Magyar Sakkvilág, 2013 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2013-03-01 / 3. szám
Haág Ervin 80 éves A magyar sakkozásnak voltak és vannak világhírű versenyzői, feladványszerzői, levelezési sakkozói és voltak és vannak, akik több szakterülettel is elismerésre méltó szinten foglalkoztak. Tábla melletti sakk, levelezési sakk, sakkírói munkásság, folyóirat-szerkesztés, edzői tevékenység, a Magyar Sakkszövetség munkájában való részvétel területén egyaránt az ország legjobbjai közé kerültek. Korábban ilyen volt dr. Bán Jenő és Flórián Tibor is - a mi nemzedékünkben pedig Haág Ervin. Ervin 1933. január 11-én született Mosonmagyaróváron. Édesapja, dr. Haág János OTI jogász volt, sakkszervező és országos versenybíró. Az akkor még 8 osztályos gimnázium nagyobb részét Győrben végezte, az utolsó osztály és az érettségi pedig Szentgotthárdhoz fűződik 1951- ben. 1956-ban Budapesten al kalmazott matematikusi diplomát szerzett, első munkahelyein ennek megfelelő beosztásokat látott el. Sakkal kapcsolatos állásai: 1972-79: a Magyar Sakkélet főmunkatársa, majd szerkesztője, 1979-84 között a Magyar Sakkszövetség szakfelügyelője (nem ő kezdeményezte, szívesen maradt volna a Sakkéletnél), 1984-90: függetlenített edző a Bp. Spartacusnál, 1993-tól nyugdíjas. Egyesületei: 1948-51: Győri MÁV DAC, 1951-52: Győri VM, 1952- 55: Közgazdasági Egyetem SE, ill. Bp. Haladás, 1956: Bp. Vörös Lobogó, 1957-59 és 1963-64: MTK, 1959-63: Magyar Pamut, 1964-90: Bp. Spartacus, 1991-1995: Vasútépítő Törekvés, 1996-2000: Bp. Spartacus, 2001-től a Tabáni Spartacus. Mester 1955-ben, nemzetközi mester 1961-ben lett. 1961-ben nemzetközi nagymesteri normát teljesített Debrecenben. A szükséges második normateljesítés azért nem sikerült, mert a havannai 1962-es óriási versenyen játszó, már akkor is világklasszis Polugajevszkij csak a torna után kapta meg a már előtte elért címét, így a norma kiszámításánál még nemzetközi mesterként vették számba... Biztos, hogy ha Haág kap néhány olyan versenyt, ahol jó eséllyel harcolhat a normáért, nem pedig beugróként, felkészületlenül, vagy éppen rossz formában, esetleg betegen (ami sajnos nem volt ritkaság), akkor megszületett volna a második teljesítés és a titulus. A magyar nagymesteri címet a bajnokság érmeseként elérhette volna, de nem kérte. 1985-ben megkapta a mesteredző címet. Kiváló eredményt elért tanítványai sora imponáló: férfi és női nagymesterek, mesterek, a polgári életben szép pályát befutó amatőrök egyaránt vannak köztük - de Ervin mindig hajlandó volt bárkivel, bármilyen sakk-témát megvizsgálni. A címet a sikeres skarai Európa-csapatbajnokság után kapta meg, annak elismeréseként is. Az 1962-es várnai és az 1980-as máltai olimpián a csapat szekundánsaként segített. Szakfelügyelőként az ötletgazdagságot ötvözte a pontos napi munkával. Néhány kezdeményezése mára elsorvadt, de számos ma is az élet része. Nem is gondolunk arra, hogy ezeket ki kellett gondolni, majd meg is kellett valósítani. A bajnoki döntők módosítása, szuperdöntők megteremtése, játszmagyűjtemények kiadása az olimpiai és Eb-felkészülés támogatására, az Élő-rendszer meghonosítása, a svájci rendszerű versenyek szorgalmazása, dohányzási tilalom ott, ahol ifik is játszanak, a vidék támogatása, a vidéki értekezletek rendszeresítése, élvonalbeli klubok látogatása stb. hozzá és néhány munkatársához fűződnek. Aktív tagja volt az MLSZ Edző- és Irodalmi Bizottságának. Könyvei: The Petrofus Defence (1982 London, Forintos Győzővel együtt), Die Russische Verteidigung (1992 Mannheim, Forintos Győzővel együtt), Easy Guide to the Knight ge2 Kings Indian. Winning with the Hungarian Attack. (2000 London, Forin tos Győzővel együtt.), Győzelmünk a sakkolimpián - 1979 (másokkal együtt), Versenyfutás az aranyéremért- 1982 (másokkal együtt). A Magyar sakktörténet 3. és 4. részének, illetve a Barcza Gedeon élete és játszmái kötetnek szaklektora volt. Ezen a területen is kimagaslónak bizonyult. Cikkei többsége a Magyar Sakkéletben, a Sakkéletben jelent meg. Nagy elemzései, megnyitáselméleti kutatásai, beszámolói a műfaj legjobbjai közé tartoznak. Például már fiatalkori cikke, „Az eszme bűvölete" országos elismerést aratott. Rendszeresen írt elemzéseket a Chess Playerbe, írásai jelentek meg a Népszabadság, Népsport, Képes Sport hasábjain. Jogos a kérdés: és milyen ember? Igaz és jellemző adatokat írhatunk róla: intelligens, korrekt, segítőkész, munkaszerető, derűs, kiváló képességű ember (jeles diplomája is jelzi ezt), szép családdal (feleség, két gyerek, három unoka). Azonban csak a személyes ismerősei alkothatnak róla igazi képet. Szerencsések vagyunk, akik ismerhetjük, dolgozhattunk vele. Kívánunk sikeres szembeszállást a kor és a betegségek támadásai ellen - és reméljük, hogy még hoszszú ideig örvendeztet meg minket értékes írásaival. POROSZ HUSZÁRJÁTÉK C56 Haág-Varnusz XIV. magyar bajnokság Budapest, 1958 1.e4 e5 2.®f3 Öc6 3.1c4 ®f6 4.d4 exd4 5.e5 d5 6J,b5 Öe4 7.öxd4 id7 8.ÄXC6 bxc6 9.0-0 J,c5 10J,e3 ib6 11.ftd2 £,xd2 12.®xd2 0-0 13iig5l? Újítás. 13.. .®e814,§fe1 c5 151,f6!!? Egyetlen lépésben két tisztet áldoz. 15...h6 15...exd4 tilos 16. ®g5 g6 17.®h6 miatt, 15...gxf6 után 16.exf6 sekk jön, majd a vezér ellépésére a ®g5+ és ®g7 matt fenyeget.. 16.Se3! &h7! 16...gxf6-ra 17. exf6, majd 18.Sg3+ &h719.Sg7+ Magyar Sakkvilág 37 Köszöntő