Knauz Nándor szerk.: Magyar Sion 1869. (7. évfolyam)

Nagy Iván. Berkes András váczi nagyprépost és kora

BERKES ANDRÁS VÁCZI NAGYPRÉPOST ÉS KORA. A váczi egyházmegye a XVI. és XVII. században legna­gyobb részben a török uralma alatt nyögött. Főpásztorai távol székhelyüktől, távol a nyájtól, elfoglalt jövedelmeik némi kárpót­lásául más kisebb javadalmakba, legtöbbnyire a szepesi pré­postságba helyezve, onnan, a kárpát bérczeiből, csak fájda­lommal nézheték a dúlást, rombolást, mit az izlám megyéjök egyházain és hívein elkövetett. A pusztulás széles mérvű terjedelmet öltött. A foglalás és rombolás nem csak a temp­lomok­ és paplakok falaira szorítkozott;­­ ritkultak, fogytak a lelkészek és ezek folytán a hivő sereg is. És — ezen — az állami viszonyokból öröklött bajokhoz szegődött egy—még fenyegetőbb válság, a török uralom mellett, itt-ott védelme alatt is, a mind inkább terjedező protestantismus, mely a kat­holikus hit­életre nehezült. Hol­emez gyengült és fogyott, ott amaz kezdett kereset nélkül maradt, hívatlan prophéták ál­tal is életre kapni, — és a pásztor nélkül maradt egyház és hivei gazdát és vallást cseréltek. Hivatalos és hiteles okmány­ban olvassuk, hogy 1654-ben a terjedelmes egyházmegyében csak öt kath. plébánia volt. ") 1675 ben pedig a megyéhez tar­tozó 73 helységben csak 13 fölszentelt plébános és 32 licentiatus lelkészkedett a 13 ezerre leolvadt katholikus hívek mellett.2) 1) Jos. Iunoc. Desericii, História Episcopatus Dioecesis et Civitatis Vaciensis. Pest, 2 rét, pag. 192. 2) Schematismus Dioecesis Vaciensis pro Anno 1 835«. pag. XI. IL Sión TU. kői. 111. IBi.

Next