint negyedszázados pápasága alatt XIII. Leó megújította és modernizálta a római katolicizmus egész épületét. Békét, nyugalmat és megértést teremtett mindenfelé. Tekintélye messze túlnőtt egyháza határain. S világi határok is hiába álltak volna elé. Királyok és országok kérték fel döntőbírónak vitás kérdéseikben. A vallási béke elvét gyakorlattá tette, tőle származik a keresztényszocializmus eszméje. A munkásjogok, a szakszervezeti mozgalom vagy a magántulajdon korlátozásának egyaránt szószólója volt. Máig hatóan egyensúlyt teremtve lényegében megfúrta a marxi nemzetközi munkásmozgalom hegemóniáját. Hatalmas munkát végzett, s talán a legosztatlanabb elismerést kiérdemlő nagysága lett világnak és egyháznak egyaránt. Pápaságának legnagyobb eredménye az volt, hogy egyházát a tradicionális kereteket megőrizve közel hozta a modern világhoz. Élő és termékeny párbeszédet teremtett az egyház és a társadalom között. Akadémiát alapított a pápai államban, és minden lehetséges eszközzel ösztönözte a tudományos haladást, a kutatásokat. Ő tette nyilvánossá a Vatikáni Levéltárat, s a világi hatalmasságok többségét is megelőzve ő ismerte fel a sajtó, a nyilvánosság önálló hatalmi ágnak számító jelentőségét. Sokra tartotta a sakkot. Szerepet szánt e több mint játéknak az oktatásban és a nevelésben is. Ő maga csak szórakozásképpen sakkozott, de nem akármilyen szinten tette azt. Igazolásképpen nézzük egyik, még kényszerű visszavonultsága idején váltott játszmáját: OLASZ MEGNYITÁS C54 Rey Giulia pater-Gioacchino Vincenzo Pecci bíboros Perugia, 1875 1 .e4 e5 2.£M3 £sc6 3.Jfc4 Äc5 4.c3 £\f6 5.d4 exd4 6.e5 d5 7.exf6 dxc4 8.®e2+ É,e6 9.fxg7 8g8 10.cxd4 &xd4 Il.£\xd4ixd4 12.ffh5 Ufó 13.0-0 Sxg7 14.ff 1)5+ c6 15.ffxb7 Az igényesebb ízlés számára talán nem túl rejtett kombináció bevezető lépéseire még mondhatná bárki, de hisz ez kézenfekvő. Ám a leendő XIII. Leó befejező poénja - valljuk be - még a nehezen lelkesedőket is gyönyörködteti! 15...Sxg2+ 16.£xg2 ®g6+ 17.0 hl id5+ 18.13 1x0+ 19.1x0 ffgl matt! 0-1 Hatvanéves püspöki, ötvenéves bíborosi és huszonöt éves pápai jubileumát 1903-ban egy emberként ünnepelte az egyház és a világ. Aztán hasonló egyöntetűséggel meg is feledkeztek róla. Váratlan dolgok özöne következett. Amit XIII. Leó képviselt és megvalósított XXIII. Jánosig nem talált követőre. Igaz, inkább nem találhatott! Hihetetlen válság elé nézett leköszöntekor az egész világ, s különösen benne egy nehezen definiálható kör. A valamilyen módon kiváltságosok csapata. A fél világ úgy döntött, elmerül az egyenlőség és a demokrácia félreértésében. A leküzdendők listáját a nemesség, a vallás és az értelmiség vezették, így különösen sötét évtizedek elé nézhettek az egyház képviselői - lévén ők szinte hivatalból és hagyomány szerint mindhárom ellenségtípus megtestesítői egyszerre. Csak ennek az évszázados kalandnak a letűntével jut szóhoz a világban újra a tisztánlátás és a józan megítélés. Csak az elmúlt évtizedekben kezdjük felmérni XIII. Leó nagyságát, a világban játszott szerepének igazi jelentőségét. Most, születésének kétszázadik évfordulóján emlékezzünk rá immár ennek a biztos tudatában. Papp Márió 40 Magyar Sakkvilág