Magyar Sakkvilág, 2014 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2014-03-01 / 3. szám
Shakespeare, közoktatás és a világbajnoki trón A megingathatatlan, birodalmakat létrehozó viktoriánus önbizalom mintaképe volt. Az önmagát megteremtő polihisztor. Később alapvetőnek bizonyult munkát publikált Anglia nagy iskoláiról. Mondhatni, vele veszi kezdetét a brit közoktatás. Elsőnek szögezi le, hogy tanításról csak a tanuló aktív közreműködésével beszélhetünk, és az csak akkor érhető el, ha sikerül felkelteni a tanuló érdeklődését, amiben a testi fenyítés semmi szerepet sem játszhat! Igazán tudhatta ezt, hisz autodidakta volt. Hoszszú időt töltött ugyan Oxfordban, de egyetlen college tagja sem volt. Az oktatást tanulmányozta, mielőtt az aktív élet mellett döntött, s felhagyott volna szűkös öröksége felélésével. Már pontosan tudta mi vonzza: Shakespeare és a sakk. Mindkettőt teljesen akarta, meghódítani és továbbadni egyaránt! Howard Staunton (1810-1874) születéséről máig semmilyen dokumentumot sem találtak. Mindenesetre családnévként szülőhelye, egy észak-angliai kis falu, Staunton nevét viseli. Keresztneve azonban már atyai örökség. A híres sakktörténész, H. J. R. Murray (1868-1955) szerint ugyanis édesapja Carlisle ötödik grófja, Frederick Howard volt, a napóleoni idők neves politikusa, miniszter és diplomata. Előítéleteink törvényszerűen akadályoznak meg minket abban, hogy megismerjünk, elismerjünk és felismerjünk dolgokat, így vagyunk a nemesség megítélésével is. Helyzetét, szerepét és értékeit szinte automatikusan vezetjük le a számunkra Mikszáth nevével fémjelzett gyilkos szatírából. Már ami az újabb időket illeti. Ezen egy Wesselényi, néhány Széchenyi nem sokat változtat. Pedig a társadalmilag és anyagilag biztonságban élő kiváltságos, aki az erkölcsin kívül más kényszert nem ismer, megtestesíti a megőrző és felhajtó erőt. Csak úgy, kedvtelésből foglalkozik szinte mindennel. Ráadásul tradicionálisan magas színvonalon. Ezt legtisztábban az angol hagyomány valósítja meg. Talán ez az oka, hogy kevés képviselőjét ismerjük el mégis, s azokat sem minden megmosolygástól mentesen. Pedig megérdemelnék. Mint például Carlisle ötödik grófjának, ahogy akkoriban mondták: természetes fia, Ho ward Staunton. Önokból is nemes, nagyformátumú tanító, korát megelőző szervező volt, Shakespearekutatóként és sakkozóként egyaránt. Ő alapította a Chess Players Chronicle-t, az első igazi brit sakkújságot 1840-ben. A játék első angol kézikönyve, a Chess Players Handbook (A sakkjátékos kézikönyve) is az ő műve 1847-ből. Ez lett aztán még a 20. század elején is minden angol anyanyelvű sakkozó bibliája. Tizennyolc, utolsó szálig elkelt kiadást ért meg több mint hetven év alatt. A legnépszerűbb magazin, az Illustrated London News hasábjain évtizedekig vezetett sakkrovatán is generációk nőttek fel. A világ első igazi sakk-világversenyét is ő szervezte meg 1851-ben, Londonban. Kihasználta a londoni ipari világkiállítás adta lehetőséget és a saját tekintélyét. Amire más aligha lett volna hivatottabb - és persze képes. Staunton ugyanis ekkor már közel egy évtizede a sakk világbajnokának tekintette magát - ahogy a világ is annak tartotta, miután párosmérkőzéseken a negyvenes évek közepére sorra legyőzte előbb a vezető angol, majd a francia, végül a német mestereket. A francia Piene Charles Fournier de Saint-Amant (1800-1872) felett 1843-ban, Párizsban aratott elsöprő győzelmével egyben a hallgatólagos „a sakk világ fővárosa” címet is elragadta London számára. Ő adott nevet az angol megnyitásnak (1 .c4), a holland védelmet fejtetőre állító Staunton-cselt (1.d4 f5 2.e4) pedig róla nevezték el kortársai. Azonban 51-ben, épp a mondhatni az ő tiszteletére rendezett versenyen kikapott az utódjának tekintett Adolf Anderssentől (1818-1879). Ezután az életéből hátralévő majd negyedszázadot egyre inkább Shakespeare világának szentelte. Amiben komoly szerepet játszott egyre romló egészségi állapota is. Ennek ellenére nem kisebb eredményességgel haladt előre. Alig egy évtized alatt megteremtette az ismert Shakespeare ősforrások, az úgynevezett fólió és quarto-kiadások egybevetett kritikai összegzését, mindent jegyzetekkel, valamennyi darabot bevezetővel, keletkezési adatainak és utóéletének ismertetésével, valamint kritikával látott el, s az egészet teljessé a használt szavak és kifejezések magyarázatával tette. Mindmáig ez a munka - három vaskos kötet-tekintendő kútfőnek a Shakespeare-univerzum valamennyi kérdésében. Mégis a mai napig minden sakkozó vele tart, amikor táblához ül. Ugyanis, bár a sakkjáték versenyszabályzatában semmi nem írja elő a tábla méretét és a bábok alakját, 1848 óta mégis Staunton-figurákat használnak minden valamire való versenyen. Ha irigyeinek van igaza, és csak a nevét adta a modern marketing első promóciójához (a készletet az aláírásával hitelesített díszdobozban kínálták), már az is komoly teljesítmény volna. De a kortársak tudni vélték, hogy a tervezésből is kivette a részét. A kivitelező mindenesetre, a szabadalmi leírás tanúsága szerint, Nathaniel Cook volt. Staunton talán csak igyekezett a sakkbéli alkotásainak megfelelő színvonalú statisztákat állítani a játéktérre. Ahogy Shakespeare gondolatai is megkövetelik ugyanezt a színpadon. Nézzék e szerint az alábbiakat: BIRD MEGNYITÁS A02 Staunton-Williams London, 1851 I. f4 e6 2.e3 f5 3.g3 ©f6 4.ig2 d5 5.<Bf3 c5 6.b3 Öc6 7.0-0 ld6 8.áb2 0-0 9.©e2 lc7 10.öa3 a6 II. Bad1 b5 12.c4 bxc4 13.bxc4 Sb8 14.áxf6 ®xf6 15,cxd5 exd5 16.d4c4 17.£>e5©b4 18.03X04 dxc4 19.a3 áxe5 20.dxe5 ®f7 21.axb4 Sxb4 22.Bd6 ib7 23.e6 ®c7 24.Bd7 ®c8 25.9d1 ic6 26.ixc6 ®xc6 27.9d4 Bf6 28.Sd6 9b5 29.§d8+ ZT8 30.3xf8+ ±xf8 31.9d6+*e8 32.Sd1 1-0 38 Magyar Sakkvilág