Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2015-03-01 / 3. szám

Megelőzte a korát Emlékezés egy agyonhallgatott zsenire, Papp Bélára! Csak gratulálni lehet a korábbi sakkvilág­bajnok, Garri Kaszparov és a női világrang­listát 25 éven keresztül vezető Polgár Ju­dit erőfeszítéseihez, amit az iskolai sakk­oktatás elfogadtatásáért az utóbbi évek­ben megtettek. Az eredmény látványos, hiszen hazánkban eddig mintegy 100 ál­talánosban vezették be a sakkoktatást. Ez az írás egy több mint fél évszá­zaddal korábban volt, és elhallgatott vi­lágszenzáció felelevenítését szeretné el­érni. A gyerekek sakkoktatásában ugyanis 1957 és 1964 között oly látványos sikere­ket ért el egy valóban megszállott sak­koktató, amit azóta sem tudott senki még csak megközelíteni sem. Ez az em­ber PAPP BÉLA (1920-1988) volt (így, csu­pa nagybetűvel, mert megérdemli!), aki egész életét a tehetségek fel­kutatására és kibontakoztatásukra tette fel. De ki is volt ez a végtelen jó szán­dékú ember, akinek baráti közelségét életem egyik nagy ajándékának tartom? Béla bácsi - ország-világ így ismerte és szólította - mérlegképes könyvelőként dolgozott a MÁV-nál, gyűrűs menyasz­­szonya is volt. Az ötvenes évek közepén azután mindent hátrahagyott és csak a sakkoktatásnak élt. Egyik legkedvesebb tanítványa, Tompa János írásos emléke­iből tudom, hogy 1956 szeptemberében kezdett bele tervei megvalósításába. Az angyalföldi iskolákban tartott szimul­tánokon válogatta leendő tanítványait. 1957 tavaszán a Józsefvárosra is kiter­jesztette toborzó körútját, s mindkét vá­rosrészben megnyerte a helyi sportisko­lák (ASI, JOSI) vezetőit a sakkszakosztá­lyok megalakításához. Az ASI-t már 1957 őszén benevezte a legalsó szintre, a kerületi II. osztályba - ez­zel elkezdődött az a példátlan sikersorozat, amelyre az egész világon azóta sincs példa. Természetesen a rendkívül érzé­keny szemmel végzett, folyamatos kivá­lasztás mellett igen intenzív edzések is zajlottak. Az ASI volt a zászlóshajó, a JO­SI pedig az aranytartalékot biztosító fiók­csapat. A tehetséges és annál is szorgal­masabb fiatalok fejlődését nagyban se­gítette a sakkvilág akkori két nagysága, Mihail Tál és Robert Fischer játszmáinak a tanulmányozása. Különösen a „rigai va­rázsló", Tál vad kombinációs partijai álltak közel a később mesteri címet is szerzett Papp Béla stílusához. A gyerekek szin­te a hét valamennyi napján sakkoztak: edzések, versenyek, csb-fordulók adták a programot. Az első, visszhangot kiváltó sikere­ket a lányok érték el: Gombás Judit, Nyá­­rasdy Sarolta, Kmetovits Erzsébet és Már­kus Ágnes sikeres felnőtt nőket győztek le. Az I. Budapesti Általános Iskolás baj­nokságon a fiúknál Székely Mihály és Ke­lemen Ferenc, a lányoknál pedig Nyárasdy Sarolta és Márkus Ágnes végeztek az első két helyen. A Fővárosi Tanács támogatá­sával nyolc budapesti kerületben kezd­hette meg egy-egy szakember a sakkok­tatást. Az évek során a toronymagasan legeredményesebb munka a Papp Béla ál­tal vezetett XIII., illetve VIIi. kerületi edzé­seken folyt. A gyorslift 1957-től folyamatosan haladt felfelé. Az ASI a kerületi II. osztály­ból (olykor szerencsés átszervezések ré­vén is, de­ minden évben feljebb lépett. A Budapest III. és II. osztályban már elsők lettek a csak „iskolásokként" emlegetet­tek, akik 1962/63-ban az OB II. Nyugati csoportjában is elsőként végezve, felke­rültek a legjobbak közé. Az 1963/64-es bajnoki évadban a 14 részvevő között a 11. helyen végeztek, tehát bennmarad­tak. Úgy játszották végig a bajnokságot, hogy az OB II.-es győztes együttes két já­tékosát elvitték, ráadásul már az OB I. első fordulójában tudták, hogy a szezon végén a feloszlatás vár rájuk. Felvetődik a kérdés: miért kellett en­nek így történnie? A válasz összetett, de a legfontosabb tényező az emberi irigység volt. Papp Bélát látványos sikereivel pár­huzamosan mindinkább támadták. Ered­ménnyel, hiszen Béla bácsi az utolsó két évben - tehát a sikerek csúcsán! - négy alkalommal is hosszabb kórházi kezelésre szorult. Ám tanítványait ezek az össztüzek sem törték meg! Hősiesen küzdve bizonyí­tották: nem véletlenül kerültek fel Portisch Lajosék kategóriájába! Az irigyek és gáncsoskodók támo­gatás helyett bezáratták ezt a páratla­nul sikeres sakkbázist: 1963-ban a JOSI-t, 1964-ben pedig az ASI-t szüntették meg egyetlen tollvonással. Azokat a klubokat, ahonnan Papp Béla kezei alól olyan játé­kosok kerültek ki, mint a későbbi olimpiai bajnok, világbajnokjelölt Adorján András és a másik nagymester, Faragó Iván, Tom­pa János, dr. Nagy Ervin, Geszosz Pavlosz nemzetközi mesterek, Székely Mihály, Hradeczky Tamás, Gombás Judit, Kmeto­ vits Erzsébet, Nyárasdy Sarolta mesterek és további kiválóságok, így többek kö­zött Antal László, Maráczi Ernő, dr. Tom­pa László, Tanai József, Wollák Zoltán, dr. Papp Antal és még sokan mások. Itt kez­dett sakkozni Verőci Zsuzsa, későbbi női nagymester is. Az ASI csodálatos menetelése már fél évszázaddal előbb is bizonyította: ér­demes a legfiatalabbakkal foglalkozni, akik óriási dolgokra képesek. Nagy kár, hogy a kivételesen kreatív és eredményes sakkok­tatót, Papp Bélát ellehetetlenítették. Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyere­kek sakkoktatása immár intézményes kere­tek között folytatódhasson. Joh­n Károly cikke a Nemzeti Sportban jelent meg. Fotók: Tompa János archívumából. Április 29-én lenne 95 éves 30 MAGYAR SAKKVILÁG

Next