Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2015-04-01 / 4. szám
Portré Kamu Samu nagymester májusban lesz 95 éves, szerény 6 szobás rózsadombi hajlékában fogadott, éppen a benti úszómedencéből a szauna felé tartott, amikor elcsíptem egy interjúra április elsején. Kamu nagymester, hadd köszöntsem e szép jubileum alkalmából. Úgy látom, most is éppen olyan fiatalos, mint 1974-ben a Karpov-Korcsnoj világbajnokjelölti döntő idején. Kérem, beszéljen a kezdetekről, hogyan, kitől tanult meg sakkozni? 1920. április 1-jén láttam meg a napvilágot, ha jól emlékszem, ez egy csütörtöki nap volt. Lovasberényben születtem, ifjú sakkozóként ezért is szerettem a lovakat, még ma is sokkal többre tartom a huszárt mint a futót. És az édesapja is sakkozó volt? Vagy valaki a családból? Édesapám nem nagyon tudott játszani. Persze aztán a seregben megtanult sakkozni, amikor az idősebb katonák csicskáztatták. Hogyhogy? Hát olyan fekete-fehér sakktáblaszerű kövek voltak a folyosón, annak a felmosását hívták „sakkozásnak". Ez rendkívül érdekes, ezeket a remek sztorikat valósággal zabálják a Sakkvilág olvasói! Viszont az anyai nagybátyám valóban sakkozott. Hogy is hívták őt? Hátha ismerjük. A becsületes neve Puschánszky Ödön volt. Ő nemcsak a sakkban jeleskedett, hanem más sportágakban is, birkózott, karatézott, minden ilyesmi, aminek egy falusi kocsmában konkrét hasznát veheti az ember. Egyébként róla egy bizonyos rúgásfajtát is elneveztek, ez közismert. A mozgássorozatot a testnevelés-tudomány a mai napig Putschán-rúgásnak nevezi. Csak nehogy én is kapjak egyet. Térjünk inkább vissza a királyos játékhoz. Milyen nagy sakkozókat ismert annak idején. Ismertem Capablancát és Aljechint is, mindkettejükkel leveleztem. A Buenos Aires-i vb után elég rosszban voltak, nem is viszony volt ez, hanem inkább iszony. Ifjú emberként közvetítettem közöttük. Ezek szerint ön sok nyelven beszél. Kamu nagymester. Az összes európai nyelven, beleértve a rétorománt is. De beszélem a mandarin nyelvet is. Fontos, hogy idős korban sok gyümölcsöt egyen az ember. Azt hiszem, kicsit elkanyarodtunk. Hogy is volt ez a sztori Aljechinnel és Capablancával? Megmondom én az őszintét, itt Magyarországon inkább Capablancát kedveltük jobban. Sok sakkozó társam csak Fehér Cápának nevezte. Tudja, Cápa Blanca. Na szóval, annyit elértem aztán, hogy mindketten asztalhoz ültek az 1938-as AVRO-versenyen, igaz, minden partiban egymásnak háttal versenyeztek csak. Kivéve az egymás elleni partijaikat. És a régi magyar sakkozók közül kivel volt jóban? Elmondhatom, hogy Maróczy Géza, Barcza Gedeon, Szabó László, Lilienthal Andor - bizonyos értelemben - a tenyeremből ettek. Ezt hogy érti? Hát, apámnak volt egy péküzeme, ahol én is besegítettem. Kenyeret készítettünk. Térjünk rá a mai napok eseményeire. Mit gondol a komputerekről? Sajnos már nem látok olyan jól, mint régen, pedig annak idején a Gellérthegyről leolvastam a pontos időt a Március 15. téri nagy óráról. Emiatt - sajnos - nem is tudok csalni a vécében az okostelefonommal. Ön ilyet tenne? Miért, mit gondol? Annak a sok fiatalnak honnan van 2700-2800-as éleje? Ők is mind az okostelefont nyomogatják. Hát, furcsa gondolatmenet. Viszont Önnek volt valamikor a 60-as évek végén egy esete a versenybíróval és a függőborítékkal... Mintha csak tegnap lett volna! Idős volt a versenybíró, a függőborítékot véletlenül az én táskámba tette. Erről én nem tehetek. Aztán valamiféle nagy főzésben lehettem otthon, a konyhában a borítékon a ragasztás felengedett. Jött egy nagy szél, és ahogy odapillantottam, megláttam - akaratom ellenére - az ellenfél függőlépését. Viszont másnap a függőnapra becsületesen visszacsempésztem a borítékot a versenybíró asztalára. Ha valaki kételkedik a szavaimban, azt az ügyvédstábommal beperelem! Én mindig is a függőlépés sérthetetlenségének oldalán álltam. Hogyan értékeli a legutóbbi, 2014- es sakkolimpiát? Amit a kínaiak nyertek. Világéletemben két dolgot nem szerettem. A rasszizmust és a kínaiakat. Mi velük a gondja? Állandóan ferde szemmel néznek rám. Most meg pár hete eltörték Rapport Ricsi lábát is, pont a csapatvébé előtt. Tutira a kínai maffia volt. A neten síbalesetet olvashattunk, ám engem nem vernek át. És hogy szolgál az egészsége? Néha vannak kisebb gondjaim a vérnyóval (vérnyomás - a Szerk.) és a puszival (pulzus - a Szeri). Viszont egyet mondhatok az Olvasóknak: aki 95 éves korában is sakkozik, az bizony hosszú életű lesz! Milyen tervei vannak, Kamu úr? Öt év csupán, és az első száz év meglesz. Mindig is a stratégiát szerettem a sakkban, a stabil dolgokat. Pár napja lefoglaltam egy szép, déli fekvésű sírhelyet Farkasréten, onnan belátni a várost. Akciós volt, nyilván szeret spórolni az ember. Sőt, már most szelektálom az embereket az emlékversenyemre. Aki engem valaha legyőzött, az nem indulhat! Hm, kamu úr, akkor - tartok tőle - nem nagyon lesz mezőny... És milyen a viszonya a mostani elnökséggel? Hát igen, azt is tervezem, hogy majd egyszer berontok egy elnökségi ülésre, vagy közgyűlésre és a tömeg közé hajítom a járókeretemet. Ami itt folyik, az vérlázító! Meg én aztán mindig a külföldiek szerepeltetése ellen voltam. Mert kik játszanak például a Bp. Titánokban? Horvát meg Kozák? Korábban meg Német? Csak elveszik a helyet a magyarok elől! Önnek igazán nagy tapasztalata van. Kérjük, mondjon egy-két kritikus szót a sakkújságunkról. A lap a legjobb, jobb nem is lehetne. Imádom benne Magnus Carlsen, Lékó Péter, Polgár Judit, Almási Zoltán és Rapport Richárd elemzéseit. Hát, hm. Nem is tudom... Ők azért meglehetősen „ritkán" dolgoznak nekünk. Viszont most majd ez az interjú velem. Ez dobni fog a példányszámon, majd meglátják! Pár éve egyszer viszont nagyot röhögtem azon, amit írtak. A cikkírójuk panaszkodott, hogy sajnos nagyon idős a mezőny a hazai vaksakkozásban, és hiányzik az utánpótlás... És mivel nem elégedett még? Min változtatna? Semmivel nem vagyok elégedett. Nem becsülik az idős sakkozókat! A Maróczy Géza Központi Sakkiskola szeniorcsoportja el sem indult most szeptemberben. Pedig biztosan volna rá érdeklődés. És a 300 millió? Azt hogyan költené el? Ahogy olvastam az interjúkat, annak már a tízszeresét elköltötték volna a sakkozók különböző célokra. Én például kinéztem itt a szomszédban egy szép üres telket egy kis tavacskával, azt venném meg belőle. Azt hiszem, az jár nekem, letettem már annyit az asztalra! ANGOL MEGNYITÁS A10 Aljechin-Kamu A játszmát Alekszandr Alekszandrovics Aljechinnel játszottam 1941-ben valahol Európában. Vagy Capablanca lett volna ez ellenfél? 1.c4 h5 Szárnyi játék. 2.h4 Világosnak tempófórja van. 2...a5 3.£a4 Túl korán hozza játékba a vezért. 3...§a6 4.axa5?! A számítógép szerint nem a legjobb. 4...Sah6 Duplázás a zárt vonalon. 5.£xc7?! Csipegetünk, csipegetünk. A Stockfish szerint nem a legjobb. 5...f6 6.Нxd7+?! Önfeláldozó vezér. 6...áxf7?! Sötét következetesen nem üt. 7.@xb7 Világosnak vezérszárnyi gyalogtöbblete van, az fix. 7...£fd3 Támad ám a dáma! (Micsoda dráma!) 8.®xb8 ®h7 Triplázás! 9.®xc8 Világosnak futópárja van. 9...ág610.®e6 Szerkesztőségünk nem (mindenben) ért egyet az interjúban elhangzottakkal, a riporterrel, a riportalannyal, és elhatárolódik az interjúban elhangzott és el nem hangzott kijelentésektől, meg saját magától is. Kamu Samu nagymester 95 éves - avagy áprilisi tréflik... 30 MAGYAR SAKKVILÁG