Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1871. (Uj Magyar Sion 2. évfolyam)
Értekezések - Tájékozás
4 TÁJÉKOZÁS. runk előhaladott műveltsége kifejlesztette a végfeloszlás elemét, és már csak eltemetni kell!" Soha nem cáfolták meg jobban tetteikkel szavaikat. Nem úgy viselték magukat ők, mint azok szokták, kik egy haldoklót állanak körül. Olyan volt maguktartása, mint kik jól tudják, hogy az ellenség, melylyel szemben állanak, hatalmas és erős. Igenis, mindaz minek tanúi voltunk a zsinat tartama alatt, a köztudat ténye gyanánt hirdeti , hogy az egyház él, erőteljesen él ; hogy az egyház minden fejleményei benső összeköttetésben állanak az emberiség jelen sorsával és jövőjével, a civilisatió és szabadság érdekeivel. De miként csak a gyűlölet, s az elfogultság vélhette, hogy a zsinat fénye a leáldozó nap gyanánt sugározza be a sírba szálló egyházat, egy gyermekies fölfogás és teljes tájékozatlanság szólt azokból, kik hitték és hirdették, hogy a zsinat egy varázsütésre lefegyverezezendi az ellenünk küzdők táborát, átalakítandja a kornak szellemét, fölébresztene a dermesztő álmukból a katholikusok millióit. Az, mit a múlt évben tapasztaltak, kiábrándíthatta őket. A kath. egyház szenvedései nem szűntek meg, — fokozódtak. Ellenségei nem fogytak meg, — szaporodtak ; fegyvereiket nem tették le, — elkeseredettebb küzdelemre készíték elő. A kormányok és képviselőtestületek, a diplomatia és a sajtó eddig nem ismert hévvel és öszhangzással sorakoztak azon zászló alá, — mely nem az egyházé. Es e zászlót már kitűzték első vivmányukra — a Capitolium ormaira. Es az egyháznak, s a pápaságnak IX. Pius személyében oly megaláztatást tartottak fen, milyenben nem részesültek századok óta elődjei. Es egykoron Néró circusában az oroszlányok és pogány tömegek üvöltése, — melyek a vértanú pápákat fogadták, •— zengzetes dallam volt összehasonlítva azon aljas szitkokkal, melyeket ugyanazon circus helyén, a Vatikán ablakai alatt egy katholikus király fegyveresei és a katholicismus fővárosának lakói.