Magyar Sakkvilág, 2012 (10. évfolyam, 1-12. szám)

2012-02-01 / 2. szám

mondatos megjegyzéseiből értet­tem meg. Egy nyugodt, pozíciós ál­lásnál helyénvaló, ha abból indulunk ki, van-e az ellenfélnek valami fe­nyegetése. Az erős sakkozó, ha po­zíciós stílusú, akkor is meg szokta találni az erős támadó lépéseket, csak lassabban, mint a támadójáté­kosok, mert nincs ráhangolódva, nem szokott hozzá a kockázatválla­láshoz, ezért hosszú távon, ha éles állást játszik, felőrlődhet a küzde­lemben. Portisch nagymestertől is láttam szép támadó játszmát, és Talt is láttam, ahogy lepozíciózta Karpo­­vot. Bizonyos különbségek még a nagymestereknél is vannak a gon­dolkodás módszerében, optimális algoritmust csak a gépeknél lehet keresni. Nagyon azért nem lehet a realizmustól eltávolodni, az egyes állástípusoknak megvannak az alapvető gondolkodási sémái. Bot­­vinnik azt mondta annak idején Lar­­senről, hogy ha nem az objektív törvényszerűségekből kiindulva ját­szik, sohasem lesz világbajnok. Egy hiba lehet véletlen. Az edző igazán a visszatérő hibákból tud kö­vetkeztetéseket levonni, mint egy pszichológus a visszatérő álmokból. Egyik szezonban az összes csapat­bajnoki játszmáinkat kielemeztem. VEZÉCSEL D20 Blázsik-Szilágyi T. NB I/B, 2002 1.d4 d5 2.c4 dxc4 3.cc3?! e5!­4.dxe5 ®xd1 + 5.exd1 £d4 7.£se3 ie6 8.®f3 !c5 9.£­xd4 fxd4 10.f4c3! 11. ®d1 c2 12.cc3 0-0-0 13.ld2 ib3+ 14.e3 14...ib6? 14...ixc3 15.bxc3 7­ h6 a­­g4xe3, Sd7, Shd8 fenyegetések­kel könnyen nyer. 15.lb5 Ja5! Be kell ismerni a tévedést! Jobb későn, mint soha! 16.&e2 Ce7 17.Sac1 xc3 18.bxc3 d5 19.c4 Sdd8 20.c5 Sd5 21.e4 21.EM? Shd8^ 21 ...Sxc5 22.a4 Jc4+ 23.4­e3 !xb5 24.axb5 Sxb5 25.Sxc2 Sd8­+ és sötét érvényesítette előnyét. Mi lehetett a hiba oka a 14. lé­pésben? Nyilván gyors húzás és felületes játék, hiszen a jót végül mégiscsak megtalálta. Pár forduló múlva ezt láttam: VEZÉCSEL D20 Kovács T.-Szilágyi T. NB I/B, 2003 1 ,d4 d5 2.c4 dxc4 3.e4 e5 4.áxc4?l ®xd4 5.®xd4 exd4 6.5/f3 £jc6 7.if4.1,b4+ 8.&bd2 Öf6 9.0-0 Ja5 10.£b3 áb6 11.h3 11.e5 Öh5 12.id2 áe6t 13.lxe6 fxe6 14.g4? 0-0+ 11...0-0? 11...ie6 12.e5 £d7?! 12...öh5 13.ih2 Je6!= 13.Sad1 h6 14.Sfe1 He8 15.&bxd4 15.e6 fxe6 16.Sxe6 Sxe6 17..ixe6+ *h7 18.?:bxd4 ftxd4 19.öxd4 Öf6= 15...£ixd4 16.5jxd42 Öf8 17.ig3 17.. Ja5?! Nehezen szánja el magát most is, hogy a futót leadja, pedig a térhátrányban cserélni kellene. 17.. .Jxd4! 18.Sxd4 1.e6 kiegyenlítést ígér, pl. 19.f4 c5! 20.Sde4 Bad8­. 18.Se3 c6 19.Sf3 Se7 20.­fd3 áb6 Belátja végre, hogy a huszár olyan nyomasztó, hogy egyszerűen nincs más hasznos lépése. 21 .ch2 .ixd4! 22. xd4 Je6 23.f4 Jxc4 23...C5! 24.Se4 még mindig nagyjából ki­egyenlít. 24.Sxc4 Sd7 25.Sxd7 Fxd7 26. Jf2± Sötétnek ugyan ve­­zérszámnyi gyalogtöbblete van, de az most nehezen mozgósítható. Az aszimmetrikus gyalogszerkezet a fu­tónak kedvez a térelőny mellett. A következő lépésre már sötét súlyos helyzetbe kerül. 26...£·b6? 27.Sb4!± 6d5 28.axb7 ®xf4 29.ixa7 £›d3 30.a4 ffxb2 31 .a5 £›d3 32.a6 $­M 33.Sxb4 Bxa7 34.§b6 c5 35.a­g3 *f8 36.Sb8+ 1­ 0 A két példa után már többet mond­hatok. Szembeszökő, hogy túlbecsüli a futók jelentőségét, dogmatikus, sablonos pozíciós szemlélet állhat a háttérben. A bizonytalanság így még jó is, hiszen még most is kis híján si­került korrigálnia! A hiba felismerése és megértése között néha ég és föld a különbség. Itt nem volt olyan kiéle­zett a helyzet, mint az első példában, még valahogy elment az, hogy „elvi­szem, majd visszateszem és aztán”. KIRÁLYHUSZÁR MEGNYITÁSC40 ifj. Baranyai Sz. - Kelemen I. NB II., 2008 1.e4 e5 2.­f3 d5 3.dxe5 Ráme­nősebb 3.exd5. 3...fd6 4.d4 dxe4 5.6c4 A levegőben lógott a ki­egyenlítő axe5 exd1. 5...6f6 6.1g5 0-0 7Ae2 Qc6 8.c3 h6 91M­Se8 10.öbd2 1f4! 11.ce3 a6 12.£sb3?! g5!? 13.ág3 13.. .fxe3?? Nem emlékszem, hogy csak felszisszentem, vagy fel is jaj­­dultam a versenyteremben, amikor ezt megláttam. Hogy lehet ilyen ötle­tes játék után egy lépéssel elrontani az állást! Sötét ereje abban állt, hogy ez a futó összetartotta állását, tüske­ként ékelődött be az ellenfél figurái közé, és nem lehetett jól eltávolítani. Most a sötét királyállás gyengeségei feltárulnak, átengedi a futópárt, ma­gára nyitja az f-vonalat. Ha konkrét lehetőségeket nem találok a legaktí­vabb figuráimmal, általában sorra megvizsgálom a figuraátrendezés­nek, a gyalogszerkezet megváltoz­tatásának és az előrevivő cseréknek a lehetőségeit. Itt a figuraátrendezés következik. Melyik figurám helyzetén javíthatok? Keresd a legpasszívab­bat! Vegyük észre, hogy a 16 huszár természetes helyén most kőbe harap, értelmes feladatot kell neki ta­lálni! 13...öe7! majd 14...­öed5 vagy 14.. .öf5 fokozza a nyomást az e3 pontra, és sötét kitűnően áll. 14.fxe3± Sötét stratégiailag veszve van, és világos a befejezést erélye­sen játssza. 14...öd5 15.ed2 a5 16.c4! Ödb4?! 16...öde7 17.d5±és világos helyet csinált a huszárnak d4-en. 17.a3 4xd3+ 18.n­xd3 exd3 19.0-0 a4 20.£b­5 b6 Már nem ug­rálhat, mert minden adu világos ke­zében van. 20...h5 21.!­xd3 h4 22. ®f2! f6 (22...hxg3? 23.®xf7+­­?h8 24.®h5+ *g8 25.®g6+ *h8 26.Sf7-t—) 23.ie5! ©xe5 24.+ .xe5± 21.exd3 6a5?­ 22.®f2! Sf8 23. ©e5 f6 24.®f3! Jb7 25.®h5 ®e7 26.eg4 ,ie4 27.®xh6 f5 28.®g6+ ®g7 29.Tjh6+ és sötét feladta, látva ih8-ra a :1,e5-öt. 1-0 Miért hibázott? 13. lépés... Lehetet­len, hogy azokról az elvekről, ami­ket megsértett, ne hallott volna még. Más állhat a háttérben. Miért tette? Az indíték a lényeg, mon ami - hallom magamban Poirot hangját. Beszéltem a játszmáról Félegyházi Lacinak. - Rejtély előttem Imre lé­pése, pedig a huszármanőver iga­zán nem lett volna bonyolult. Laci hirtelen elkomorodott. - Sajnos ez az én hibám. Tudod, miért nem látta meg őez­et? Mert vissza kellett volna lépnie. Imre azzal szokott büszkélkedni: most jól játszottam, egyet sem léptem hátra a partiban. Mindig azt mondtam nekik, hogy előre játsszanak, sohase lépjenek hátrafelé. Na jó, persze, a sakkban nincs olyan, hogy soha. (Akárcsak a politikában.) Ehhez már lélekbúvár kell. Egy­szerűen nem látott más előre haladó lépést. Később is többször megfi­gyeltem, hogy Imre túlságosan is a direkt megoldásokat keresi. Az első három példában a hátralépés volt a baj, itt meg az, hogy nem lépett hátra. Akkor hát mi a tanulság? Az elemzés mélyére hatolva megke­reshetjük a szemléletbeli torzuláso­kat, rossz beidegződéseket, ami valamilyen mértékben mindenkinél található. Az ember változhat, fej­lődhet, még akkor is, ha a változat­számító és kombinációs képessége nem is javul. A sakkozóknak is le­hetnek különböző korszakaik, mint a festőknek. Taktikusabb vagy pozí­­ciósabb korszak. Valaki ráérez az izolált gyaloggal való játék ízére Ké­rész vagy Kaszparov nyomán, és egy ideig mindenáron ilyen állásra törekszik. Néha egy-egy nagy játé­kos hatása alá kerülünk, s a felszí­nes utánzás, mint a művészetben, modorosságra vezethet. Súlyosab­bak lehetnek a rossz edzői hatások a mindenre fogékony gyermeki lé­lekre. Ismertem gyereket, akit a zárt állások szellemében tanítottak, és félt a nyílt állásoktól, mint a mélyvíz­től. Előbb manőverezett át a hu­szárjával az alapsoron keresztül, mint hogy egy egészséges cent­rumrobbantást megjátsszon. A sors­döntő játszmák feldolgozatlan traumái, ebből adódóan bizonyos ál­lásokkal kapcsolatos bizonytalan fé­lelmek is állhatnak a háttérben. Magam is úgy voltam ezzel, hogy mindig a győztes partijaimat ele­mezgettem. Márpedig az első a gyengébb sakkozónál, hogy mik a gyenge pontjaim, s csak magasabb szinten kerül előtérbe, mik az erős­ségeim, milyen állásokra törekedjek. A gép sokat segít, de nem mond meg mindent. Egy nagy elő­nye tagadhatatlan. Ki szereti néze­getni a fogyatékosságait másokkal együtt? Az olyan közös elemzések­ből meg nincs is mit tanulni, hogy „neked még ezt is meghúzhatom!” A végén sértődések vannak. Van, aki csak dicséretet szeret hallani. Akkor már a legjobb megoldás: meg­mondja a gép! Igaz, megeshet, hogy csak ő fog okosodni tőle. I ifi W i 1 A 1 40%1 i­an­. a KLAaa 1 Magyar Sakkvilág 39 Töprengő

Next