Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2015-04-01 / 4. szám
Portré Dr. Nagy Ervin nemzetközi mester és felesége, Sarolta Hungária körúti lakásukban fogadtak március utolsó heteiben. Ervin, többször játszottunk egymás ellen, évekig együtt sakkoztunk a Honvédban, most más minőségben ülünk mindketten az asztalnál. Kérlek, beszélj a kezdetekről! Kitől, hogyan tanultál meg sakkozni? 1945. július 30-án születtem Budapesten. 1956 telén zűrös idők voltak Magyarországon. A Sziget utcai Általános Iskolába jártam, éppen tanítási szünet volt, ám híre ment, hogy egy sakkedző, Papp Béla bácsi érkezik a suliba. Néhány iskolatársammal elmentünk a foglalkozásra. Ezután sakkoztam, sakkozgattam inkább, 1958 óta szervezett formában, első egyesületem a Vörös Meteor volt, egy évig jártam oda. Komolyabban 1959 óta versenyzek, Béla bácsi csapatához, az ASI-hoz (Angyalföldi Sportiskola) kerültem. Az ASI neve mára fogalommá vált. Kik játszottak ott annak idején? Antal Laci (sajnos már meghalt, Antal Gergely nagymester édesapja volt, híres közgazdász), Székely Misi, Geszosz Pavlosz, Tompa János és Adorján András. És ne feledkezzünk meg Tompa Lászlóról sem, ő nemrégiben hunyt el, Tompa János bátyja volt. Az ASI-ban csak fiatalok játszottak, ahogy erősödtünk, évente egy osztállyal került feljebb a csapat. Öt év alatt a legalsó osztályból feljutottunk az OB I-be, és ott tisztes eredményt értünk el. És akkor tervszerűen, módszeresen, az akkori könyvekből sakkoztatok, úgy fejlődtetek? Hát nem éppen. Nem sokra becsültük a könyveket, valahogy tanulás nélkül ötletesen, ravaszul játszottunk, ez volt az általános. Az önképzés, a könyvekből sakkozás nem volt az erősségünk. Persze voltak kivételek, Adorján András, Tompa János, illetve Faragó Iván is állandóan bújták a szakirodalmat. Később sokat sakkoztunk Vígh Bélával, ő gyakran használt olyan szakkifejezéseket, mint például minoritástámadás vagy vezérszárnyi gyalogtöbblet, ezeket persze mi is használtuk, ám napi szinten nem szerepelt a sakkgondolkodásunkban. Ekkor jöttem rá, hogy bizony sakk-könyvek is kellenek. Mi lehetett Papp Béla edzői sikereinek titka? Fantasztikus ember volt! Soha nem szidott senkit, emberileg, megértően állt a problémáinkhoz. Ha hibáztunk, sohasem oktatott ki minket, nem ordítozott, egy elmarasztaló szót nem hallottunk tőle. És nagyon megszerettette a játékot velünk. Sokan demonstrátorkodtak az 50-es, 60-as években, te hogy álltál ezzel? Balogh Laci bácsi országosan ismert versenybíró volt annak idején. Ő hívott engem is táblát állítani, emlékszem, napi 10 forintot kaptam. Az 1961-es Maróczy-emlékversenyen demonstráltam először. És hogyan fejlődtél a pályád elején? Szépen mentem előre a minősítési ranglétrán. 1960-ban középiskolás Budapest-bajnok voltam holtversenyben, 1961-ben 100%-os eredménnyel egyedül lettem első. Ebben az évben szereztem meg a mesterjelölti címet is. Többször voltam ifjúsági válogatott, 1963-ban 2. lettem az ifjúsági bajnokságon. Aztán megszűnt az AS1 1964- ben. Hol folytattad ezután? A Bp. Honvéd csapatához kerültem, és azóta itt játszom, 51 éve már. Tíz éve kaptam egy szép emlékplakettet, féltve őrzöm. Ez áll rajta: „Dr. Nagy Ervinnek, az egyetlen magyar 15-szörös csapatbajnok sakkozónak." Amióta az eszemet tudom, doktor vagy. 1969-ben végeztem a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, 1979-ben pszichiáter szakvizsgát tettem, majd 1983-ban neurológus szakvizsgát. A mai napig dolgozom a Honvéd Kórházban. A Magyar Sakkélet hasábjain ezt írtad 1968-ban: „Az egyetemi évek alatt fejlődésemben törés mutatkozott, melyet csak a főiskolai világbajnokságokon való szereplések enyhítettek. Háromszor voltam főiskolai válogatott, s 1966-ban megnyertem az országos főiskolai bajnokságot" Bizony, nem volt könnyű a sakkozást a tanulással összeegyeztetni, ebben a dologban édesanyám tanácsát követtem, miszerint a tanulás a legfontosabb. A profizmus gondolata soha nem vetődött fel bennem. És mikor lettél mester? Az 1968 augusztusában Békéscsabán megrendezett jubileumi mesterversenyen szereztem meg a címet, itt a normát egy ponttal túlteljesítettem. Többször játszottál a magyar bajnokság döntőjében is. A mesteri cím megszerzése után, 1968 októberében - Kluger Gyulával holtversenyben - az élen végeztem, bejutottam a döntőbe. 1972-ben és 1973-ban is játszottam a legjobbak között. Nem is akárhogyan! Az eredménytáblázatban úgy látom, hogy 1972-ben a 4. helyen végeztél. Jól ment a játék. A bajnok Csem István lett, a második-harmadik helyen Ribli Zoltán és Adorján András végeztek, utánuk én következtem Tompa Jánossal holtversenyben. Ezen a tornán legyőztem - többek között - Riblit, Adorjánt és Lukács Pétert is. Többször voltál résztvevője a Budapest-bajnokságnak is. Neked melyik volt a legjobb eredményed? 1978-ban megnyertem. Nem volt rossz mezőny - Petrán Pál, Lengyel Béla, Pintér József, Schneider Attila, Rigó János, Perényi Béla, Ozsváth András. Az egyik régi Magyar Sakkéletben olvastam a cikke- „Ne csak sakkozókkal barátkozzunk!” Interjú dr. Nagy Ervinnel 28 MAGYAR SAKKVILÁG