Magyar Sakkvilág, 2010 (8. évfolyam, 1-11. szám)

2010-02-01 / 2. szám

Recenzió Magyar Sakklexikon Öröm és hiányérzet Megjelent a Magyar Sakklexikon, dr. Lovas Dániel és Molnár Zoltán munkája. A nagy hírre természetesen elrohantam a Magyar Sakkvilág boltjába, megvettem a kötetet, és lázasan olvasni kezdtem. Fontos, hiánypótló mű ez. A „régi”, 1994-es Sakklexikon a dolgok természeté­ből fakadóan mára kissé elavult. Az né­metből fordított és magyar anyaggal kiegészített könyv volt, ez a mostani ki­váló, ismert magyar szakírók munkája. A kötet sok tekintetben igazolta, néhol túl is szárnyalta várakozásaimat. Rendkívül alapos és érdekes a sakk és a művészetek, elsősorban a sakk és az irodalom kapcsola­tát bemutató anyag. Nagyon erős, napra­kész a lexikon a jelen, a 2005-2008 közötti évek jelenségeinek, szervezeteinek, szerep­lőinek bemutatásában. Vannak különleges, oldott és humoros hangvételű szócikkek, láthatólag igyekeztek - eredményesen hogy ne legyen száraz olvasmány, minél nagyobb legyen a könyv élvezeti értéke. A szócikkek irodalmi igénnyel, magas szín­vonalon vannak megírva. Minden lexikonban vannak kisebb-na- gyobb hibák, tévedések, ez természetes. Én is észrevettem párat, az előszóban leírt ké­résnek megfelelő módon fogom jelezni, nyilván kijavítják a következő kiadásban. A nagy gondom ezzel a kötettel az, hogy a személyi részben, nevezetesen a magyar sakkozók életrajzi szócikkei között nagy hiányokat érzek. Tudom persze, hogy ilyen kifogás minden lexikonnal szemben fel­merülhet. A névsort nem lehet a végtelen­ségig bővíteni, valahol határt kell húzni. Ezt a szerzők meg is teszik: a jelenkor nagymestereinek szócikkeit ígérik, és ezt be is tartják. (Szegény Székely Péter meg­halt elég fiatalon, azért ő is benne le­hetne.. .) Ám ígérik a magyar sakktörténet és sakkszakirodalom fontos alakjainak portréját is, és ezt az ígéretüket nem telje­sítik maradéktalanul. Természetesen nem elmarasztalni kívá­nom őket, hanem javaslatot tenni, mely sze­mélyiségek szócikkeivel lenne érdemes bőviteni a lexikont a következő kiadásban. Vannak olyanok közülük, akik bár nem kap­tak külön szócikket, más szócikkekben azért szerepelnek, legalább az említés szintjén. Az első név, amelyet nagyon hiányo­lok a lexikonból, Makovetz Gyuláé. 1889-től pár évig, Maróczy és Charousek megerősödéséig ő a legjobb magyar sak­kozó. 1890-ben győzött Grazban, le­győzve és megelőzve Laskert. Szerkeszti a Budapesti Sakkszemlét (amely ott van a lexikon szócikkei között, csak Makovetz neve nincs megemlítve!), rovata van a Pesti Naplóban. Ismeretes, hogy két fiatal vetélytársának elébe kerülését nem tudta elviselni, és visszavonult. Ugorjunk egy nagyot. A mai fiatalok már nemigen tudnak róla, én még szemé­lyesen ismerhettem Lángos Józsát (1911- 1987), aki 1940-től mintegy másfél évtizedig a legerősebb magyar hölgyjáté­kos volt. A lexikon függelékében szereplő hivatalos lista szerint négyszeres, a nemhi­vatalos, de tényleges bajnokságokat is be­leszámítva kilencszeres magyar női bajnok! Véleményem szerint minden magyar sakkbajnok szócikket érdemelne a lexikon­ban. Ha ez a javaslat meghallgatásra talál, a következő kiadást Bállá Zoltán, Bar ász Zsigmond, Nagy Géza, Füstér Géza, Sándor Béla nevével lehetne kiegészíteni. Lángos Józsától eltekintve is nagyon rosszul járt a magyar női sakkozás. Vala­milyen okból női nagymestereinknek nincs joguk az önálló szócikkhez. Olim­piai ezüst- és bronzérmes csapattagok, magyar bajnokok, sakkéletünk meghatá­rozó szereplői Honfi Károlyné, Krizsán Edith, Makai Zsuzsa, Porubszky Mária, Grosch Mária, Kas Rita mindenképpen külön szócikket érdemelnének. Itt is ja­vaslom valamennyi magyar bajnoknő sze­repeltetését. Hadd emeljem ki közülük Krizsán Edithet, aki magyar bajnok és sokszoros válogatott, bronzérmes olimpi­kon, de ezen kívül is az utóbbi évtizedek magyar sakkéletének meghatározó szemé­lyisége! Több sakk-kávéházat vezetett, sajnos a lexikon nem tud a mára már le­gendássá vált Belvárosi Kávéházról a hat­vanas évek végén, hetvenes évek elején, amelynek pezsgő sakkélete, népszerű vil­lámversenyei Edith nevéhez fűződnek. O szerencsére hetvenen felül ma is aktív, jó­tékonysági szimultánokat szervez, játszik a csapatbajnokságon, van ideje, hogy megvárja a következő kiadást! A lexikon törekszik arra, hogy helyet adjon a különleges, érdekes, legendás sze­mélyiségeknek. Éppen ezért feltétlenül külön szócikket érdemelt volna Papp Béla, a magyar sakkozás legnagyobb ha­tású nevelő edzője, az önfeláldozás, a ta­nítványokért élés mintaképe. Szakíróként, szerkesztőként, edzőként, csapatvezető­ként egyaránt kiemelkedő szerepet játszott és játszik Ozsváth András. Javaslom, hogy legközelebb ő is kapjon szócikket! Mesteredző, szakíró, a klubhüség és a sakk iránti odaadás jelképes alakja az én hajdani első edzőm, Káposztás Miklós. Bevallom, reménykedtem benne, hogy megkapja na­gyon megérdemelt szócikkét. Erősen hiá­nyolom dr. Szily Józsefet, Haág Ervint, Szilágyi Pétert, Jenei Ferencet, Alfoldy Lászlót, Tompa Jánost, dr. Liptay Lász­lót és Varnusz Egont a lexikonból. Mind­nyájan legalább két-három területen is emlékezeteset alkottak. Lehet azon vitat­kozni, hogy a Magyar Sakkszövetség el­nökei, alelnökei, főtitkárai, szakfelügyelői „hivatalból” benne legyenek-e egy ilyen kiadványban. Ha forrásként is felhasznál­ható művet kívánnak kiadni, akkor igen! Még egyszer: a névsor végteleníthető. Va­lahol nyilván meg kell állni. Csak annyit szerettem volna halkan mondani, hogy szá­momra a fent említett nevek nélkül egy magyar sakklexikon nem lehet teljes. Különösnek találom, hogy a kötet nem tartalmaz irodalomjegyzéket, ami pedig az ilyenfajta kiadványokban nélkülözhetetlen. Továbbá nincs nyoma szaklektornak, pedig talán szükség lett volna a közreműködé­sére. A megírt szócikkek jelentős részét nagy élvezettel és haszonnal forgathatja az olvasó. Javaslataimmal szerettem volna az észlelt hiányok pótlásához hozzájárulni. MAGYAR SAKKLEXIKON Magyar Sakkvilág 37

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék