Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1871. (Uj Magyar Sion 2. évfolyam)
Irodalom és művészet - Bolanden: Der alte Gott
868 irodalom és művészet, hit- és erkölcstanra nézve hozott határozataikat. Mindezekből látható, szerző mi szép szorgalommal kutatott légyen a szent hagyomány kiapadhatlan forrásaiból. Növeli az irat becsét az, hogy nem mellőzi félénken az ellenvetéseket és tévfölfogásokat, mikkel az új hitágazat ellenséges oldalról annyi hévvel ostromoltatik , sőt inkább fölkeresi az ellent, hogy kiforgassa kezéből a fegyvert, mi szerzőnek sikerült is. Érdekesen forgatja ki a többi között azon ellenvetést, mintha a csalatkozhatlanság tanánál fogva a pápa semmiben sem tévedhetne, tehát bűnt sem követhetne el, miután ez is tévedés, mintha a pápa minden szavát, melyet kimond vagy leír, mint csalhatatlan igazságot tartoznánk hinni, mintha a pápa önmagától, tehetséges, tudománya vagy szentségénél fogva volna csalatkozhatlan, mintha a vatikáni sz. zsinat határozata után, a püspökök megszűnnének az anyaszentegyház csalatkozhatlan tanitóhivatalához tartozni. „Der alte Gottu Erzälung für das Volk, von Conrad von Bolanden. Vierte Auflage. Mainz 1871. Kirchheim Ferencznél. Az egyház feje üldöztetésének jelen szakában, mi sem lehet korszerűbb s tanulságosabb egyszersmind, mint a történelem fonalán kimutatni, mikép Isten az egyház- s Krisztus földi helytartójának üldözésére vetemült hatalmat elvégre megtöri, semmivé teszi. Annál érdekesebbek pedig, annál meggyőzőbbek ezen bizonyítékok, mennél közelebb időből vétetvék. Eszerint kétszeresen érdekes a jelen irat, úgymint mely a fentebbi tételt I. és III. Napoleon hatalmának megtöréséből, tehát a jelen korból bizonyítja. A fontenebleaui császári lakában 1813-ban fogva tartatott VII. Pius pápa. Egyik nap a 15 éves Rethel József gróf, mint apród szolgálatot ten az előszobában. Bánnat teljesen s szánakozva nézte a nyitott ajtón át az aggastyán-pápát, ki karszékben ülve, imáját végezni látszott. A csöndes imát úgy, mint az apród elmélkedését rögtön kardcsörgéstől kisárt léptek zavarják meg. I. Napóleon az, Európa meghódítója, ki kardcsörögtetve köszönt be foglyánál. Ez karszékéből fölemelkedve, nyájas mosolylyal fogadja üldözőjét, kinek számára az apród széket tol elé. Miután a császár a zavarást az ügynek, melyben jár, sürgősségével mentette ki, kérdi a pápától, váljon komoly megfontolás után, nem találja-e a tegnap neki tett ajánlatot érdekeire nézve előnyösnek ? Személyes érdekeimre nézve igen — válaszola a pápa — de a pápa kötelmeire nézve nem. Felséged nekem két millió évi járulékot ajánl. Jól van, Péter patrimoniumát azonban nem adja ki. Megtartja