Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1872. (Uj Magyar Sion 3. évfolyam)

I. Értekezések - Egyházi szónoklathoz

120 AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATHOZ. S ördögi végczéljok­­ egy zsiros halott-tor ?! Oh, mutasd meg, ki vagy ! Tartsd föl a keresztet ! És a hóhércsapat földrehullva reszket. Szállj le a pokolra. . . Czerberus elhallgat, Ixion kereke megszűnik forogni ; A föld is megújul, szörnyei kihalnak, És ledől a bálvány, volna bár oromnyi. . . Vagy ne, ne szenvedj már ! Vess meg földet, poklot : Szállj a mennybe vissza — nem lehetsz itt boldog ! RÉPÁSSY JÁNOS. * AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATHOZ. A mai mozgalmas és eseménydús időkben, midőn nem csak egyes emberek, de egész államok egy váratlan fordulat behatása alatt a lét és nem lét kérdése alá juthatnak, midőn az önfentartás küzdelmeinek idejét a hatalom és erőszaké válta föl, midőn az emberiség kétségtelen symptomáit mutatja egy óriás mélyben haladó halálos betegségnek , mindinkább éretté kezd lenni a gondolat, hogy tenni kell valami nagyot, az egész emberiségre kihatót, hogy a közromlás eme hatalmas árja ellenében az emberiségnek jövője maradjon. Ha van a gondviselés kezében hatalom, mint ezt tagadni nem lehet, mely az emberiség második regeneratiójára van hi­vatva s mely az idők folyamában megedzett erővel bir e rop­pant feladat megoldására, úgy ez a kath. anyaszentegyház s ennek minden fönlevő eszközei között, a szónoklat. A szó ereje volt az, mely az emberiség legválságosabb idejében, a mostanihoz hasonló erőszak s forradalmak idejében isteni eredetét magánhordó s csodaszerű­ gyorsasággal a ke­resztény czivilizátió alapjait lerakta, mely a társas élet szaka-

Next