Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1872. (Uj Magyar Sion 3. évfolyam)

I. Értekezések - Schweizi képek

648 VISSZAEMLÉKEZÉSEK SCHWEIZI UTAMRA. tak, s nem vala megvesztegetésre pénzök, de B. mil­liárdjaival majd megingatja a rendületlen lelkeket, s h­ol a vas és vér nem használ, eredményt igér az arany. Igy fölkészülve mindent mer, s ha nem lenne e világnak Istene, kétségbeesni kellene ily botor si­ker felett, mely által iszonyú zsarnokságot lehetne inaugurálni. De van Isten a felhők mögött, majd ki­tetszik villáma, letiporja ellenségeit, s előtűnik ismét az egyház fénytől kön­nyezve, derülten, uralkodva. VISSZAEMLÉKEZÉSEK SCHWEIZI UTAMRA. (Vége.) (A berni felvidék . — a staubbachi vizesés. — Egy hamburgi kalmár. — Az a­lpesi farkas. — Jégbarlang. — Meiringen. — Reichenbach­i vizesés. — Noi emancipatio.) IV. Nincs boldogabb ember az ostobánál. Ki sohasem érez­te, hogy keveset tud, ki a maga körében meg tud eléged­ni azon csekélységgel, a mit elsajátított s oly körben mozog, melyet kielégíthet szerzett ismereteivel s nem kötelessége nap­ról napra gyűjteni, hogy új és ujabb tapasztalatai és isme­reteivel gazdagítsa az emberiséget, az nem panaszkodhatik a végzet ellen. De érezni azt, hogy mindaz, mit tudunk cse­kélység, hogy a jó Istentől nyert adományaink után meny­nyivel többet tehettünk volna, ez kétségbeejtő, szomorító. Mulasztása hiányait sohasem érzi inkább az ember, mint mi­dőn utazik. A mindennapi körből kiemelkedve, idegen né­pek , nyelv és szokások közepette összehasonlítva a magáét azok szellemi fejlettségével, kikkel érintkezik, ama fájó meg­győződésre jut, hogy élte felének szebb részét nyomtalan hagyta tova repülni ; minden gondtalanul elpazarolt pillanat emléke kinos döfés a léleknek s az önnön okozta törpeség az öntudat előtt ép oly fájdalmas , mint lealázó. Hiába ébred

Next