Magyar Sakkvilág, 2011 (9. évfolyam, 1-12. szám)
2011-07-01 / 7. szám
Nyílt Magyar Bajnokság Erdős Viktor rajt-cél győzelme XXX. Zalakaros Kupán A női nyílt magyar bajnokságot Módi Ildikó nyerte Nemrégiben írtunk a még-megszűnő versenyekről (MSV 2011/5, 22. o.), szerencsére a zalakarosi torna nem tartozik közéjük. Sőt! Idén május 20. és 28. között immár harmincadik alkalommal került megrendezésre a Zalakaros Kupa nemzetközi sakkverseny. Az A-csoportban 85 résztvevő, köztük 11 férfi és 1 női nagymester ült asztalhoz. A B-csoportban 68 versenyző küzdött a helyezésekért. A korábbi években még működött a vetésforgó, hol Harkányban, hol Balatonlellén, hol pedig Zalakaroson rendezték a magyar nyílt bajnokságot, mostanra azonban megváltozott a helyzet - a balatonlellei verseny áttelepült Hévízre, és ott kissé kevesebben indulnak, mint korábban a Balaton partján, és hát bizony a harkányi verseny tavaly például kis híján elmaradt, így aztán a Sakkszövetség elnöksége úgy döntött, hogy ismét Zalakaros rendezheti a nyílt magyar bajnokságot. Példás Zala megyei öszszefogást láthattunk a rendezés során, hiszen a munkába beszállt az Aquaponfit Zrt. is, a magyar bajnokság díjalapját a cég biztosította mind a női, mind pedig a férfi verseny esetében. A helyszín kissé változott, hiszen a korábban megszokott általános iskolai sportcsarnok helyett a nemrégiben felújított és átépített Gránit Gyógyfürdő versenytermei adtak otthont a rendezvénynek. Itt - a versenyzők nagy boszszúságára - új „tehetséget” fedezhettünk fel, a fürdő előtti főtéren ugyanis egy önjelölt „sztárénekes” produkálta magát nap mint nap. A hamisan, ugyanakkor hangosan éneklő (?) embert különféle praktikákkal próbálta a rendezőség eltávolíttatni, nem túl nagy sikerrel. Sokan gondolták azt, hogy a zenei bemutató helyett inkább a Néma leventét kellett volna eljátszania... Másfelől meg előfordult már a versenygyakorlatban, az 1977-es rotterdami Portisch Larsen világbajnokjelölti párosmérkőzésen, hogy a zene - hasonlóképpen - összekapcsolódott a sakkozással. A verseny természetesen nem jöhetett volna létre a fáradhatatlan sakkszervező (civilben a Sakkszövetség újraválasztott alelnöke) Horváth Tamás nélkül, aki a kezdetektől fogva a főrendezői feladatokat látja el. Meg kell említeni még a Hotel Spa és a Sporthotel támogatását is, illetve Novák Ferenc polgármester segítségét, aki elődjéhez hasonlóan szívügyének tekinti a zalakarosi sakkversenyt. A hagyományoknak megfelelően idén is több mint húsz ifjú játékossal képviseltette magát a Maróczy Géza Központi Sakkiskola, a gyerekek mindösszesen több száz Élő-pontot zsákmányoltak a fürdővárosból. És ha már lúd, legyen kövér: a jubileumi alkalom újabb színfolttal gazdagította a karosi versenyek történetét. Pintér József nagymester tartott nagy érdeklődéssel kísért élősakk-bemutatót a verseny alatt. Az A-csoportban Erdős Viktor rajt-cél győzelmet aratott, ötször nyert négy döntetlen mellett, így a 9 fordulóból megszerzett 7 pontjával egyedül győzött a viadalon, és ezzel a nyílt magyar bajnokság aranyérmét is megszerezte. Az egyre jobb versenyeredményeket elérő makói éltáblás a kínai csapat-világbajnokságon a magyar válogatott tagja lesz. A megnyitásokat kitűnően ismerő fiatalember az utóbbi időben mintha élesített volna repertoárján, viszont hasonlóképpen masszívan játszik, mint korábban. A folyosói pletykák szerint a „szakma” is úgy gondolta, hogy neki kell nyernie a versenyt, amúgy meg az Élőpontok is ezt vetítették előre. A második helyet Varga Zoltán nagymester szerezte meg (ötös holtversenyben). Élő-pontjait kb. hússzal gyarapította. 2004-es élőpontteljesítményével bizonyította azt, hogy sokkal jobban játszik jelenlegi értékszámánál (2457). Eredménye a magyar nyílt verseny ezüstérmét is jelentette egyben. A torna bronzérmese Alekszandr Danyin orosz nemzetközi mester lett, ő leginkább végjátéktudásával tűnt ki, több „tökremit ’ is nyúzott-nyúzott, majd meg is nyerte őket. A negyedik helyen Czebe Attila nagymester (a köznyelvben csak ,Atya”) végzett, megszerezve ezzel a magyar nyílt bajnokság bronzérmét. A 6,5 pontosok pontcsoportjában még két fiatal magyar nagymestert találunk, Bánusz Tamást és Bérczes Dávidot. A 6 pontosok tábora is ütős nevekből áll. Mihail Antyipov edzőjével, Dolmatov nagymesterrel járja a magyar versenyeket, és szépen gyűjtögeti Élőpontjait. A tavalyi nyílt bajnok, Fodor Tamás idén sem játszott rosszul, benne van a nagymesteri erő, csak valahogy az i-re kellene a pontot feltennie. Gonda László ambiciózusan, jól harcolt, öt győzelem mellett viszont kétszer is vereséget szenvedett, ám tény és való, hogy ötnél több játszmát senki sem nyert a versenyen. Rapport Ricsi kissé mintha pechesen játszott volna. Azon kevesek közé tartozott, akik veretlenek maradtak a mezőnyben, viszont mintha egy-egy fél pont benne maradt volna a partikban. Medvegy Zoltán a hajrában jó esélyeket szalasztott el, ám így sem teljesített rosszul. Konsztantyin Csernyisov orosz nagymester tavaly simán (mások szerint nagy mákkal) megnyerte Harkányt, idén mintha az igazi átütőerő hiányzott volna játékából. És a 6 pontosok nagy holtversenyében a 13. helyen Végh Endre nemzetközi mester végzett. „Öcsi” nem kevesebb, mint 25 élőt zsákmányolt, és bizonyította, hogy a neve mellé írt Élő-pont (2252) csak valami statisztikai hiba lehet. a 02 Magyar Sakkvilág