Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1872. (Uj Magyar Sion 3. évfolyam)
I. Értekezések - Schweizi képek
MASZLAGHY FERENCZ. 589 tudják, hogy a templom hosszoldala mellé épített csinos campanile is megfelel a torony czéljainak. BLÜMELHUBER FERENCZ: VISSZAEMLÉKEZÉSEK SCHWEIZI UTAMRA. (Folyt.) A templom megtekintése után a zárdaépület nevezetességeit óhajtom látni. Itt azonban akadályokra bukkantam. A széles udvaron áthaladva pompás corridorban találom magamat; a lépcsők hatalmas vasrácsozattal voltak elzárva. Hoszszas csöngetés után megjelent egy uri ember s mint arcza pirjából következtetem épen délutáni álmából vertem föl. Nagyon mogorván nézett rám , különben ez természetes ; az álmából fölvert ember mind haragos. Köztünk azután következő parlamentiozás folyt le. „Mit akar ön?" „Óhajtanám a zárdát megtekinteni." — „Most nincs idő." — „Uram legyen elnézéssel utas vagyok." — „Holnap megtekintheti." — „Holnap már elutazom". — „A kulcsok a páter X-nél vannak, — mit óhajtana látni?" - „Mindent, különösen a könyvtárt s kincstárt." -„Kincstárt? Az itt nincs." — „Ne mondja, jobban vagyok én arról értesülve." — „A francziák mindent elvittek." Semmi kedvem nem lévén a francziák után szaladni, hogy látási vágyamat kielégítsem, némileg boszankodva felelek : „Csak bocsásson önbe, én megelégszem a maradékkal !" „A kincstárt egyáltalában nem láthatja." „De uram én magyar kath. pap vagyok, bennem bizhatik, vezessen az apáthoz." Erre nem felelt, de szemejárásából észrevevém, hogy kucsébernek tartott ! „Ám várjon itt, mindjárt jövök." E „mindjárt" jó félóráig tartott, türelmetlenkedtem. Már eszembe jutott, hogy elmegyek s szerényen megelégszem a kegyelem kápolna s a templom megtekintésével, midőn léptek zaja itté meg füleimet. Előbbi