Magyar Sakkvilág, 2014 (12. évfolyam, 1-12. szám)
2014-10-01 / 10. szám
Tanoda Na, hol az a matt? Keressük, keressük, és még mindig csak keressük. Sok gyakorlással fejlődhet az intuitív érzékelésünk, és ha pontosan még nem is látjuk, de egy idő után tudni fogjuk, hogy az ellenfél úgyis bele fog gabalyodni a hálónkba. Végjátékban különösen fontos lehet a lépéssorrend, hiszen itt egy tévesztés után akár meg is fordulhat a játék képe. Összefoglalva: nem lehet eleget gyakorolni a mattháló szövését, és akinek van rá ideje, fejtsen meg minél több, a mostanihoz hasonló feladatot! 1. 1.g4+ afe5 1...&xg4 2.&g6! (2.öf6+? &f5 3.&g8 g4+) 2...ffa1 3.öf6+ £xf6+ 4.&xf6+- 2.1b2+! Eltereli a vezért az a-vonalról. 2.£)f8? Sfa7+-+ 2...®xb2 3.öf6 3.©f8 is jó. 3...d5 4,c5 3...dS 4.c5! bxc5 4... d4 5.<öd7+ &d5 6Äxb6+ &xc5 7.6a4 H— 5.&e7 A két utóbbi csendes lépésre is volt idő, mert a sötét vezér nem tud játékba avatkozni. 5...d4 6.£d7+ &d5 7.£ib6+ ?&e5 8.öc4+ á·d5 9.®xb2+ 1 0 2. 1.öf5+! á·d5 2.£if4+ á›e5 2...&e4 3.§e1# 3.á?g5! Szép lépés, amire nincs jó válasza sötétnek. Fenyegetés. 3...®a8 3...£b4 4.£·d3+ 4.§e1+ Sfe4 5.g6+ 5.gxe4+?? á’xe4! Ugye tudjuk, hogy két huszár nem tud mattot adni? 5...&d5 6.öge7+ &e5 7.Sk6+ &d5 8.rafe7++- A vezér védtelenné válik. 1-0 ! 3.1.Bf6+ &e8 2.§f7! £g4 2...·xf7 3Axd6+ &e7 4Axf7 *xf7 5.&d6+-; 2...áxf7 3Ah6++- 3Axd6+ áxd8 4.Sh7! Elveszi a vezértől a h3 lehetőséget, így csak e6-ról védhe ti a Bd7 mattot. 4.e5? ®a4+=; 4.Sc7? ®h3!= 5.§c8+ <&e7 6.§e8+ &f6 7.e5+ á>g5= 4...®e6 5.Bh8+ &e7 6.Be8-H— 1-0 4. 1.&b4+! 1.exf7? dxc2 2.f8ff d® és nincs mattveszély, ez csak döntetlen. 1...axb4 2.e7! d2 3.e8® d1® 4. ffc6+ &a5 5.axb7! Szinte hihetetlen, hogy még erre is ráér világos. Fa6 matt fenyeget. 5...ffe2 5...b3 6.a3! 6.ffb6+ áfa4 7.ffa7+ aib5 8.®a6+ vezért nyer. 1-0 5. 1.h3+ *h5 1...ág5 2.ib2 *f4 3.fxg3-H— 2.1b2 gxf2 3.£f5! Be lehet engedni a vezért? 3...Í1® 4.g4+! a?g5 4...hxg3 5Äxg3-H— 5.J.C1+ Sxd 6.£fd4! Itt a csattanó! A mattfenyegetés csak a vezér elvesztése árán lehetséges. 6...&f4 6...®e3 7.£se6# 7.®e2+1-0 6. 1.b4+ *a4 1...?b5? 2.id3++2. £sb2+ *a3 3.£c4+ &a4 4.b2+ &b5 5.£d6+ é’c6 Eddig könnyűszerrel kiszámolható, de hogyan tovább? 6.b5+! ®xb5 7.7,e4+! Csakis így, különben 7. 6xb5? *xb5 jöhet 7...&d7 7...*xc5? 8. £sb7# 8.5fxb5+ Világos a két könynyűtiszttel mattot ad. 1-0 7.1.ixb4 gxh3 1...*xb4 2.h4! 2.ie7 h2 3.£e2 hl® 3...&b5 4.cg3 &c4 5. 1,d6 stb. után sötét valamennyi gyalogja elhullik, majd világos nyer a futó+huszárral. 4.$b3+ a%a5 5.^b3! A fenyegető ixb4 ellen nincs orvosság. 5...b5 6. Kd8#1-0 8. 1.®f1+! ®!xf1 2.áb5+ ®c4 2...&xe1 3.öc2+ &d2 4.öxd4+- 3. £)xc4! 3„áxc4+ <á?xe1 4.öc2+ &d2= után a fenyegető vezérátalakulás csak egy tiszt elvesztésével akadályozható, ami csupán döntetlen. 3...fxe1© 3...&xe1 4. öe3+- 4.£e3+ &f2 5.ög4# 1-0 Sakkozzatok! (138.) Mattháló Németh Zoltán: Kaszparov legszebb győzelmeinek titkai 3990. A sakkozás 13. világbajnoka 1985-ben szerezte meg a címét, s miután ötször megvédte, 2000- ben Vlagyimir Kramnyiknak engedte azt át. Hatvannál több nemzetközi versenyen, ezen belül mintegy húsz szupertornán győzött, és a sakktörténelemben először érte el a 2800-as értékszámot, valamint két évtizedig vezette sportága nemzetközi ranglistáját. A mai napig élő ember nem tudta túlszárnyalni legmagasabb élőpontszámát, amely 2851 volt. Mit tudhatott ez a kivételes képességű zseni, amit más nem? Milyen sakkalapelveket használt, és hogyan alkalmazta azokat játéka során, amelyekkel húsz éven keresztül a csúcson tudott maradni? Erre keresi a kötet a választ, és 170 halhatatlan Kaszparov győzelemmel támasztja alá annak valódiságát. A közölt játszmák fejben történő lejátszásának sem lehet akadálya, mert rekordmennyiségű, azaz közel 2000 diagram teszi olvashatóvá a könyvet, így némi sakktudással akár még sakktáblára sem lesz szüksége az olvasónak... A sakk alapelvei Németh Zolá* Kaszparov legszebb GYŐZELMEINEK TITKAI 1. Boleszlavszkij 1946 5.(sukin 3-Jakhontov 1981 — ■ ■ ■< £ ο■ fi ái é i M m i mi' a a fi Világos lép Világos lép Világos lép Világos lép Világos lép Világos lép Világos lép 32 MAGYAR SAKKVILÁG 4. Prokes 1947