Frankl Vilmos - Zádori János szerk.: Magyar Sion 1872. (Uj Magyar Sion 3. évfolyam)
I. Értekezések - Schweizi képek
648 VISSZAEMLÉKEZÉSEK SCHWEIZI UTAMRA. tak, s nem vala megvesztegetésre pénzök, de B. milliárdjaival majd megingatja a rendületlen lelkeket, s hol a vas és vér nem használ, eredményt igér az arany. Igy fölkészülve mindent mer, s ha nem lenne e világnak Istene, kétségbeesni kellene ily botor siker felett, mely által iszonyú zsarnokságot lehetne inaugurálni. De van Isten a felhők mögött, majd kitetszik villáma, letiporja ellenségeit, s előtűnik ismét az egyház fénytől könnyezve, derülten, uralkodva. VISSZAEMLÉKEZÉSEK SCHWEIZI UTAMRA. (Vége.) (A berni felvidék . — a staubbachi vizesés. — Egy hamburgi kalmár. — Az alpesi farkas. — Jégbarlang. — Meiringen. — Reichenbachi vizesés. — Noi emancipatio.) IV. Nincs boldogabb ember az ostobánál. Ki sohasem érezte, hogy keveset tud, ki a maga körében meg tud elégedni azon csekélységgel, a mit elsajátított s oly körben mozog, melyet kielégíthet szerzett ismereteivel s nem kötelessége napról napra gyűjteni, hogy új és ujabb tapasztalatai és ismereteivel gazdagítsa az emberiséget, az nem panaszkodhatik a végzet ellen. De érezni azt, hogy mindaz, mit tudunk csekélység, hogy a jó Istentől nyert adományaink után menynyivel többet tehettünk volna, ez kétségbeejtő, szomorító. Mulasztása hiányait sohasem érzi inkább az ember, mint midőn utazik. A mindennapi körből kiemelkedve, idegen népek , nyelv és szokások közepette összehasonlítva a magáét azok szellemi fejlettségével, kikkel érintkezik, ama fájó meggyőződésre jut, hogy élte felének szebb részét nyomtalan hagyta tova repülni ; minden gondtalanul elpazarolt pillanat emléke kinos döfés a léleknek s az önnön okozta törpeség az öntudat előtt ép oly fájdalmas , mint lealázó. Hiába ébred