Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2015-09-01 / 9. szám

Sakk-Vi­lág-Kiá­l­lítás Egy matematikatanár a sakk-királyság trónusán Még egy jó hónapig várja látogatóit az idei év nagy látványossága, a Milánói Világkiállítás! Immár a 95. az EXPO-k sorában. Legutóbb ebből az alkalom­ból az elsőről, az 1851-es londoniról emlékeztünk meg. Pontosabban a világ többé-kevésbé ennek a keretében megrendezett első nemzetközi sakkver­senyéről. Adósak maradtunk azonban a részletek­kel. No meg az egyenlők és az önjelöltek közül ott trónra lépő első, nem hivatalos világbajnok, Adolf Anderssen előtti tisztelgéssel. Szóval minden készen állt, hogy kezdetét vegye a nagy verseny. Ám természetesen akadtak és késedelem nélkül színre is lép­tek a gáncsoskodók. Legelőbb Anglia má­sodik-harmadik játékosa, George Walker minősítette komolytalannak az egészet, és bojkottot hirdetett. (Igazát bizonyítan­dó a távolmaradó „komolyak" nevében kihívta a leendő győztest egy „igazi ver­senyre", amit aztán Anderssen, a londoni első megalázó fölénnyel megnyert.) Any­­nyit azért elért, hogy a hozzá hasonlóan második-harmadik brit sakkozónak tar­tott Daniel Harrwitz indulását lehetetlen­né tegye. A bojkott ezzel ki is merült. Aztán a nemrég még világbajnok­nak tekintett francia Saint-Amant (ta­lán Staunton elleni vereségétől kedvét vesztve) az éppen akkor kitört kaliforniai aranylázat nagyobb kihívásnak tekintet­te: inkább odautazott mint országa kon­zulja. Szintén diplomáciai kötelezettsége­ire hivatkozva mentette ki magát a porosz Tassilo von Heydebrand und der Lasa, bár valószínűleg pusztán nem feküdt neki az ilyen küzdelem. Párosmérkőzéseken gya­korlatilag mindenkit megvert már, és be­érte ennyivel. Nem sokkal az első londoni verseny után az elégtételt kereső Staun­­tont is legyőzte. Az előző évtized sakk-világszenzá­­ciója volt Pest 2:0-s győzelme Párizs ellen. A tulajdonképpen a Café de la Ragence és a Wurm-kávéház közötti távsakk-össze­­csapás magyar triásza hivatalos is volt a nagy versenyre. Ám addigra Grimm Vin­ce, a közben elbukott magyar szabad­ságharc nyomdásza már a száműzöttek kenyerét ette a szíriai—török Aleppóban. Szép epizódja a versenynek, hogy a zá­ró banketten üres széket hagytak a tisz­teletére, miközben megható levelét fel­olvasták. Lőwenthal János Jakab szintén kivándorolt, s a versenyen már Johann Jacob Löwenthalként Amerikát képvisel­te. Egyedül Pest város levéltárnoka, Szén József jutott ki magyarként a verseny­re. Az orosz különítmény elakadt a hosz­­szú úton. Petrov és Sumov nem érkezett meg időben, a verseny után be kellett ér­jék a Világkiállítás látnivalóival. A csak pár napot késő Carl Jaenisch egy vigasz páros­meccset vívhatott az addigra már kiesett Stauntonnal, amit el is vesztett. Végül az indiai fenomén, John Cochrane pedig a Calcutta Chess Club nevében csak egy nagyvonalú (100 fontos) díjat küldött ma­ga helyett. De a szervezők úrrá lettek minden nehézségen - és a többi már történe­lem. A mai sakk történetének első lapja. 1851. május 26-án nyolc párban, 16 sak­kozó asztalhoz ült a Világkiállítás egyik fényűző dísztermében! A küzdelem ki­eséses rendszerben folyt, akár egy te­nisztorna - nyilván a britek mást el sem tudtak képzelni. Az első fordulóban há­rom, a többiben hétjátszmás kis páros­mérkőzések győztesei jutottak tovább. A kiesettek hasonló rájátszásban dön­tötték el az alacsonyabb helyezéseket. A győztes, némi meglepetésre, a krisztusi korú breslaui (a „mi” Boroszlónk, a mai Wroclaw akkor porosz nagyváros volt) matematikatanár, Adolf Anderssen lett. A nagy vesztes, az eredetileg győztes­nek várt Howard Staunton nyomban ki is hívta egy úgymond mindent eldöntő visszavágóra, mondván, hogy őt túlsá­gosan lekötötte a szervezés és a házigaz­da szerepköre - ám a tervezett meccsből nem lett semmi. Anderssent pedig egé­szen 1866-ig a világ legjobbjának, az el­ső, nem hivatalos világbajnoknak tartot­ták a kortársai. Szén József jól, de kissé balszeren­csésen szerepelt. A későbbi győztessel már a második körben, a legjobb nyolc között összekerült, és az egyik legszo­rosabb küzdelemben maradt csak elle­ne alul. Andersent kétszer le is győzte! A rájátszásban is mindenkit megvert, s így végül az ötödik helyen zárta a nagy vetélkedőt. Kissé megmosolyogtató az a kortársi igyekezet, mely nem érve be ennyivel, összegezte a fordulók szám­szerű eredményeit (mi elégedjünk meg a „felsőházzal", a hat eldöntött helyezés eléréjével): Adolf Anderssen 15 pont (+14 -5 =2), Elijah Williams 13,5 (+13 -7 =1), Mar­­meduke Wyvill 13 (+12 -10 =2), Szén Jó­zsef 12,5 (+12 -4 =1), Hugh Alexander Kennedy 10 (+9 -8 =2), Howard Staunton 10 (+9 -10 =2). És Szén máris egy hellyel előrébb került. Láthatjuk azt is, hogy ő vesztette a legkevesebb játszmát. Aztán ha még százalékot is számítanánk, ölünk­be hullana egy utólagos, de megérdemelt győzelem. Kimondhatnánk (volt, aki ki is mondta, le is írta) hogy majdnem 74%-os teljesítményével tulajdonképpeni?!) Szén József volt a világ első nemzetközi sakk­versenyének győztese! Végezetül még egy félreértés. A sakk egyik múlhatatlan fényű gyöngy­szemét is ekkor alkották. Az azóta csak a „Halhatatlan játszmaként" emlege­tett partit valóban Londonban játszot­ták, a verseny idején, de nem annak ke­retében. A versenyt megelőző esélyla­tolgatások a Franciaországot képviselő, orosz emigráns, balti német Lionel Adal­bert Bagration Felix Kieseritzkyt az első hely egyik várományosának jegyezték. Ám ő indiszponáltan játszva már az el­ső fordulóban kiesett - éppen Anders­sen ellenében. De mint minden igazi harcos, a vereséget nyomban feledtet­ni igyekezett. Természetesen tétmérkő­zésen. És ki más, mint a nagy vetélytárs ellen a verseny egyik szabadnapján. Ha már amúgy is úgy tartja számon a világ, hogy ez a felülmúlhatatlan teljesítmény az első nagy londoni versenyhez köthe­tő, ne fosszuk meg mi sem magunkat tőle. Gyönyörködjünk benne ezúttal az első Világkiállítás, az első nemzetközi sakkverseny, az első világbajnok emléke előtt tisztelegve. KIRÁLYCSEL C33 Anderssen-Kieseritsky London,1851 1.e4 e5 2.f4 exf4 3.á.c4­­h4+ 4.&f1 b5 5.f­xb5 &f6 6.cf3 ffh6 7.d3 &h5 8.&h4 ®g5 9.®f5 c6 10.g4 £f6 11.Sg1 cxb5 12.h4 Wg6 13.h5 Wg5 14Jff3 &g8 15.á.xf4®f616.&C3 kc517.£id5 Wxb2 18.id6 A csodálatos kombináció kez­dete: 18...á.xg1 19.e5 £xa1+ 20.á?e2 0a6 21.xg7+ &d8 22.£f6+exf6 23.ie7#1­ 0 Azóta a világkiállítás-biznisz végleg fel­zárkózott harmadiknak a Nagy Ügyek mellé. Semmi sincs a földön (békeidő­ben), ami akár csak nagyságrendileg any­­nyi embert, anyagot és pénzt mozgatna, mint egy olimpia, egy futball-vb vagy egy világkiállítás! Csak mintha a sakkot felejtették volna ki belőle százhatvannégy év alatt - egy kicsit... rL v Szén József I A 4 ■ ■ ■ A m it 41 in i ■ ■■AiAA '?) A ■ AcÉí a1 Am Hah All wM 1 S4­ 1 MAGYAR SAKKVILÁG 31 Krónika

Next