Magyar Sakkvilág, 2011 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2011-07-01 / 7. szám

Nyílt Magyar Bajnokság Erdős Viktor rajt-cél győzelme XXX. Zalakaros Kupán A női nyílt magyar bajnokságot Módi Ildikó nyerte a Nemrégiben írtunk a meg-megszűnő verse­nyekről (MSV 2011/5, 22. o.), szerencsére a zalakarosi torna nem tartozik közéjük. Sőt! Idén május 20. és 28. között immár harminca­dik alkalommal került megrendezésre a Zala­karos Kupa nemzetközi sakkverseny. Az A-csoportban 85 résztvevő, köztük 11 férfi és 1 női nagymester ült asztalhoz. A B-csoport- ban 68 versenyző küzdött a helyezésekért. A korábbi években még működött a vetés­forgó, hol Harkányban, hol Balatonlellén, hol pedig Zalakaroson rendezték a magyar nyílt bajnokságot, mostanra azonban megváltozott a helyzet - a balatonlellei verseny áttelepült Hévízre, és ott kissé kevesebben indulnak, mint korábban a Balaton partján, és hát bizony a har­kányi verseny tavaly például kis híján elma­radt. így aztán a Sakkszövetség elnöksége úgy döntött, hogy ismét Zalakaros rendezheti a nyílt magyar bajnokságot. Példás Zala megyei ösz- szefogást láthattunk a rendezés során, hiszen a munkába beszállt az Aquapmfit Zrt. is, a ma­gyar bajnokság díjalapját a cég biztosította mind a női, mind pedig a férfi verseny eseté­ben. A helyszín kissé változott, hiszen a koráb­ban megszokott általános iskolai sportcsarnok helyett a nemrégiben felújított és átépített Grá­nit Gyógyfürdő versenytermei adtak otthont a rendezvénynek. Itt - a versenyzők nagy bosz- szúságára - új „tehetséget” fedezhettünk fel, a fürdő előtti főtéren ugyanis egy önjelölt „sztár­énekes” produkálta magát nap mint nap. Aha- misan, ugyanakkor hangosan éneklő (?) em­bert különféle praktikákkal próbálta a rendezőség eltávolíttatni, nem túl nagy siker­rel. Sokan gondoltuk azt, hogy a zenei bemu­tató helyett inkább a Néma leventét kellett volna eljátszania... Másfelől meg előfordult már a versenygyakorlatban, az 1977-es rotter­dami Portisch Larsen világbajnokjelölti pá­rosmérkőzésen, hogy a zene - hasonlóképpen - összekapcsolódott a sakkozással. A verseny természetesen nem jöhetett volna létre a fáradhatatlan sakkszervező (civil­ben a Sakkszövetség újraválasztott alelnöke) Horváth Tamás nélkül, aki a kezdetektől fogva a főrendezői feladatokat látja el. Meg kell em­líteni még a Hotel Spa és a Sporthotel támoga­tását is, illetve Novák Ferenc polgármester segítségét, aki elődjéhez hasonlóan szívügyé­nek tekinti a zalakarosi sakkversenyt. A ha­gyományoknak megfelelően idén is több mint húsz ifjú játékossal képviseltette magát a Ma- róczy Géza Központi Sakkiskola, a gyerekek mindösszesen több száz Élő-pontot zsákmá­nyoltak a fürdővárosból. És ha már lúd, legyen kövér: a jubileumi alkalom újabb színfolttal gazdagította a karosi versenyek történetét; Pin­tér Józsefnagymester tartott nagy érdeklődés­sel kísért élősakk-bemutatót a verseny alatt. Az A-csoportban Erdős Viktor rajt-cél győzelmet aratott, ötször nyert négy döntetlen mellett, így a 9 fordulóból megszerzett 7 pont­jával egyedül győzött a viadalon, és ezzel a nyílt magyar bajnokság aranyérmét is meg­szerezte. Az egyre jobb versenyeredményeket elérő makói éltáblás a kínai csapat-világbaj­nokságon a magyar válogatott tagja lesz. A megnyitásokat kitűnően ismerő fiatalember az utóbbi időben mintha élesített volna reperto­árján, viszont hasonlóképpen masszívan ját­szik, mint korábban. A folyosói pletykák szerint a „szakma” is úgy gondolta, hogy neki kell nyernie a versenyt, amúgy meg az Élő­pontok is ezt vetítették előre. A második he­lyet Varga Zoltán nagymester szerezte meg (ötös holtversenyben), Élő-pontjait kb. hússzal gyarapította. 2604-es élőpontteljesítményével bizonyította azt, hogy sokkal jobban játszik je­lenlegi értékszámánál (2457). Eredménye a magyar nyílt verseny ezüstérmét is jelentette egyben. A torna bronzérmese Alekszandr Da- nyin orosz nemzetközi mester lett, ő leginkább végjátéktudásával tűnt ki, több „tökremif ’ is nyúzott-nyúzott, majd meg is nyerte őket. A negyedik helyen Czebe Attila nagymester (a köznyelvben csak ,Atyó”) végzett, megsze­rezve ezzel a magyar nyílt bajnokság bronzér­mét. A 6,5 pontosok pontcsoportjában még két fiatal magyar nagymestert találunk, Bánusz Tamást és Bérezés Dávidot. A 6 pontosok tá­bora is ütős nevekből áll. Mihail Antyipov ed­zőjével, Dolmatov nagymesterrel járja a magyar versenyeket, és szépen gyűjtögeti Élő­pontjait. A tavalyi nyílt bajnok, Fodor Tamás idén sem játszott rosszul, benne van a nagy­mesteri erő, csak valahogy az i-re kellene a pontot feltennie. Gonda László ambiciózusan, jól harcolt, öt győzelem mellett viszont kétszer is vereséget szenvedett, ám tény és való, hogy ötnél több játszmát senki sem nyert a verse­nyen. Rapport Ricsi kissé mintha pechesen ját­szott volna. Azon kevesek közé tartozott, akik veretlenek maradtak a mezőnyben, viszont mintha egy-egy fél pont benne maradt volna a partikban. Medvegy Zoltán a hajrában jó esé­lyeket szalasztott el, ám így sem teljesített rosszul. Konsztantyin Csernyisov orosz nagy­mester tavaly simán (mások szerint nagy mák­kal) megnyerte Harkányt, idén mintha az igazi átütőerő hiányzott volna játékából. És a 6 pon­tosok nagy holtversenyében a 13. helyen Végh Endre nemzetközi mester végzett. „Öcsi” nem kevesebb, mint 25 élőt zsákmányolt, és bizo­nyította, hogy a neve mellé írt Élő-pont (2252) csak valami statisztikai hiba lehet. 02 Magyar Sakkvilág

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék