Magyar Sakkvilág, 2012 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2012-02-01 / 2. szám
mondatos megjegyzéseiből értettem meg. Egy nyugodt, pozíciós állásnál helyénvaló, ha abból indulunk ki, van-e az ellenfélnek valami fenyegetése. Az erős sakkozó, ha pozíciós stílusú, akkor is meg szokta találni az erős támadó lépéseket, csak lassabban, mint a támadójátékosok, mert nincs ráhangolódva, nem szokott hozzá a kockázatvállaláshoz, ezért hosszú távon, ha éles állást játszik, felőrlődhet a küzdelemben. Portisch nagymestertől is láttam szép támadó játszmát, és Talt is láttam, ahogy lepozíciózta Karpovot. Bizonyos különbségek még a nagymestereknél is vannak a gondolkodás módszerében, optimális algoritmust csak a gépeknél lehet keresni. Nagyon azért nem lehet a realizmustól eltávolodni, az egyes állástípusoknak megvannak az alapvető gondolkodási sémái. Botvinnik azt mondta annak idején Larsenről, hogy ha nem az objektív törvényszerűségekből kiindulva játszik, sohasem lesz világbajnok. Egy hiba lehet véletlen. Az edző igazán a visszatérő hibákból tud következtetéseket levonni, mint egy pszichológus a visszatérő álmokból. Egyik szezonban az összes csapatbajnoki játszmáinkat kielemeztem. VEZÉCSEL D20 Blázsik-Szilágyi T. NB I/B, 2002 1.d4 d5 2.c4 dxc4 3.cc3?! e5!4.dxe5 ®xd1 + 5.exd1 £d4 7.£se3 ie6 8.®f3 !c5 9.£xd4 fxd4 10.f4c3! 11. ®d1 c2 12.cc3 0-0-0 13.ld2 ib3+ 14.e3 14...ib6? 14...ixc3 15.bxc3 7 h6 ag4xe3, Sd7, Shd8 fenyegetésekkel könnyen nyer. 15.lb5 Ja5! Be kell ismerni a tévedést! Jobb későn, mint soha! 16.&e2 Ce7 17.Sac1 xc3 18.bxc3 d5 19.c4 Sdd8 20.c5 Sd5 21.e4 21.EM? Shd8^ 21 ...Sxc5 22.a4 Jc4+ 23.4e3 !xb5 24.axb5 Sxb5 25.Sxc2 Sd8+ és sötét érvényesítette előnyét. Mi lehetett a hiba oka a 14. lépésben? Nyilván gyors húzás és felületes játék, hiszen a jót végül mégiscsak megtalálta. Pár forduló múlva ezt láttam: VEZÉCSEL D20 Kovács T.-Szilágyi T. NB I/B, 2003 1 ,d4 d5 2.c4 dxc4 3.e4 e5 4.áxc4?l ®xd4 5.®xd4 exd4 6.5/f3 £jc6 7.if4.1,b4+ 8.&bd2 Öf6 9.0-0 Ja5 10.£b3 áb6 11.h3 11.e5 Öh5 12.id2 áe6t 13.lxe6 fxe6 14.g4? 0-0+ 11...0-0? 11...ie6 12.e5 £d7?! 12...öh5 13.ih2 Je6!= 13.Sad1 h6 14.Sfe1 He8 15.&bxd4 15.e6 fxe6 16.Sxe6 Sxe6 17..ixe6+ *h7 18.?:bxd4 ftxd4 19.öxd4 Öf6= 15...£ixd4 16.5jxd42 Öf8 17.ig3 17.. Ja5?! Nehezen szánja el magát most is, hogy a futót leadja, pedig a térhátrányban cserélni kellene. 17.. .Jxd4! 18.Sxd4 1.e6 kiegyenlítést ígér, pl. 19.f4 c5! 20.Sde4 Bad8. 18.Se3 c6 19.Sf3 Se7 20.fd3 áb6 Belátja végre, hogy a huszár olyan nyomasztó, hogy egyszerűen nincs más hasznos lépése. 21 .ch2 .ixd4! 22. xd4 Je6 23.f4 Jxc4 23...C5! 24.Se4 még mindig nagyjából kiegyenlít. 24.Sxc4 Sd7 25.Sxd7 Fxd7 26. Jf2± Sötétnek ugyan vezérszámnyi gyalogtöbblete van, de az most nehezen mozgósítható. Az aszimmetrikus gyalogszerkezet a futónak kedvez a térelőny mellett. A következő lépésre már sötét súlyos helyzetbe kerül. 26...£·b6? 27.Sb4!± 6d5 28.axb7 ®xf4 29.ixa7 £›d3 30.a4 ffxb2 31 .a5 £›d3 32.a6 $M 33.Sxb4 Bxa7 34.§b6 c5 35.ag3 *f8 36.Sb8+ 1 0 A két példa után már többet mondhatok. Szembeszökő, hogy túlbecsüli a futók jelentőségét, dogmatikus, sablonos pozíciós szemlélet állhat a háttérben. A bizonytalanság így még jó is, hiszen még most is kis híján sikerült korrigálnia! A hiba felismerése és megértése között néha ég és föld a különbség. Itt nem volt olyan kiélezett a helyzet, mint az első példában, még valahogy elment az, hogy „elviszem, majd visszateszem és aztán”. KIRÁLYHUSZÁR MEGNYITÁSC40 ifj. Baranyai Sz. - Kelemen I. NB II., 2008 1.e4 e5 2.f3 d5 3.dxe5 Rámenősebb 3.exd5. 3...fd6 4.d4 dxe4 5.6c4 A levegőben lógott a kiegyenlítő axe5 exd1. 5...6f6 6.1g5 0-0 7Ae2 Qc6 8.c3 h6 91MSe8 10.öbd2 1f4! 11.ce3 a6 12.£sb3?! g5!? 13.ág3 13.. .fxe3?? Nem emlékszem, hogy csak felszisszentem, vagy fel is jajdultam a versenyteremben, amikor ezt megláttam. Hogy lehet ilyen ötletes játék után egy lépéssel elrontani az állást! Sötét ereje abban állt, hogy ez a futó összetartotta állását, tüskeként ékelődött be az ellenfél figurái közé, és nem lehetett jól eltávolítani. Most a sötét királyállás gyengeségei feltárulnak, átengedi a futópárt, magára nyitja az f-vonalat. Ha konkrét lehetőségeket nem találok a legaktívabb figuráimmal, általában sorra megvizsgálom a figuraátrendezésnek, a gyalogszerkezet megváltoztatásának és az előrevivő cseréknek a lehetőségeit. Itt a figuraátrendezés következik. Melyik figurám helyzetén javíthatok? Keresd a legpasszívabbat! Vegyük észre, hogy a 16 huszár természetes helyén most kőbe harap, értelmes feladatot kell neki találni! 13...öe7! majd 14...öed5 vagy 14.. .öf5 fokozza a nyomást az e3 pontra, és sötét kitűnően áll. 14.fxe3± Sötét stratégiailag veszve van, és világos a befejezést erélyesen játssza. 14...öd5 15.ed2 a5 16.c4! Ödb4?! 16...öde7 17.d5±és világos helyet csinált a huszárnak d4-en. 17.a3 4xd3+ 18.nxd3 exd3 19.0-0 a4 20.£b5 b6 Már nem ugrálhat, mert minden adu világos kezében van. 20...h5 21.!xd3 h4 22. ®f2! f6 (22...hxg3? 23.®xf7+?h8 24.®h5+ *g8 25.®g6+ *h8 26.Sf7-t—) 23.ie5! ©xe5 24.+ .xe5± 21.exd3 6a5? 22.®f2! Sf8 23. ©e5 f6 24.®f3! Jb7 25.®h5 ®e7 26.eg4 ,ie4 27.®xh6 f5 28.®g6+ ®g7 29.Tjh6+ és sötét feladta, látva ih8-ra a :1,e5-öt. 1-0 Miért hibázott? 13. lépés... Lehetetlen, hogy azokról az elvekről, amiket megsértett, ne hallott volna még. Más állhat a háttérben. Miért tette? Az indíték a lényeg, mon ami - hallom magamban Poirot hangját. Beszéltem a játszmáról Félegyházi Lacinak. - Rejtély előttem Imre lépése, pedig a huszármanőver igazán nem lett volna bonyolult. Laci hirtelen elkomorodott. - Sajnos ez az én hibám. Tudod, miért nem látta meg őezet? Mert vissza kellett volna lépnie. Imre azzal szokott büszkélkedni: most jól játszottam, egyet sem léptem hátra a partiban. Mindig azt mondtam nekik, hogy előre játsszanak, sohase lépjenek hátrafelé. Na jó, persze, a sakkban nincs olyan, hogy soha. (Akárcsak a politikában.) Ehhez már lélekbúvár kell. Egyszerűen nem látott más előre haladó lépést. Később is többször megfigyeltem, hogy Imre túlságosan is a direkt megoldásokat keresi. Az első három példában a hátralépés volt a baj, itt meg az, hogy nem lépett hátra. Akkor hát mi a tanulság? Az elemzés mélyére hatolva megkereshetjük a szemléletbeli torzulásokat, rossz beidegződéseket, ami valamilyen mértékben mindenkinél található. Az ember változhat, fejlődhet, még akkor is, ha a változatszámító és kombinációs képessége nem is javul. A sakkozóknak is lehetnek különböző korszakaik, mint a festőknek. Taktikusabb vagy pozíciósabb korszak. Valaki ráérez az izolált gyaloggal való játék ízére Kérész vagy Kaszparov nyomán, és egy ideig mindenáron ilyen állásra törekszik. Néha egy-egy nagy játékos hatása alá kerülünk, s a felszínes utánzás, mint a művészetben, modorosságra vezethet. Súlyosabbak lehetnek a rossz edzői hatások a mindenre fogékony gyermeki lélekre. Ismertem gyereket, akit a zárt állások szellemében tanítottak, és félt a nyílt állásoktól, mint a mélyvíztől. Előbb manőverezett át a huszárjával az alapsoron keresztül, mint hogy egy egészséges centrumrobbantást megjátsszon. A sorsdöntő játszmák feldolgozatlan traumái, ebből adódóan bizonyos állásokkal kapcsolatos bizonytalan félelmek is állhatnak a háttérben. Magam is úgy voltam ezzel, hogy mindig a győztes partijaimat elemezgettem. Márpedig az első a gyengébb sakkozónál, hogy mik a gyenge pontjaim, s csak magasabb szinten kerül előtérbe, mik az erősségeim, milyen állásokra törekedjek. A gép sokat segít, de nem mond meg mindent. Egy nagy előnye tagadhatatlan. Ki szereti nézegetni a fogyatékosságait másokkal együtt? Az olyan közös elemzésekből meg nincs is mit tanulni, hogy „neked még ezt is meghúzhatom!” A végén sértődések vannak. Van, aki csak dicséretet szeret hallani. Akkor már a legjobb megoldás: megmondja a gép! Igaz, megeshet, hogy csak ő fog okosodni tőle. I ifi W i 1 A 1 40%1 ian. a KLAaa 1 Magyar Sakkvilág 39 Töprengő